Egy 16 fős csapattal ültünk össze egy közlekedésszakmai beszélgetésre szeptember utolsó harmadában. Meghívott szakemberünk Banda András volt, aki korábban a rendőrségen kiképzőként dolgozott és vezetéstechnikát is oktat. Az esemény címe „A közlekedéspszichológia, a járműfizika és a baleseti veszélyeztetettség kapcsolata” volt.
Derítsük ki, hogy mi is az összefüggés az egyes területek közt! A közlekedés hármas rendszerében – ember, jármű, út – az első a humán faktor, akinek a működését a pszichológia vizsgálja. A másik két tényező materiális, melyek a fizikai törvények alapján működnek. Ezek megfelelőségei határozzák meg, illetve befolyásolják, netán módosítják a biztonságos közlekedést.

A téma vivőszála maga az ember volt a külső-belső működéseivel, nem csak rövid idővonalon, hanem egy hosszú longitudinális szakaszon, mintegy életúton át.

Az ember társas lény. Valamilyen módon viszonyul környezetéhez: érzelmi, értelmi és akarati megnyilvánulások, tevékenységek révén. A környezeti és az emberi tényezők együttesen befolyásolják a viselkedésünket; a közlekedés során is. Ez a közlekedéspszichológia vizsgálati területe. A közlekedők viselkedésének és az ezt megalapozó pszichológiai folyamatoknak a tanulmányozása.

A felnőttek, a társadalom, továbbá egy gyermek kortársai viselkedésmintát adnak – egymásnak is –, hogy az egyén hogyan viszonyuljon, igazodjon a környezetéhez, a beilleszkedés érdekében. Ezek együttesen alakítják ki, illetve határozzák meg a kultúrát, s azon belül a közlekedési kultúrát. Szóval a biztonságos közlekedésre nevelést már a családban kell elkezdeni, a gyökereknél. Egy társadalmilag félresiklott nevelést, az emberi tudat korrekcióját, módosítását, a hozzáállást megváltoztatni, helyrehozni csak generációkon keresztül lehet.

Mi befolyásolja a biztonságos közúti viselkedést? A humán faktor.

I. Képességek: a reakció, a figyelem (megosztott figyelem és a figyelem pontossága), a helyzetfelismerés (észlelés gyorsasága), a stressz- és monotóniatűrés, valamint a szem-kéz koordináció.

II. Személyiség (jegyek): lelkiismeretesség, felelősségtudat, normakövetés, szabályok betartása; érzelmi stabilitás; kockázatkeresés és kockázatvállalás (annak hajlandósága); agresszió; barátságosság; másokra történő odafigyelés.
Egy közlekedéspszichológiai alkalmasság-vizsgálat során e képességeket és személyiségjegyeket elemzik.

Az empatikus, együtt érző, elfogadó, önzetlen alkatú emberek biztonságosabb vezetők, jobban érzik a veszélyt. Aki erősen kockázatvállalóan közlekedik, annak kevésbé működnek a személyiségszabályozó funkciói. Ez lehet állandó személyiségvonás, de állhat tudatmódosító szer hatása alatt is az illető. Jellemző az életkor miatti képességromlás, amit az idősödő személy esetleg figyelmen kívül hagy. Az egyre korszerűbb, drága járművek és a hosszú évek, évtizedek óta balesetmentesen közlekedők sokszor hamis biztonságérzetben élnek. Vannak, akik azt gondolják magukról, hogy sportosan vezetnek, de inkább a többi közlekedő törekszik minél hamarabb és minél nagyobb távolságra eltávolodni az ilyen feltűnő magatartást tanúsítóktól. Mondhatni: ők, a többiek vigyáznak rá. Találkozhatunk ezzel szemben bizonytalankodó partnerrel is, aki olyan helyen is átengedi a gyalogost, ahol nincs elsőbbsége és a többiek nem is számítanak erre. Ezzel veszélyes helyzetet hoz létre.
Ahol a közlekedők jobban figyelnek egymásra (pl. más, fejlettebb kultúrájú országokban: Svájc, Svédország, Japán…), jobb a helyzet, mert tudják, pusztán a szabályok betartása nem biztosítja a balesetmentességet.
Számos esetben találkozunk az agresszióval is. Az agresszív viselkedést a közlekedésben általában a mások magatartásának téves értelmezése indukálja. A gyorshajtók és a bódult vezetők tulajdonságai közt pedig átfedés van: jellemzőjük az élménykeresés, az intenzív ingerek preferálása, a kockázatvállalás, a gátlástalanság, az impulzivitás és a jutalmakra való fokozott érzékenység. Ezzel együtt gyenge döntéshozatali mechanizmus is jellemző rájuk.

 S mit vár el a közösség a közlekedésben résztvevőtől? Erre a KRESZ válaszol, hiszen ez az elvárt magatartási szabályok gyűjteménye. A 3.§ „A közlekedésben résztvevőkre vonatkozó általános rendelkezések”-et tartalmazza, a 4.§ pedig „A járművezetés személyi feltételei”-t adja meg.

„3. § (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles

 a) a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének a védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani;

 b) a közúti jelzések rendelkezéseinek, továbbá a forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosultak utasításainak eleget tenni;

 c) úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.”

„4. § (1) Járművet az vezethet, aki

 a)  a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes vezetői engedéllyel vagy az engedély-nyilvántartásba bejegyzett érvényes vezetési jogosultsággal rendelkezik,

 b) a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá

 c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.”

Ennek (1) b) pontja írja elő a biztonságos vezetésre képes állapotot, ami a kipihentséget is magában foglalja. Hazánk járművezetői jelentős mennyiségben nem megfelelő idegrendszeri állapotban, akut vagy krónikus fáradtsággal közlekednek. Hogyan is teljesítjük így a szükséges figyelmi szintet? Más nem figyelhet helyettünk! Még a vezetéstámogató rendszerek sem! Azok is csak segítenek. A jármű felelős vezetője az ember. A közúton mindenkinek egyedül kell döntést hoznia egy forgalmi helyzetben!

 A közlekedési rendszerből ne csak az embert emeljük ki és elemezzük! Lássuk egy kicsit a többi tényezőt is! A járművek az úton a fizika által meghatározottan mozognak, így annak ismerete elengedhetetlen! Kis hazánkban a gázpedál használata túlságosan jól megy, a művészet azonban a lassításban, megállásban van! A széles utak száguldásra csábítanak, azonban a vizuálisan zsúfolt utak, zavaros jelzések is rengeteg veszélyt rejtenek, hiszen több a hibázás lehetősége. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szabályozást, illetve a szabályokat sem. Ahhoz, hogy betarthatók legyenek a szabályok, ahhoz életszerűeknek kell lenniük. Amennyiben ennek a követelménynek megfelelnek, akkor azokat be is kell tarttatni. Ha a büntetési rendszer nem keményen szankcionál, akkor a korábban bedobott szabad gyeplőt visszaszerezni sokkal hosszabb idő.

 Magyarországon a közlekedési kultúránk állapotáról az állapítható meg, hogy a közlekedőknek nem tanították meg az életnek sem az emberi részét, sem a fizikáját, pl. mire alkalmas egy jármű: emberi élet kioltására, azaz fegyver. Saját magukat sem ismerik az emberek! Ha az embernek van egy egészséges énképe, ismerete saját magáról, amit a külvilág azonos módon visszaigazol, akkor a személy jól illeszkedik, csatlakozik a környezetéhez. Ha az énkép fölfelé eltorzul, a környezettől túlértékelt, akkor önző, a szabályokra fittyet hányó, öntelt sofőr fog közlekedni. Ha pedig folyton negatív visszajelzések jönnek a külvilágból, akkor szorongó, félelemmel teli járművezető vesz részt a forgalomban.

 Rajtunk múlik, hogy intenzívebben nekivágunk-e egy nemes feladatnak: információval ellátni a közlekedés résztvevőit az emberi hibázás okairól és a megelőzés lehetőségeiről. Például különleges szituációk hátterének feltárása által. A feladat adott: tanítsuk a felnövekvő generációkat összefüggések meglátására, az ismeretek gyakorlati alkalmazására; és személyes példamutatással neveljünk empatikussá, együttműködővé.

 Feljegyezte: Pataki Melinda