(Mindenki tévedhet, de csak az oktalan ragaszkodik a tévedéséhez.- Ciceró)

A téma nem új keletű, szakmánkban mindig is voltak olyan közlekedési helyzetek, amelyek megítélése a hatósági vizsgán – sajnos - személytől függően alakult. Hogyan tanítson akkor az oktató, ha ugyanazon forgalmi helyzet elbírálása, értékelése nem egységes. Rágondolni is rossz, de ma is létező gond, hogy a vizsgázó felkészítése VIBI személyéhez igazodik. „Ha a magas szőke jön, akkor neked van elsőbbséged, ha a kis köpcös barna, akkor a szemből érkezőnek abban a kereszteződésben, amit múltkor elrontottál” Az oktató úgy tanít, ahogy azt a vizsgán elvárják. Életbevágóan fontos a forgalmi helyzetek egységes értelmezése, szemlélete. A VIBI oldaláról nézve is kínos helyzet, amikor a vizsga után az oktató azt mondja: a kollegád a múlt héten - ebben a helyzetben - pont az ellenkezőjét várta el. Az egységes elbírálás hiánya úgy az oktatók mind a vizsgázók előtt lejáratja vizsgabiztosok tekintélyét. Én még mindig azt gondolom a vizsgabiztos tekintélye a szakma csúcsán áll, de csak akkor, ha nem járatja le magát, ha mindig helyes és egységes szakmai döntéseket hoz.
Tisztelt Kollégák, Oktatók és Vizsgabiztosok!

Én az egyik közösségi médiában a KRESZ értelmezéssel kapcsolatos hozzászólásokat elolvasva, megdöbbentem, hogy ez a „csont még mindig nincs „lerágva” pedig már akkor, 2006 őszén sikerült egy vizsgabiztosi megbeszélésen (Bécsi úti vizsgabázison) az egységes szemlélet elvét elfogadni. Most megint, itt van egy fővárosi helyszín a Bp. Nádasdy u.- Vas Gereben u. kereszteződése, ahol egységesnek nem mondható vizsgabiztosi döntések születnek.
Írásomat, hozzászólásomat én a többször módosított 1/1975.(II.5.) KPM-BM. sz rendeletre, valamint dr. Fülöp Ágnes és dr. Major Róbert szerzőpáros: A KRESZ értelmezése a joggyakorlatban c. kiadvány értelmezésére alapozom, ami szerintem mérvadó lehet számunkra.
A kérdéses helyszínt a fővárosi oktatók és vizsgabiztosok jól ismerik, itt az osztottpályás út keresztezi a főútvonalat. A különféle értelmezések oka valószínűleg a megszokottnál szélesebb átjáró járdasziget.

Az egyik vélemény (helytelen) szerint itt a balra kanyarodó, ha már a főútvonalon van, akkor megszerezte a továbbhaladás jogát a szemközti irányból érkező egyenesen vagy jobbra kis ívben kanyarodóval szemben.

A másik (helyes) vélemény szerint itt is az általános szabályok a mérvadók, amelyek meghatározzák az áthaladás rendjét a kanyarodási szabályok alapján.
Az én régen is elfogadott álláspontom szerint elsőbbség az egész útkereszteződésre vonatkozik! Csak emlékeztető a rendeletből: „Útkereszteződés két vagy több útnak azonos szintben való kereszteződése, egymásba torkolása, illetőleg elágazása”. A meghatározás szerint nem úttestekben, hanem utakban kell gondolkozni. Az útkereszteződés utakat, nem úttesteket szabályoz. Út: „a gyalogosok és a közúti járművek részére szolgáló közterület…” Jelen esetben tehát az útkereszteződés részei a mindkét oldali járda és út, valamint a közöttük helyet foglaló járdasziget is, így a teljes területet kell döntésünknél figyelembe venni. Mindezeket figyelembe véve a Vas Gereben utcáról érkező és a Nádasdy utcába balra kanyarodó, adjon elsőbbséget a szemközti irányból érkező kis ívben vagy egyenesen haladó részére.

 
(2. ábra) Ennyit mondanék én ehhez a helyzethez, de még Köves Szilárd kollegámat is idézem „úgy éljünk, vagy ne éljünk az elsőbbségünkkel (a nem létezővel is), hogy ne kerülhessünk balesetveszélyes helyzetbe.”

Frank György, korábbi szakfelügyelő, vizsgabiztos.

Hogy mindezt a teljes egyetértés jegyében tegyük nyugvópontra, kikértük erről a régi ATI-s, Közlekedési Főfelügyeletes szakértő, Virágh Sándor véleményét is:

 Köszönjük Frank Gyurinak, hogy vette a fáradságot és tájékoztatott minket erről a vitatott és tanulságos esetről. Elvileg minden gyakorló vizsgabiztostól elvárható, hogy ismerje a közúti közlekedés gyakorlatát és értelmezni tudja a vizsgaútvonalakon lévő forgalmi helyzeteket és helyesen ítélje meg a tanuló felkészültségét, alkalmasságát a gépkocsi vezetésére. Mégis kialakulhat egy-egy problémás helyzet, amikor nincs konszenzus az oktató és a vizsgabiztos, vagy akár két vizsgabiztos között, de a döntéshez egységes álláspont szükséges.

A mellékelt fotókon, rajzokon ábrázolt forgalmi helyzet megoldásához már közel ötven éve tájékoztatást adott az „Útmutató az új KRESZ értelmezéséhez” című kiadvány, melyet az akkori KPM Autóközlekedési Főosztály, valamint a BM Közbiztonsági és Közlekedési Csoportfőnökség hagyott jóvá. Ebből többek között megtanultuk, hogy ha a járművezető „az elsőbbséggel rendelkező járműveket nem akadályozza vagy zavarja, nem tekinthető szabályszegőnek – sőt az áteresztőképességet növeli, - ha az elsőbbségadásra kötelezett jármű az útkereszteződés közepéig előre hajt és ott adja meg a másik irányból jövő járműnek az elsőbbséget.

Ennek egy tipikus esetét mutatja a 3.ábra. 
„Az A jelű jármű szabályos helyen és módon adja meg az elsőbbséget a B jelű járműnek, mert a később érkező C jelű járművet tovább haladásban nem akadályozza. Az elsőbbséggel rendelkező útvonalra bekanyarodásnál az üres forgalmi sávra szabályosan (jobbra a jobb szélső, balra a legbelső forgalmi sávra) rá lehet hajtani akkor is, ha a többi forgalmi sávon forgalom van.”
Ha valaki az idézett szöveg hitelességét maga is ellenőrizni akarja, de nem leli már a régi kiadványt, mert az eltelt hosszú esztendők pora már belepte, vagy az sohasem volt a birtokába, akkor ajánlok egy másik talán könnyebben megtalálható könyvet: Dr. Irk Ferenc - Dr. Fehér Lenke „A közlekedési jogról és alkalmazásáról mindenkinek” címmel, melyet a Közgazdasági és jogi könyvkiadó adott ki 1981-ben. Ebben a jeles szerzők a következő tájékoztatást adják: „Amennyiben az elsőbbséggel rendelkező járművet közlekedésében nem akadályozza és ennek vezetőjét a főútvonalra ráhajtás nem téveszti meg, az ilyen magatartás másutt sem szabályszegő. Sőt a forgalom gyorsítása érdekében kifejezetten tanácsolható, hogy az elsőbbségadásra kötelezett jármű az útkereszteződés közepéig hajtson előre és ott adja meg a másik irányból érkezőknek az elsőbbséget.”. Akik pedig még ennél is mélyebben érdeklődnek, javasolom a régi Autóvezető 1988/4-es számának 27. oldalán található „Kié az elsőbbség? c. rövid írás elolvasását.