Én is elkaptam, nehéz volt...

Én is elkaptam a vírust, próbáltam pedig nagyon vigyázni. Tanulóim is, én is, maszkban vagyunk, szabályosan, egymást nem fertőztük, egy tanulóvezetőm se volt fertőződött.  

Bosszant persze néhány „a vírust tagadó” fiatal kollégám hozzáállása, a maszk nem viselése, a távolság be nem tartása. Aki pedig próbál mindenre vigyázni, azt kicsit hülyének nézik.
Én persze már félek, nehéz volt túlélni, voltak pillanataim, amikor  azt hittem most fogják lekapcsolni a VILLANYT.  Jó hogy élek! Nem piti dolog ez a betegség.

Azt hiszem a vírust tagadók sem magukra sem társaikra nincsenek tekintettel. A felelőtlenség jelen van az óraközi szünetekben, a beszélgetéseknél, a dohányzásnál.
Tiszteljük, féltsük egymást, hisz fontos nekünk az élet, hiszen ezért ülünk nap, mint nap vigyázva a pótpedálok mögött is! Ha már megkaptad a bajt, minden csak attól függ szervezeted miképp reagál erre a betegségre?
Sokan gondolják azt, hogy náluk nem lehet baj, minden rendben lesz. Szerintem ez felelőtlen optimizmus.
Tisztelt kollégák, vegyétek komolyan. Ha nem is azt, amit írtam, legalább a megelőzést. 

Simonyák Zoltán