Az én szememben egy hős Tanulóvezető

 

Kollár Ákos tanulóvezető határozott, gyors döntésével megmentette oktatójának életét. A hír igaz, nem kitalált eset. Nemrég 2024.decemberében történt.

Frank György vagyok, régi nyugdíjas szakoktató, szakfelügyelő, vizsgabiztos. Most azonban nem rólam szól a történet.
Mondom a részleteket: gyakorlati oktatás egy fővárosi autóiskolában, országúti vezetés, időpont délben, 12 után az M3-as autópályán, a sebesség jellemzően 90 km/h, időnként 100-110 km/h.
Kollár Ákos tanulóvezető kezdte észrevenni, hogy a mindig is jókedélyű, tréfálkozó oktatója nagyon csendben van. Először arra gondolt, hogy ez csak az ebéd utáni bágyadtság lehet, de amikor a tervezett kihajtási lehetőség előtt valami erőtlen utasítást kapott, hogy „menjünk tovább” - már kezdett valamire gyanakodni. Később is hasonlóképpen hangzott az oktató instrukciója. Már Hatvan felé jártak, amikor Ákos nem várt a további utasításra, hanem lehajtott a benzinkúthoz. A töltőállomás személyzetével azt tapasztalták, hogy oktatójához mentőt kell hívni. A mentők érkezése után kiderült, hogy Ákos oktatója, a Tanár Úr baloldala már lebénult, azonnal kórházba is vitték.
Ákos pedig értesítette az autóiskolát, leparkolt megfelelő helyen, szabályosan, a gépkocsit lezárta, a kulcsokat magához vette. A töltőállomás vezetőjének a segítségével ült fel a vonatra, hogy intézze tovább dolgait.
Ez történt. Leírtam mindezt a Tanulóvezetőbe, mert a bajba került oktató kollega közeli, régi jó barátom! Nagyon is megérintett az eset! Szörnyű dolog történt, de hála Istennek, nem lett belőle baleset, végzetes baj. Van gondviselés.
Én magam, végtelenül hálás vagyok Kollár Ákos fiatal tanulóvezetőnek! Milyen szerencse az, hogy az én régi, kiváló oktató barátom nem egyedül volt az autóban, hanem talpraesett, ügyes, fiatal tanulóvetetőjével, aki meg tudta oldani a helyzetet.
Ki ez a Kollár Ákos?
Az én szememben egy hős Tanulóvezető.