Közlekedési szabályainkról és tanításukról - 15

 KRESZ 26. § Sebesség 

Az élet univerzális. Induljunk ki a klasszikus fizikából! A sebesség egy test egy adott ponthoz viszonyított mozgásának jellemzésére szolgáló fizikai vektormennyiség. Van nagysága és iránya. Klasszikusan az út és a megtételéhez szükséges idő hányadosa, aránya. Tekinthetjük viszonyszámnak (is). Arányokat határoz meg. A két mennyiség közt (út és idő) harmóniának kell lenni ahhoz, hogy az embernek kezelhető legyen.

Egy kényes egyensúlyt kell kialakítanunk a közlekedési sebességek meghatározása során. A serpenyő egyik oldalán a gyorsaság és hatékonyság szerepelnek, míg a másik oldalon a balanszot az ezzel járó kockázat jelenti, hogy az ne emelkedjen egy társadalmilag már nem tolerálható szint fölé. Azaz meg kell találnunk egy optimális arányt a közlekedésbiztonság és a helyváltoztatás igénye között. Látható tehát, hogy a sebesség a közlekedés biztonsága szempontjából kulcskérdés. Az egész világ a sebességszabályozással, a sebességhatárok meghatározásával küzd. Kialakítása egyes esetekben politikai-, és/vagy személyes tapasztalaton alapuló érzelmi döntés. Előfordul, hogy egy negatív eseményt egy jogalkotási folyamat követ.

Akkor mennyivel is menjünk, hogy az ne legyen túl veszélyes? Nagyon nehéz kérdés! A sebességszabályozás egyrészt a közlekedés feladatának teljesítésére szolgáló leghatékonyabb eszköz, másrészt viszont a közlekedéssel járó kockázat legmeghatározóbb veszélyforrása. Ha nincs helyváltoztatás, 0 km/h-t alkalmazunk, akkor nincs baleset. Pl. a Covid járvány ideje alatt számottevően korlátozott volt a közlekedés, helyváltoztatás, minek eredményeképpen drasztikusan csökkentek a balesetek. Ha növeljük a tempót, akkor az eljutási idő javul. Azonban növekednek a kapcsolatok, konfliktusok, így növekszik a balesetek esélye és száma. Ezáltal romlik az eljutási idő.

A balesetek kb. egyharmadát a sebesség nem megfelelő megválasztása okozza. Ennek egy része az abszolút gyorshajtás, más része pedig a körülményekhez nem igazodó relatív gyorshajtás. Egy balesetnél ott, ahol nem a sebesség az elsődleges ok (pl. gyalogos elütés a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen: elsőbbség meg nem adása), ott is gyakran a sebesség nem megfelelő, hiszen nem tudott megállni a vezető az elsőbbséggel rendelkező közlekedési partnernek.

Áttételesen nem megfelelő a sebesség akkor sem, amikor a vezető elalszik a volánnál. (Neki 0 km/h kellene legyen a tempója.) Hiszen úgy kell közlekedni, hogy soha ne veszélyeztessünk [KRESZ 3.§ (1) c)], azaz nyitott szemmel kell vezetni. Ha a sofőrt a főnöke kizsigereli (pl. 3 tachográf kártyával folyamatosan úton van), a baleseti ok a pihenés hiánya. Nincs járművezetésre képes állapotban.

 A sebességszabályozásnál a jogalkotónak meg kell szabnia abszolút sebességhatárokat. Gondoskodni kell nem csak a legnagyobb, de helyenként, időnként a legkisebb sebesség megadásáról is. Emellett ki kell térnie a relatív haladási tempó meghatározásának szempontjaira is.

 A megengedett legnagyobb sebesség szabályozása két fő szempont szerint történik. Az egyik a „Hol közlekedünk?” kérdése. Erre a közlekedési környezet jellege, vizsgálata adja meg a választ. Ennek milyenségét a benne tipikusan előforduló közlekedési helyzetek határozzák meg. Lakott területen sokféle, eltérő tulajdonságú résztvevővel találkozhatunk: gyalogosok, kerékpárosok, autósok, tehergépjárművesek, közösségi közlekedést használók, egyéb egyéni közlekedési eszközöket használók (rolleres, mopedes, motoros, …). Ráadásul városi környezetben határozottan nagyszámú a keresztirányú találkozás a partnerek között. A beépített területek láthatóan heterogén jellemzőket mutatnak. Ettől eltérően, lakott területen kívül, pl. autópályán korlátozott az oda felhajtó járművek köre, miáltal fizikai jellemzőik kevésbé térnek el. Mindemellett azonos irányba haladnak, közel azonos sebességgel. Egyszóval homogénebb jellemzőket mutatnak.

A lakott területen belüli környezetben, ahol az autós emberekkel találkozik, évek óta 30 km/h-ra akarják csökkenteni a haladási sebességet. Ugyanis a gyalogos elütéses baleseteknél a gyalogos halálának a valószínűsége a 30 km/h-s sebességnél kezd meredeken nőni, 50 km/h-nál pedig már majdnem biztosan halálos esemény következik be. A forgalomszervezés különböző eszközeivel és forgalomtechnikai létesítményekkel elősegíthető, hogy a gyalogossal való találkozás valószínűségét csökkentsék: járdák, gyalogutak, zónák kialakításával, továbbá alul- vagy felüljárók létesítésével.

Egyre sűrűbben alkalmazzák, hogy a különböző településrészeket egymással főutak kötik össze, a városrészben azonban „Korlátozott sebességű övezet”-et (30-as zóna) alakítanak ki. Ezen sebesség kikényszerítését mérnöki megoldással érik el: sebességcsökkentő küszöb, borda segítségével. Az útkereszteződést úgy alakítják ki, hogy annak területe kiemelt; pl. Rákosszentmihályon. Ezekben az övezetekben gyakorlatilag nincs gyalogos elütéses baleset.

Vannak olyan övezetek is, ahol az emberek az utcán „élnek”. Lehet, hogy még járda sincsen. A gyerek az utcán játszik. Ezek a „Lakó-pihenő övezet”-ek, ahol legfeljebb 20 km/h a haladási tempó, s eleve tilos az átmenő forgalom, nem közlekedhet benne bárki.

Ha azonban minden lakott területen lévő úton az ilyen 20-30 km/h-ra csökkentett sebességhatárt vezetnénk be, már túl sokat áldoznánk az eljutás rovására.

Lakott területen kívül kevesebb a védtelen partner, a sebességet ezért emelik a hatékonyság javítására. Azonban tagolják a sebességet, ahogy homogenizálódnak a környezet és a közlekedők jellemzői. Még a gyorsforgalmi utaknál is alakítanak ki sebességhatár-különbséget, hiszen az autóút műszakilag gyengébb jellemzőket mutat az autópályától. Nem feltétlenül van leállósáv, szintbeli útkereszteződés kiépíthető, nem mindig alkalmas párhuzamos közlekedésre, továbbá helyenként a fizikai elválasztás hiányzik a mentirányok között.

 A környezet sem állandó tulajdonságokkal, jellemzőkkel rendelkezik; azok változnak, mint pl. a napszakok (fény- és látási viszonyok), az évszakok (út-, időjárási viszonyok). Így a közlekedésbiztonságot szolgálja, hogy a közlekedő személy, illetve jármű mozgásviszonyai igazodjanak, alkalmazkodjanak a környezet folyamatos változásaihoz.

Meg is érkeztünk a másik fő abszolút sebességmeghatározási szemponthoz, a jármű és vele együtt a vezető jellemzőihez. A „Ki/ Mi közlekedik?” kérdéshez. Szükséges, hogy a jármű és vezetője gyorsan tudjon alkalmazkodni a változó körülményekhez.

A jármű alkalmazkodóképessége annak technikai adottságitól függ. Itt a sebességváltoztatási képesség a döntő, amit az össztömeg, a fékrendszer működési módja (hidraulikus- vagy lég- vagy kombinált fék; dob vagy (hűtött) tárcsafék; … egyéb jellemzők), valamint a gumiabroncsok határoznak meg. A gumik megfelelő tapadása biztosítja a felhalmozott mozgási energia sikeres felemésztését. (Persze, külső tényezőként ott van az útburkolat minősége, állapota is, mint közlekedésbiztonsági tényező.)

A vezető tekintetében lényegesek mind az általános képességek, mind a sofőr aktuális, pillanatnyi állapota. Ezekről korábban a járművezetés személyi feltételeinél már volt szó. De gondolhatunk most még a nagyobb sebességnél beszűkülő látótérre, a csőlátás kialakulására is. Ekkor (már) lényeges információk maradnak figyelmen kívül. A csökkent információfelvétel, a negatív irányba tolódó csatornakapacitás máris korlátozott döntési képességet hoz létre.

 A két fő sebességszabályozási tényező együttesen, kiegyenlített arányban kell jelen legyen a szabályok megalkotása során. Azonban vannak olyan abszolút sebességhatárok, ahol az egyik vagy a másik tényező kerül túlsúlyba, illetve egyeduralkodó szemponttá, meghatározóvá, döntővé. Erre példa, amikor a közlekedési környezet alapján adják meg a maximális haladási sebességet: lakó-pihenő övezetben 20 km/h-nak. Másik példa, amikor a jármű technikai adottsága, jellegzetessége a döntő: hólánccal közlekedve, nem fúvott gumiabroncs használatakor vagy éppen lánctalpas járművel, netán kerti traktorral haladva a forgalomban.

 Ezt követően lássuk a részletes abszolút, majd relatív sebességszabályozást!

A megengedett sebesség tulajdonképpen kétféle módon értelmezhető. Egyrészt a pályára engedélyezett maximális sebességként. Ez összhangban van, illetve tükröződik az utak építéséhez kötődő szabályozásokban, műszaki előírásokban. Másrészt a járműre engedélyezett maximális sebességként. A jármű és vezetője egy egységként vesz részt a forgalomban, azonban mégis el kell különíteni a sebességek meghatározásánál, megadásánál a jármű műszaki adottságait és a járművezető személyi adottságait.

A pálya, a jármű és a vezető sebességi korlátai eltérőek lehetnek. Közülük mindig a legkisebb értékű az irányadó, mert ez adja a biztonságot. A nagyobb értékek a tartalékot adják. S mint tudjuk, általában a közlekedésben a leggyengébb láncszem az ember, az ő észlelési és cselekvési korlátaival.

A KRESZ-ben általánosságban a sebességek járművekre vannak megadva.

Az első járműcsoportba [26. § (1) a) pont] a személygépkocsi és a vele azonos jellemű, tulajdonságú, paraméterű járművek tartoznak: személygépkocsi, motorkerékpár, legfeljebb 3,5 t megengedett legnagyobb össztömegű kistehergépkocsi. A hatályos szabályozásban megadott járművek köre többször módosult, a járműkategóriák is változtak. Pl. 2,5 tonnáról 3,5 t-ra emelték a kistehergépkocsiknál a súlyhatárt a tempó tekintetében, hiszen a mai technológiai fejlettség, a gyorsulási képesség, továbbá a korábbiaknál hatékonyabb fékrendszerek a személygépkocsikhoz hasonló jelleművé alakítják ezen áruszállító járműveket. Az egyes útvonaltípusok esetén alkalmazandó sebességek felsorolásából (50, 90. 110, 130 km/h) hiányzik a 70 km/h. Keskenyebb lakott területen kívüli szakaszokon, ahol nincs útburkolati jellel elválasztva a menetirány két oldala, ott indokolt lenne ez a köztes tempó.

A B kategóriával az általános vezethetőség 3,5 t. Vannak viszont jóval nagyobb tömegű személygépkocsik is, pl. páncélozott Hummer, ami ugyan nem vezethető B kategóriás vezetői engedéllyel, de 130 km/h-val közlekedhet az autópályán.

A második járműcsoportba [26. § (1) a/1 pont] az autóbuszokat tette a jogalkotó. Már 2002. január 01-től hatályos, hogy a külön műszaki feltételeket [6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről] teljesítő autóbusz az autópályán legfeljebb 100 km/h-val haladhat. Az ilyen autóbusz hátulján matricával fel kell tüntetni az engedélyezett sebességet. Az új KRESZ-ben várható, hogy az ilyen „tempo 100-as” buszok majd az autóúton is alkalmazhatják a megnövelt sebességet.

A harmadik járműcsoportba tartoznak az egyéb gépjárművek és járműszerelvények [26. § (1) b) pont]. Egyrészt a különnemű utakon az egyes járműcsoportoknak eltérő a haladási sebessége, másrészt az azonos úttípusokon is eltérnek a sebességeik. Mindig a közlekedés biztonsága a legfőbb szempont. Lakott területen kívül, míg az egyik csoport tagjai 90 km/h-val, a másiké 70 km/h-val haladhatnak, akarva-akaratlanul a lassabban haladó feltartja a gyorsabbat. Ez előzési kényszert generál. Ha homogének a sebességek azonos útszakaszokon, az csökkenti az előzések szükségességét. Az új KRESZ tervezete szerint a(z) [(1) b) alá tartozó] nagyjárművek maximális sebességét fel kívánják emelni 90 km/h-ra. A sebességemelés veszélyes irány, a sebességgel 4. hatványon emelkedik a baleseti kockázat. Azonban drasztikusan csökkenthető az előzés, mint legveszélyesebb forgalmi művelet.

 Az abszolút sebességhatárok további megadásánál [26. § (1) c) – h) pontok] számos jármű felsorolásra kerül, bizonyos közlekedési feltételek megjelölésével: fejvédő sisak, hólánc, kerékpárút, nem fúvott gumiabroncsú jármű, fék nélküli vontatmánnyal közlekedő.

 Budapesten folyamatosan bővítik a fonódó villamos hálózatot. A Hungária körutat speciális műszaki feltételek szerint zártpályásnak átépítették, s emeltebb sebességet akarnak majd a villamosnak engedélyezni.

 A segédmotoros kerékpárok mostani 40 km/h-s tempója kevésbé igazodik ezen járművek jellegéhez, hiszen manapság inkább motorkerékpár tulajdonságokat mutatnak (pl. tömeg), s nem a kerékpárhoz hasonlóakat, mint 50 éve.

 A szabályozás extrémitása, hogy amíg a személygépkocsira négy különféle sebességet írnak elő, addig a kerékpárra öt kategóriát adnak meg 2009 óta. Pedig a személyautós érvényes hatósági vizsgával rendelkezik, a kerékpáros viszont nem tett állami közlekedési vizsgát. Ráadásul a műszaki előírások szerint a kilométeróra nem kötelező felszerelése a kerékpárnak. Az új KRESZ tervezete kapcsán felmerült az is, hogy a kerékpárosnál minden sebességkorlátot eltörölne, azonban előírná a biciklisnek pl. a mindenkori és a várható gyalogosforgalomhoz igazodó sebességet. Ezzel érvényre juttatná az új közlekedési alapelvek egyikét: a védtelenebb fokozott védelmét. Így nagyobb felelősséget tesz a kerékpározóra. Növeli az egyéni felelősségvállalást – felnőtt módjára –, átadja a baleseti kockázat mérlegelését és arról való döntést a vezetőnek.

 Itt, a szabályozásnál is van olyan előírás, aminek nem ez a helye. Pl. a hólánccal való haladás. Bizonyos körülmények, feltételek, felszerelések, eszközök használatát részben műszaki előírások tartalmazzák, részben viszont a gyártójuk által meghatározott sebesség mellett használhatók, amit az alkatrészen, eszközön feltüntetnek (mankókerék – maximum 80 km/h).

 Ennek ellenére furcsa megoldás, hogy mégsem minden sebességet, illetve körülményt, feltételt szed össze a 26. § (1) bekezdése. Lássuk most ezeket! Hány különböző helyen találunk még előírást a sebességszabályozásra vonatkozóan? Vannak köztük olyanok, melyek alulról határolják be a sebességet, vagy amelyek relatív sebességet határoznak meg, de találunk jelzőtáblához vagy éppen fényjelzőhöz köthetőeket is.

 I. Utasítást adó jelzőtábláknál: 13. §

1. (1) d) „Kötelező legkisebb sebesség” (24. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az úton legalább a táblán megjelölt sebességgel kell haladni – kivéve, ha ez a sebesség az út-, a forgalmi, az időjárási vagy a látási viszonyok miatt a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné; a jelzőtábla hatályát csak a „Kötelező legkisebb sebesség vége” tábla (25. ábra) oldja fel;

2. (1) g/1. ,,Gyalogos övezet (zóna)'' (26/h. ábra); a jelzőtábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok közlekedésére szolgálnak; jármű közlekedése a gyalogos övezetben tilos. Ha a tábla alatt időszakot megjelölő kiegészítő tábla van – a jelzett időszakon kívül – az ott lakók járművei, illetőleg az út kezelője által kiadott engedéllyel rendelkezők járművei, valamint a kerékpárosok – a gyalogosok veszélyeztetése nélkül – legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. A kiegészítő táblán jelzett időszakban az övezetben a várakozás tilos. A mozgáskorlátozott személyt szállító jármű – amennyiben ennek feltételei adottak – az övezetben közlekedhet és várakozhat.

3. (1) i/1. ,,Gyalogos és kerékpáros övezet (zóna)'' (26/j. ábra); a jelzőtábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedésére szolgálnak, egyéb jármű közlekedése az övezetben tilos. Kerékpárosoknak, az út számukra burkolati jellel elválasztott vagy eltérő színű burkolattal megjelölt részén kell közlekedni, legfeljebb 20 km/óra sebességgel. Az út egyéb részein a kerékpárosok – a gyalogosok veszélyeztetése nélkül – legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. A kerékpárosok számára kijelölt útfelületen a gyalogosok nem közlekedhetnek. Ha a jelzőtábla alatt időszakot megjelölő kiegészítő tábla van – a jelzett időszakon kívül – az ott lakók járművei és a közútkezelő engedélyével rendelkezők járművei az övezetben legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. A kiegészítő táblán jelzett időszakban az övezetben a várakozás tilos. A mozgáskorlátozott személyt szállító jármű – amennyiben ennek feltételei adottak – az övezetben közlekedhet és várakozhat.

4. (2) Ha az (1) bekezdés g) [Gyalogút] vagy i) [Gyalog- és kerékpárút] pontjában említett jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla időszakot jelöl meg, ezen az időszakon kívül – legfeljebb 20 km/óra sebességgel, a gyalogosok, illetőleg a gyalogosok és a kerékpárosok veszélyeztetése nélkül – célforgalomban járművek (más járművek) is közlekedhetnek a gyalogúton, illetőleg a gyalog- és kerékpárúton. Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek.

 II. Tilalmi jelzőtábláknál: 14. §

1. (1) d) „Sebességkorlátozás” (30. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az úton a táblán megjelöltnél nagyobb sebességgel haladni tilos. A tábla alatt elhelyezett hóesésre (97/a. ábra) vagy esőzésre (97/b. ábra) utaló kiegészítő jelzőtábla azt jelzi, hogy a sebességkorlátozás csak a megjelölt időjárási körülmények vagy nedves útburkolat esetében érvényes. Kiegészítő tábla jelezheti, hogy a sebességkorlátozás meghatározott időszakra vagy bizonyos járműkategóriákra vonatkozik;

2. (1) z/1 ,,Korlátozott sebességű övezet'' (53/a. ábra) jelzőtábla azt jelzi, hogy a ,,Korlátozott sebességű övezet vége'' (53/b. ábra) jelzőtábláig az úton a táblán megjelöltnél nagyobb sebességgel haladni tilos.

3. (8) Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtáblát a „Lakott terület kezdete” jelzőtáblával együtt helyezték el, a sebességkorlátozás hatálya a teljes lakott területre kiterjed.

4. (13) Az (1) bekezdés n)–p), t) és u) pontjában említett jelzőtáblánál mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője), a betegszállító gépjármű a tilalom ellenére behajthat, ha úti célja a jelzőtáblával megjelölt úton van vagy csak ezen az úton közelíthető meg. A járművel ilyen esetben legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni.

 III. Tájékoztatást adó jelzőtábláknál: 17. §

(1) h) „Kapaszkodósáv” (118. ábra); a tábla emelkedő úton a lassabban haladó járművek közlekedésére szolgáló kiegészítő sáv (kapaszkodósáv) kezdetét jelzi. A tábla jelezheti azt a sebességértéket is, amelynél kisebb sebességgel haladó jármű a kapaszkodósávot köteles igénybe venni (119. ábra);

 IV. Egyéb közúti jelzések 20. §

(5) Négyszögletű fekete alapon fehér számértéket feltüntető jelzés azt a sebességet (km/órában) jelzi, amellyel forgalomirányító fényjelző készülékek előtt az egyenletes haladás érdekében közlekedni célszerű (160. ábra).

 V. Közlekedés vasúti átjáróban: 39. §

(2) A vasúti átjárón csak folyamatosan – megállás nélkül – legalább 5 km/óra átlagsebességgel szabad áthaladni.

 VI. Közlekedés lakó-pihenő övezetben: 39/A. §

(2) A lakó-pihenő övezetben járművel legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni.

 VII. IV. Fejezet Egyes járműfajták közlekedésére vonatkozó külön szabályok A közlekedésben való részvétel külön feltételei: 48. §

(10) Olyan járművel, amelynek megengedett legnagyobb sebességét a műszaki megvizsgálás során az általánosnál alacsonyabban állapították meg [26. § (3) bek.], abban az esetben szabad közlekedni, ha a jármű hátsó oldalán a megengedett legnagyobb sebesség számértékét – kör alakú, 15 cm átmérőjű, 2 cm széles piros szegélyű, fehér alapon 6 cm magas fekete számjegyekkel – feltüntették.

 VIII. Figyelmeztető jelzést használó járművek: 50. §

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységet végző jármű vezetője, ha ez a munka végzése érdekében elkerülhetetlen, a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti és a forgalmat lényegesen nem akadályozza,

c) legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is közlekedhet;

[a) ha a jármű  aa) az út vagy közmű építését, tisztítását, fenntartását (javítását),  ab) a települési (kommunális) hulladék, ide értve a szelektíven gyűjtött hulladék összegyűjtését végzi,  ac)  állati eredetű melléktermék kritikus szervezet általi összegyűjtését és szállítását]

 IX. Útvonalengedélyhez kötött járművek: 51. §

(2) Ha az útvonalengedély más sebességet nem határoz meg, túlsúlyos, illetőleg túlméretes járművel legfeljebb 30 km/óra, lánctalpas járművel legfeljebb 15 km/óra sebességgel szabad közlekedni.

 X. Kerékpárok és segédmotoros kerékpárok: 54. §

(2)  Lakott területen levő olyan úton, ahol az úttest kerékpár közlekedésre alkalmatlan, továbbá ahol a (7) bekezdés a) pontja szerint tilos, kerékpárral a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is szabad közlekedni.

 Továbbra is az abszolút sebességhatárokról lesz szó. A közúti jelzések kihelyezését a közútkezelő végzi. Korábbi írásban már volt róla szó, hogy az Autópályakezelőn és a Magyar Közútkezelőn kívül a települési önkormányzatok látnak el közútkezelői feladatokat. A KRESZ jogszabály [26. § (2)] engedélyezi akár lakott területen, akár azon kívüli (nem gyorsforgalmi) utakon „Sebességkorlátozás” jelzőtáblával megemelt tempó biztosítását is. Ilyenkor a közútkezelő saját felelősségére emeli meg az általános, 26. § (1) bekezdésben meghatározott sebességeket. Városon belül 60-70 km/h-kat láthatunk olyan útszakaszokon, ahol nincs vagy elhanyagolható a gyalogosforgalom, vagy fizikai akadállyal elválasztott a gépi forgalomtól. Lakott területen kívül is előfordul a 90 km/h helyett a 100-110 km/h-s engedmény, jellemzően a városok elkerülő gyűrűin, illetve gyorsforgalmi utak előtti/ utáni ki- vagy bevezető szakaszokon. A kedvezmény nem mindenkinek jár, csak a személygépkocsinak, a motorkerékpárnak és a maximum 3,5 t megengedett legnagyobb össztömegű gépkocsinak. Nem szerepel benne az autóbusz és a nagy tehergépjárművek. Tehát az így megjelölt útszakaszokon még tovább differenciálódnak a sebességek, növekszik a tempókülönbség az A, B és a C, D és a kombinált kategóriák között.

Az új KRESZ tervezete szerint majd autópályán is alkalmazhatja a közútkezelő az eredetileg engedélyezett sebesség további emelését „Sebességkorlátozás” jelzőtáblával, megfelelő műszaki feltételeknek eleget tevő útszakaszokon. Ez akár 140-150 km/h-s haladást is lehetővé tenne majd. A számottevő sebességkülönbség az úrvezetők és a hivatásosok között nemhogy stagnálni fog vagy csökkenne, de akár még emelkedhet is. Az autópályán abból a kicsi kétdimenziós képből (külső visszapillantó tükörből) – pláne szűk látótérrel, csőlátással – kellene megsaccolni a hátulról érkező jármű sebességét. Erre az emberi agy nem képes megfelelő biztonsággal. Közlekedésbiztonsági szempontból tehát nem támogatjuk a további tempóemelést.

 Már az úton való haladásnál – előző részben – szó volt arról, hogy az út-, időjárási-, látási viszonyok és egyebek szerint haladjunk, figyelemmel a jármű sajátosságaira is. A sebesség meghatározásánál tehát előfordulhat az engedélyezett legnagyobb értéktől való eltérés. Bizonyos esetekben a jármű sebességét korlátozzák műszaki megvizsgálás során, amit a forgalmi engedélybe is bejegyeznek. [26. § (3)]

„(3) Olyan járművel, amelynek megengedett legnagyobb sebességét a műszaki megvizsgálás során az (1) bekezdésben foglaltaknál alacsonyabban állapították meg és ezt a jármű forgalmi engedélyébe (igazolólapjába) bejegyezték, legfeljebb a megállapított sebességgel szabad közlekedni.”

Ebben az esetben a hatóság által beírt érték lehet a jármű maximális sebessége, amit matricaként kötelező feltüntetni a jármű hátulján. [48. § (10): lásd ezen írásban korábban]

Itt jegyzem meg, hogy amennyiben a vezető adottságai miatt szükséges sebességkorlátozás – egy adott értéknél nem hajthat gyorsabban –, azt a vezetői engedélybe jegyzik be európai uniós kóddal. A „64. Legfeljebb ... km/h sebességű vezetésre korlátozott” és a „67. Autópályán a vezetés nem engedélyezett” kódok vonatkoznak ide.

 A másik lefelé történő eltérés viszont egy tiltás [26. § (5)]:

„(5) Nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza.”

Ez az indokolatlan lassú haladás. Más néven törekedni kell felvenni a forgalom ritmusát a megengedett értékeken belül. Ha külső körülmények nem kényszerítenek, akkor az útra engedélyezet sebességtől 10%-nál jobban lefelé ne térjünk el. Amennyiben a vezető ezt nem képes teljesíteni, feltartja a forgalmat, előzési kényszert hoz létre. Alkalmas ő a járművezetésre, ha veszélyhelyzeteket teremt rendszeresen? A járművezető-képzésben az oktató felelőssége megtanítani, majd megkövetelni, hogy a vezető figyeljen a partnereire, megközelítőleg azonos sebességgel mozogjon a többiekhez viszonyítva, törekedjen a jelölt hamar eljutni az úti céljához. A forgalom indokolatlan feltartása balesetveszélyes!

 Nézzünk egy példát! Mennyire életszerű az autópálya belső sávján a 30 km/h-val történő haladás? Elsőre általában rávágjuk, hogy semennyire. Azonban attól függ! Nem megszokott, nem mindennapos ott a 30 km/h-s sebesség, alapvetően nem azzal számol az agyunk. Azaz balesetveszélyes. Sűrű ködben vagy ónos esőben azonban esetleg az ennél nagyobb tempó lenne balesetveszélyes. A körülmények határozzák meg az erről kialakuló véleményünket, döntésünket. Erről lesz majd szó a relatív sebességmeghatározásnál [26. § (4)].

 Van azonban még egy utolsó abszolút sebességérték [26. § (6)]. A „Gyermekek” veszélyt jelző tábla alatt, amikor kiegészítő táblán két nyíl szára között távolságot adnak meg – például 300 m –, akkor legfeljebb 30 km/h-val haladhatunk.

„(6)  Ha a 16. § (1) bekezdés q) pontjában meghatározott jelzőtábla (84. ábra) alatt a 97. ábra szerinti kiegészítő jelzőtábla alkalmazásával távolságot jelöltek meg, akkor az így megjelölt útszakaszon – ha a közúti jelzésekből más nem következik – legfeljebb 30 km/óra sebességgel szabad közlekedni. A kiegészítő jelzőtábla jelezheti, hogy a sebességkorlátozás csak meghatározott időszakra érvényes.”

Ezt a bekezdést is akár oda tehettem volna a jelzőtáblákkal kapcsolatos felsorolásba.

Megjegyzendő azonban, hogy a korábban már hivatkozott bécsi jelzési egyezmény értelmében sebességkorlátozást sebességkorlátozó jelzőtáblával kell elrendelni, azaz veszélyt jelző táblának nem lehet sebességkorlátozó hatása. Az új KRESZ így valószínűleg ezt a rendelkezést mellőzni fogja.

 A 26. § eddigi tárgyalása során átléptem a (4) bekezdést, ami a relatív sebességszabályozásról szól. Viszonylagosságának okán szoros összefüggésben áll a követési távolsággal, így ennek tárgyalását a következő részben fejtem ki, a 27. §-szal együtt.

 Pataki Melinda

 Dr. Major Róbert előadásai és a KRESZ értelmezése a joggyakorlatban c. könyv alapján

 

1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet, KRESZ: https://njt.hu/jogszabaly/1975-1-20-24

 (folyt. köv.)