A cikksorozat korábbi részeiben többféle téma felmerült: a KRESZ általános rendelkezései, közúti jelzések, gyalogosokra vonatkozó előírások, általános járműközlekedési szabályok, mint például autópályán, vasúti átjáróban. De szóltunk a jármű kivilágításáról, rendkívüli eseményekről is. Az egyes járműfajták közlekedésére vonatkozó külön szabályokból a kerékpáros került tárgyalásra. S most a megkülönböztető, valamint a figyelmeztető jelzés(eke)t használó járművek vannak soron.

 Most is két oldalról közelítjük a szabályozást: egyrészt a 49.§ Megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművek, valamint 50.§ Figyelmeztető jelzést használó járművek; másrészt 42.§ Magatartás a megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéseket használó járművekkel szemben.

A szabályozás 49.§ (1) bekezdése azt határozza meg, hogy mikor szabad „kéklámpát” kapcsolni: „ … ha a feladat sürgős ellátása, a személy-, élet- és vagyonbiztonság, továbbá a védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében az szükséges, és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik.” Alapvetően ez nem közlekedési szabály. Az állampolgár, a többi közlekedési partner sosem bírálhatja felül, hogy jogszerűen használja-e a jogosult a jelzés(eke)t. Balesetvizsgálatkor sem kérdezik, ez a munkaügyi vizsgálat területére tartozik. Civilként el kell fogadnunk, hogy van értelme – csak esetleg számunkra nem nyilvánvaló, hiszen nem tartozik ránk –, s egyébként pozitívan hat a közlekedésbiztonságra.

 A szabályozás fény; vagy fény és váltakozó hangmagasságú hangjelzést engedélyez. Ez egyben azt is jelenti, hogy alapvetően a fényjelzés a domináns. Vannak fogyatékossággal élő közlekedési partnereink is. Süketnéma is gyalogolhat, sőt úrvezető is lehet süket! A hangjelzést manapság csak közelebbről lehet meghallani, mert alacsonyabb dB zajszintű szirénákkal szerelik a járműveket. S miért is váltakozó hangmagasságú a megkülönböztető jelzésű jármű szirénája? Hogy kitűnjön a dudaszóból. Ez a vakokat és gyengénlátókat is nagyban segíti.

Amennyiben a fény- és hangjelzést együttesen használja a gépjármű vezetője, a közúti jelzéseket és a szabályaink túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyhatja, persze feltételekhez kötötten. Amit azonban mindig be kell tartania, az a rendőri karjelzéseknek és a vasúti átjáró jelzéseinek a figyelembe vétele. S minden helyzetre vonatkozóan mik is a feltételek? Ha „magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette.” /49.§ (2)/

A kéklámpásnak meg kell győződnie arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladását lehetővé tette! A megkülönböztető jelzésekkel közlekedő különleges helyzetben jön: nincs elsőbbsége; ha nem engedik, akkor nem szegheti meg a szabályt. Ha tiloson kell áthaladni a szirénával, addig nem hajthat be, amíg szemkontaktussal meg nem győződött róla, hogy észlelte a zöld lámpa felől érkező vezető. Hiszen csak olyan partnernek tudunk elsőbbséget adni, akit észlelhettünk, észleltünk, van tudomásunk róla. Nem csak a járművezetőkkel kell kapcsolata legyen a kéklámpásnak, hanem a gyalogosokkal is, sőt az utasokról is tudnia kell, hogy nem nyit ajtót a megkülönböztető jelzéssel haladóra. Ezzel párhuzamban a 42.§-ban (Magatartás a megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéseket használó járművekkel szemben) az (1) bekezdés a többi közlekedőre két feladatot ró: elsőbbséget kell adni és az akadálytalan továbbhaladást lehetővé kell tenni. Az akadálytalan továbbhaladási jog biztosítása szigorúbb kötelezettséget ró a közlekedőkre és több lehetőséget biztosít a kéklámpásnak, mint az elsőbbségi jog. Ez utóbbi esetében nem kényszeríthető hirtelen fékezésre; míg az akadálytalan továbbhaladás esetén nem kényszeríthető 25% fékezésre. Mindkét fél számára (kéklámpás és úrvezető) fokozott figyelmet igénylő helyzetről van szó, nagy kockázatúról. A megkülönböztető jelzésűtől is elvárják, hogy akár megállással győződjön meg a veszélytelenségről, mert ODA KELL ÉRNI.

Mióta az egy nyomon haladók az álló járművek mellett/ között előresorolhatnak bizonyos feltételekkel a tilos jelzésnél, azóta további veszélyforrások jöhetnek létre, így forgalmi zónánként kell meggyőződni, hogy megkapja-e az elsőbbséget a megkülönböztető jelzésű.

A jobb láthatóság, észlelhetőség végett a „megkülönböztető jelzéseket használó gépkocsit tompított fényszóróval lakott területen belül nappal és jó látási viszonyok között is ki kell világítani.” /49.§ (5)/

A szabályozás lehetővé teszi, hogy a csak megkülönbözető fényjelzéssel a sebesség túlléphető. /49.§ (2a)/

Álló járművön – megállási tilalom hatálya alatt – a fényjelzést működtetni kell. A hangjelzés használata tilos. /49.§ (4)/ Elinduláskor, a forgalomba becsatlakozáshoz bekapcsolható a hangjelzés.

A konvojban közlekedő megkülönböztető jelzésűekkel való találkozáskor a partnerek magatartása meg kell egyezzen az önállóan közlekedő kéklámpással. A haladás során folyosót kell biztosítani számukra is. Hova húzódjunk? Hol kér helyet magának a kéklámpás? A legjobb útfelületet biztosítsuk számára. Párhuzamos közlekedésnél gyér forgalom esetén a belső sávba beáll, kimennek előle. Sűrű forgalomnál a két sor közé ékelődik, két oldalra kihúzódnak a többiek. Teljes dugóban pedig a szembe forgalomba sorol.

 A munkája helyszínén a kék villogóval állva a partnerek fokozott óvatossággal közelíthetik meg, illetve haladhatnak el mellette. Ez a fokozott figyelem egyben azonnali reakció követelményét is jelenti mindenki számára. A megkülönbözető jelzéseket használó járművek előzése tilos. Mögöttük haladásra a közlekedés többi résztvevőjének a nem zavarását határozta meg a jogalkotó.

Lássunk még pár gondolatot a borostyán sárga figyelmeztető jelzést használó járművek közlekedéséhez és velük való magatartáshoz! Igazgatásrendészeti szabályozás határozza meg, hogy ki kap(hat) figyelmeztető jelzést.  A forgalmiba bejegyzett engedély a Nyilvántartóban is szerepel. Az 50.§ (1) bekezdésében tételesen felsorolták, hogy milyen esetekben kell működtetni a figyelmeztető jelzést adó berendezést.

Mindennapi közlekedőként tudnunk kell, hogy milyen – az általánostól eltérő – tevékenységeket végezhet, milyen szabályokat, milyen feltételekkel hagyhat figyelmen kívül, hiszen kell számítani a különleges elhelyezkedésükre, illetve mozgásukra. Pl egyirányú forgalmú úton, illetve osztottpályás úttest bal oldalán a forgalommal szemben való közlekedés, járdán haladás (járdatisztító gép), vagy éppen szabálytalan helyen történő megállás. Az ilyen járművek megközelítése, továbbá mellettük való elhaladás szintén fokozott óvatossággal történhet. Az egymás mellett haladó hókotrók előzése tilos. Mögöttük a követési távolságot nagyobb körültekintéssel kell megválasztani.

Rendkívüli esemény lehet, amikor egysávos egyirányú úton műszaki hiba lép fel, mondjuk vízvezeték csőtörés keletkezik. A vízmű munkagépei dolgoznak a helyszínen. A lakóknak pedig ki kell jutni az utcából. Ilyenkor bizony ők is a forgalommal szemben fognak közlekedni. A munkálatokat végzőknek az utca elejére ideiglenes forgalmi rendet mutató jelzéseket kell(ene) elhelyezni, átmenetileg érvényteleníteni az eredeti rendet meghatározó jelzéseket.

Ismét láthattuk, hogy a közlekedés pillanatról pillanatra változó dinamikus rendszer, amiben mindig az aktuális körülményekhez kell alkalmazkodnunk. Ez minden résztvevőtől figyelmet, együttműködést követel. Segítsük egymást!

 Pataki Melinda

Dr. Major Róbert előadásai és a KRESZ értelmezése a joggyakorlatban c. könyv alapján