Elborzadva figyelem a módosításhoz köthető tervezeteket. Nem teljesen világos, hogy szülő vagy családtag oktathat-e. Ha családtag, akkor ki tartozik a családba? A testvér is vagy annak gyereke? Az unokatestvér is családtag? És annak gyerekei vagy felesége, férje is?

Mi lesz a Bizonylati Albummal? Mi lesz a Tanterv és Vizsgakövetelményekkel? Mi lesz a Vezetési Kartonnal?
Mind megy a kukába?

Buszvezető is vagyok, naponta folyamatosan tapasztalom a hazai közlekedési kultúra állapotát. Ezek a járművezetők vajon mit fognak átadni a rájuk bízott lehetőséggel?
Akár nagyobb összeggel is fogadni mernék annak a felmérésnek az eredményére, amikor találomra kiválasztott száz járművezetőt elméleti és forgalmi vizsgára tesztelnének. Ahogy én látom, kilencven százalékban buknának! És ez különösen igaz lehet a negyven milliót meghaladó járművek vezetőire.
Arra is szívesen fogadnék, hogy a B kategóriás vizsga után három évvel hasonló bukási arány lenne! Ezekre a közlekedőkre akarja a törvényalkotó bízni a képzés egészét vagy bizonyos szakaszait?
Amíg a STOP táblánál csak mi oktatók állunk meg, amíg autópályán 135-tel haladva a közúti közlekedési szakember a leg lassúbb, mert 5 méteres követési távolsággal le akarnak tolni az útról, addig itt nem lesz változás. A záróvonal még a dupla záróvonal átlépése sem akadály, a kijelölt gyalogos átkelőhely előtt álló jármű melletti fékezés nélküli elhaladás is mindennapos. Vannak, akik a folyamatos kézben tartott mobiltelefont úgy kerülik el, hogy a telefontartó a sebességváltó mellett van, olvassák, írják menetközben az üzeneteket.
Először talán ezeket kellene ellenőriznie a hatóságnak, mert a kis szabálytalanságokkal kezdődik minden. Miután ezeket megússzák, következnek a jelentősebbek. Elsőbbség meg nem adás, előzési szabályok, gyorshajtás stb.
Jó lenne, ha a józan ész felülkerekedne az ostobaságokon és igazodna a hazai viszonyokhoz.

Halász Sándor véleménye