A vezetői engedély megszerzési folyamata összetett feladata az ember életének. Már a tanfolyam során is jelentős személyiségváltozáson megy keresztül a jelölt, hiszen nem csak elméleti ismeretanyagot és annak gyakorlati alkalmazását tanulja meg, hanem a közlekedési partnerekhez való illeszkedést, velük való bánásmódot, magatartásmintát is kap a képzés során. A jogsi birtokában pedig egy önálló tanulási folyamat, további tapasztalatszerzés zajlik, élethossziglan. A szűkebb-tágabb környezetünk folyamatosan hat ránk, formál bennünket. A változásunk, fejlődésünk lehet spontán vagy tudatos is. Odafigyelve, aktívan keresve a minél jobb alkalmazkodás útját, többféle közlekedésbiztonsági témájú programot találhatunk magunknak, szeretteinknek és barátainknak.
 |
 |
Február közepén Tatán hallgathattuk meg Pintér József rendőr-főtörzszászlós Veszprém Vármegyei baleseti helyszínelő valóságot bemutató, vetített képes előadását. Az ingyenes rendezvényre kb. 50 fő érkezett. Különféle szakmai területekről jöttek szakemberek, de úrvezetőket, sőt leendő járművezetőket is üdvözölhettünk a hallgatóság körében. Találkozhattunk tűzoltókkal, például a Tarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjaival, eljöttek a Komárom-Esztergom Vármegyei járművezető vizsgabiztosok közül is többen, de voltak iskolavezető és oktató kollégák, sőt tanulóinkat is elhívtuk az eseményre. Még Budapestről is volt vendég, Vörös László BKK baleseti helyszínelő 1-2 kollégájával.
 |
 |
Természetesen pár szót is szólt magáról és tevékenységéről, munkásságáról. Már majdnem 3 évtizede rendőr. A BRFK-nál motoros rendőrként kezdte pályáját, később Veszprémbe hazaköltözve 2001-től baleseti helyszínelőként szolgál, amihez külön képzésen kellett részt vennie és mellette persze megfelelő szolgálati idővel rendelkeznie. 2018-tól pedig a biztonságos közlekedésre nevelés keretében a saját módszereivel, tapasztalataival, tudásával rádöbbentő, pszichés hatást is keltő előadásaival is szolgálja az országot, a közlekedőket, bennünket. Iskolásoknak is tart előadásokat, már 800 fölött van ezek száma, s naptárában is csak novemberi előjegyzési időpont látható. Mindemellett készül az újabb ismeretterjesztő anyaga: „Éld túl a húszas éveidet!” címmel. Mindig ugyanaz a kérdés: „Miért is történnek balesetek?” Pontosabban inkább a balesetek nem csak úgy történnek, hanem okozzák azokat. Alapvetően a közlekedés hármas rendszerében – ember, jármű, pálya – a személy a leggyengébb láncszem. A balesetek több, mint 80%-a emberi hibára vezethető vissza, egymás utáni törvényszerű események láncolataként jön létre. Pintér József a balesetek okainak az alábbiakat határozta meg:
Biztonsági öv viselésének elmulasztása,
Alkohol hatása alatti járművezetés,
Linkség, amikor valaki tudja a szabályt, de nem tartja be,
Előzés szabályainak megsértése,
Sebesség túllépése – mind abszolút, de főleg relatív gyorshajtásként, amikor a vezető nem vesz tudomást a rajta kívül álló elemekről és a nehezítő körülményekről,
Elalvás – a kimerült állapotban volán mögé ülés következtében és
Telefon használata miatt.
A balesetek megelőzésében és a bekövetkezésükkor a súlyosságuk csökkentésében az aktív és a passzív biztonsági rendszerek dolgoznak, hatnak. A technológia rohamos fejlődésével, az egyre többet tudó járművek korában az emberekből eltűnt az egészséges félelem. Az embereknek hamis biztonságérzetet ad az, hogy az aktív biztonsági rendszerek működnek a haladás során, a passzívak pedig ugrásra készen állnak a „beavatkozásra”. Igen ám, de ezek az eszközök, berendezések is csak a fizika határain belül képesek segíteni, illetve a következmények súlyosságát csökkenteni, hiszen számottevően átlépve a működési, továbbá terhelhetőségi határaikat már azokra sem támaszkodhatunk.
Az előadás professzionálisan volt felépítve: egyrészt kaptunk a későbbiek során felhasználható ismereteket, másrészt egy másik, kifejezetten „életszagú” szemléletet mutatott; „megtapasztalást” élhettünk át a fotók és videók révén.
A fenntartható közlekedésre orientálás, nevelés kapcsán egyre többen ülnek kerékpárra. A bringás a saját biztonságáért és testi épségéért nem csak a körültekintő és szabálykövető haladásával tehet, hanem a fejvédő sisak használatával is, hogy eséskor ne szenvedjen arc- és agykoponya sérüléseket. A kerékpáros bukósisak mindössze 3-5 doboz cigi ára, viszont életmentő lehet. Természetesen becsatolt állapotban véd. Úgy állítsuk be, hogy 2 ujjnyi rés legyen mind az állszíj és az áll között, továbbá szintén 2 ujjnyi távolság a szemöldök vonalától a homlokon. A szülőknek meg kell tanítani a gyerekeiknek a kerékpárra való fel- és leszállást, a nyereg helyes beállítását – nem tesszük le a két telitalpat a nyergen ülve a földre. Ismerniük kell a fékezéshez a bowdeneket, továbbá el kell oszlatni azt a helytelen „tanítást”, hogy ne fékezzen első fékkel a biciklis.
Ahogy felnő az egyén, a közlekedésben következhet a robogós, majd a motorkerékpáros korszak. A fej védelme még kifejezettebben kezelendő a nagyobb sebességre tekintettel. A bukósisak legyen E-szabványos, továbbá a motoros ruházat is rengeteget véd a testi épségen. A KRESZ előírja a motorkerékpárok állandó kivilágítását, hiszen kis felületük van, nehéz messziről észrevenni őket. Jellemző „találkozási mód”, amikor az egy nyomon haladó védett úton halad, az autós pedig alárendelt útról kifordul a partner elé. A baleset utáni beszámolók alapján az általános gondolkodásmód az, hogy „messze van” – mondja az autós; „elsőbbségem van, úgysem kanyarodik elém” – mondja a motoros. Tudnunk kell azonban, hogy a sebesség- és távolságbecslésünk – pláne a tempó és a távolság növekedésével egyre drasztikusabban romlik, egyre nagyobbat tévedünk, hibázunk; és sajnos a balesetveszélyesebb irányba, a biztonság rovására. Ezt a tudásunkat belekalkulálva az adott helyzetbe, máris fokozható a biztonság. Szemléletváltással, a másik helyébe képzelve magunkat még inkább javíthatunk a biztonságon.
Nem csak a járművezetés tanulása során kell azt a szemléletet követni, hogy ha felmerül a kérdés, hogy kihajthatok-e egy jármű előtt, akkor az a válasz, hogy nem! Megvárom, mert ezzel biztosítom számára az elsőbbségi jogot. Nem sodrom magam kétes helyzetbe, amiből akár halálos kimenetelű baleset származhat.
Pláne veszélyes lehet bármilyen csoport és egyéni közlekedő találkozása. A csoportban haladás kompaktabb, jellemzően kevésbé tartják a csoporton belül a biztonságos távolságot egymástól. Legyünk okosak, előrelátóak, tervezzük a tervezetlent, tervezhetetlent. Hagyjunk teret magunknak, akár csoportban közlekedve, akár egyénileg haladva. Egy vészhelyzetben jellemzően tér- és idővel vagyunk híján!
Az életkor előrehaladtával az autós közlekedés kerül előtérbe. A biztonsági öv használatának hiánya már nem egy embert ölt meg. Többféle eset van, hogy ki kinek okoz sérülést, halált. Egyrészt az adott járművezető más külső közlekedőnek, másrészt más külső közlekedő okozhat nekünk járműben ülőknek, harmadrészt a járművön belül be nem kötött ember okozhat az adott járműben ülőknek. A megfelelően rögzített sofőr másik járműben be nem csatolt ember halálát okozhatja – hasonlóan, mint a korábbi motoros példában. Lehet gyilkos a hátul be nem csatolt utas, aki előrelendülve összepréseli az első ülésen helyet foglalót, vagy gyermekbiztonsági rendszer nélkül az ölben utaztatott gyerekből a felnőtt szorítja ki az életet. Az első ülésen be nem kötött utas előre kifejeli a szélvédőt, kiröpül az autóból, a vezető letöri a kormányt, dupla nyílt alkartörést, súlyos arckoponya sérüléseket szenved a légzsáktól, hisz a biztonsági öv nem lassítja az előrecsapódó testet, ami falkeménységű légzsákba csapódik.
Emellett a közlekedés életveszélyes helye a holttér. Neve két nézőpontból is értelmezhető: a vezető szemszögéből az a takarásban lévő, be nem látott terület, ahova a közlekedési partnerek bekerülhetnek, nem észlelhetőek. A partner nézőpontjából pedig a jármű körüli olyan területek, ahova belépve, bekerülve, abban folyamatosan tartózkodva elbújtunk a jármű vezetője elől, így észrevehetetlenek vagyunk számára, veszélyben vagyunk; még a legjobb szándékával is, akarata ellenére is megölhet bennünket. Mit tehetünk ellene? Mit tehetünk, hogy balesetokozás nélkül, illetve sérülésmentesen hazaérjünk? Egyrészt a jármű vezetőjének pontosan tudnia kell a járműve holttereiről, azok méreteiről és a vezetőülésben a fej, szükség esetén a test elmozdításával, üléspozíció-váltással be kell pillantani pl. a tetőoszlopok mögé, aktívan keresni kell a közlekedési partnereket. A megfelelő időben történő tájékozódás, a haladás során a körülmények, változások visszaellenőrzése rengeteget segít a bajok megelőzésében.
Folyamatos forgalomfigyeléskor az alábbi látásmód is nagyban segítségünkre lehet: ami eddig látható volt – pl. a visszapillantó tükörben –, de most nincs benne, nincs ott, azt még aktívabban keresni kell! Hova lehetett? Hát nem lehet máshol, mint a holttérben!
Útravalóul pedig egy kérés: a nagyfeszültségű rendszereket használó járművesek tanulják meg, hol és hogyan lehet áramtalanítani az autójukat. Ezt akár lefotózva tegyék a kesztyűtartóba, segítsék a mentőegységek munkáját, csökkentve a mentési időt is, fokozva mindannyiunk biztonságát.
Az előadás végén feltett és nyitva maradó kérdés a továbbgondolásra ad lehetőséget: Miért nem vigyázunk az úton? Miért nem vigyázunk egymásra?
