Szerintem a kamarához való tartozás kezdeményezésével, elindításával az elmúlt időszak legértékelhetőbb érdekképviseleti tevékenysége zajlik, ami szakmánk új alapokra helyezésének a lehetőségét adja. Ebben többek között Németh György és Rubik P. Pál szerepe elismerésre méltó. Levélváltásaik az illetékes miniszterrel és az ügyben eljáró felelős vezetőkkel, reményre adnak okot.
Azt gondolom többedmagammal is, hogy a kezdeményezés megérett a támogatásra, és nem csak egy próbára, mint ahogy a mondásban szereplő pudinggal történik. A mi szakmánk már annyira túlszabályozott és túladminisztrált, annyira nem tanulóközpontú és nem is oktató központú, hogy itt változásnak kell történnie. Ennek jogosságát persze már nagyon sok, általam nagyra becsült kiváló kolléga is kifejtette, itt a Tanulóvezetőben is. Arra gondolok, amikor az oktatók, iskolavezetők, de még vizsgabiztosok is, meggyőző észérvekkel fejtették ki véleményüket a rendeletben eltúlzott parkolási vizsgafeladatokról - ez például most korrekt módon rendeződött – a továbbképzések kritikájáról, a felesleges évenkénti vizsgákról, a lehetetlen óraidő keretekről, vagy a szakoktató-képzés jelenlegi állapotáról. Ezek ugyan egy-egy konkrét probléma köré tornyosultak, de a fórumozó kollégák véleményéből mindig kiolvasható volt: a problémák gyökere az messzebbre nyúlik. És most itt van a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara! Óriási feladatnak látszik, de támogatni kell. Meg kell próbálni, mert ennél csak jobb lehet. Ha mindazok a pontok megvalósulnak, amit Németh György az előzetes rendelettervezetben közölt, akkor nyert a szakma. Nem is keveset. Ne felejtsük el a számunkra fontos alapelvet, legyen az közigazgatás, vagy szakmai igazgatás, hogy minden döntés, ami csak lehetséges, helyben szülessen meg! Természetesen tudjuk, hogy a mi szakmánk működéshez szükség van az országos érvényű szabályozásokra is, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos hatókörű köztestületi szervezet, megyei szervezeteivel sokkal jobb gazdája lehet szakmánknak. Ezt külföldi példák is jól igazolják. Az NKH és a végeken működő Megyei Kormányhivatalok kettőssége, mint a szakmánkat felügyelő és ellenőrző rendszer biztosan nem egészséges megoldás. Ezt sokszor még a két szervezetben dolgozó kollégák sem rejtették véka alá.
Várjuk, hogy mit hoz az újév. Mennyire lesz a döntés szakmai? Mennyit számít a mi szakmánk, mennyit számítunk, mi oktatók. Mennyi ebben a politika, vagy az üzleti érdek? Nem tudjuk!
Magam is jónak tartom a kamarához való csatlakozást, kivéve az erről szóló tájékoztató anyag szakmai indoklásában az utolsó mondatot, - amivel nem értek egyet! Idézem: " A törvény egyéves határidővel valamennyi képzési engedélyt tegyen lejárttá, és a megyei kormányhivataloknak legyen lehetőségük és kötelezettségük az engedély feltételeink legalább ötévenkénti megvizsgálására."
Szerintem ez így átgondolatlan javaslat és elképzelhető, hogy sokakat elriaszt a kamarához való csatlakozástól.
Gajdos Zoltán - Debrecen
