Először Dr. Varga Annamáriától a „Fizikai állapotunk hatása a vezetése” című prezentációt hallottuk. Orvosi szemmel tárta elénk a különféle állapotokat, melyek a járművezetésre befolyást gyakorolnak.
Az éhség kicsit növeli a koncentrációt. Nagymértékben azonban figyelemelvonó hatása van, hiszen önkéntelenül felfigyelünk minden olyan ingerre, ami valamely belső szükségletünkkel kapcsolatos.
Bőséges táplálkozás, netán túlevés esetén a keringési rendszer a vért a gyomorhoz, bélrendszerhez irányítja az emésztési folyamatok ellátásához. Még hasfeszülés, puffadás is kialakulhat. Az elfogyasztott táplálék függvénye is, hogy a vércukorszint változása milyen ütemű. A hosszú felszívódási idejű tápanyagok kiegyenlítettebbé teszik a vércukorszintet.
Az életfolyamatok legfontosabb közege a víz. Valóban létkérdés a normál folyadékegyensúly fenntartása. A folyadékbevitel hiánya szomjúságot, kiszáradást okoz. Megjelenhet a fejfájás, fáradtság, izomgörcs, s még epilepsziás görcsök is létrejöhetnek. Főleg magasabb külső hőmérsékleti viszonyok esetén (pl. nyáron) pótolni kell a megfelelő mennyiségű folyadékot, továbbá az izzadással eltávozott ásványi sókat is. Bizonyos gyógyszerek szedése, illetve hasmenés esetén is szükséges az elektrolit-egyensúly megőrzése.
A hőmérséklet szélsőséges változásai, a túlzott hideg vagy az extrém meleg szintén befolyásolják a vezetési képességeinket. Hideg ellen réteges ruházatot használjunk, ne vastag kabátban üljünk a volán mögé. Készüljünk fel arra is, hogy télen elakadhat a járművünk és valamennyi időt várnunk kell a mentésre. Az autó legyen feltöltve üzemanyaggal és tartsunk pokrócot is a csomagtérben. A meleg ellen nehezebb védekezni, de fontos a sok folyadék bevitele. Az ablakok letekerésével – az egyéni érzékenységtől függően – huzatot kaphatunk. A klímaberendezés pedig szárítja a nyálkahártyát.
A járművezetést súlyosan befolyásoló állapot a fáradtság. Magyarországon az emberek 90%-a fáradt, aminek oka lehet a kevés, illetve a nem jó minőségű pihenés, de okozhatja a nagy mennyiségű digitális adattartalom is, továbbá lehetnek orvosi okai is.
Az akut fáradtság leküzdhető a hosszabb vezetésbe iktatott pihenők tartásával, folyadék bevitellel és némi mozgással, de jót tehet egy 20-30 perces alvás is.
A krónikus fáradtságnak inkább orvosi okai lehetnek, azonban a túlhajszolt élettempó, a nagyfokú megélhetési stressz is előidézheti. Kideríthető az oka laborvizsgálattal. Csökkenthető, illetve megszüntethető rendszeres testmozgással, elegendő folyadék bevitelével, megfelelő mennyiségű és minőségű alvással. Az egészséges táplálkozás és a vele együtt járó testsúly-kontroll, étrendkiegészítőkkel (vitaminok, omega-3 zsírsavak, magnézium) kombinálva is az ember előnyére válnak. A téli időszakban pedig ajánlott a C, D vitaminok fokozott pótlása.
Az előadás során szó került az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot előíró 13/1992. (VI.26.) NM rendeletről is, amely a hatósági engedéllyel vezethető közúti járművek vezetőire terjed ki. Az úrvezetők és a hivatásos sofőrök más-más (1. és 2. csoportú) alkalmassági csoportba sorolandók, eltérő követelményeket támasztanak velük szemben. A jogszabály meghatározza, hogy mennyi időnként kell a kötelező vizsgálaton megjelennie a vezetni kívánó személynek. A rendelet 1. melléklete tartalmazza az alkalmasság minimum követelményeit, továbbá az elbírálás szempontjait.
Ezután szó került még gyakran előforduló vezetést befolyásoló állapotokról. Az egyik ezek közül a fejfájás, melyet fájdalomcsillapítóval oldanak. A fejfájásoknak több (4) típusát különböztetik meg. A legenyhébb fokozatú a megfázásokból származó fejfájás. Erősebb nála az ún. tenziós fejfájás, ez pl. vérnyomásproblémából is fakadhat. Még fokozottabb a migrén, melynek speciális változata az aurás migrén. Ez utóbbi jellemzően 20-30 perces olyan erős fájdalommal jár, melynek során látási zavarok lépnek fel. A legerősebb típusú fejfájás az ún. cluster típusú, mely szinte már elviselhetetlen fájdalom.
A másik vezetést befolyásoló állapot a cukorbetegség. Az 1. csoportú alkalmasság legfeljebb 5 évre, a 2. csoportú maximum 3 évre adható. Hipoglikémia esetén az alacsony vércukorszint miatt eszméletvesztés, kóma következhet be. A cukorbetegeknél gyógyszer mellékhatásként is kialakulhat. Hiperglikémia esetén akár órákon keresztüli homályos látás jelentkezhet. Kezeletlenül látásromlás következik be, továbbá az ideg-, valamint a szív- és érrendszerre is káros hatású. Megelőzése évi minimum egy labor szűréssel, helyes táplálkozással lehet sikeres.
A harmadik különleges és járművezetésre veszélyes állapot az alvási apnoe, ami tulajdonképpen egy alvás közben jelentkező légtelenség (levegőhiányos állapot). A légzőközpont diszfunkcionális, bénul. A garat körüli izmok elernyednek, légzési akadály keletkezik (obstruktív apnoe). Az alvás folyamatában mikroébredési fázisok vannak, ami által nem pihentető az alvás, így napközben krónikus fáradtság jelentkezik. Az éjszakai alvás során légzéskimaradások jelentkeznek, s erős felhorkanások mutatkoznak. Ezek az emberek erősen horkolnak. A gátolt légutak (mandula, orrsövény) miatt ébredéskor kiszáradt torok és száj tünetei tapasztalhatók. A szűk légút, az alkoholfogyasztás és az elhízás fokozott kockázati tényezők. A rendellenesség kezelése leghatékonyabban az ún. légsínterápiával lehetséges. A pozitív légúti nyomásterápia során a kezelt személy az orrára helyezett könnyű maszkot visel, amihez egy csendes levegőpumpa csatlakozik. Ez egy enyhe légnyomást biztosít, ami nyitva tartja a garatot az alvás során. A levegő így akadálytalanul áramolhat a légutakban, s hatására megszűnik a horkolás, légzéskimaradás. A véroxigénszint nem ingadozik, s így létrejön a pihentető mélyalvás.
Az egészséges, kipihent állapoton túl – a konferencia címének megfelelően – az autóvezetéshez szükséges a magabiztosság is.
Az ember törekszik elégedett, boldog lenni, aminek érdekében aktívan cselekszik. A viselkedés szabályozása egyrészt hormonális, másrészt idegrendszeri szabályozás alatt áll. A boldogságérzetet négy hormonnak, a dopaminnak, a szerotoninnak, az oxitocinnak és az endorfinoknak köszönhetjük. Amikor ezek felszabadulnak a vérben, hirtelen boldognak érezzük magunkat; majd kicsattanunk a pozitív energiától. Az endorfin csillapítja a fájdalmat, az oxitocin csökkenti a feszültséget, a szerotonintól jókedvű lesz az illető, a dopamintól pedig nő az általános elégedettségünk. Az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen felszabadulva elégedettségérzetet, illetve boldogságot vált ki. A bél mikrobiomban található jótékony baktériumok képesek támogatni szervezetünk dopamin ellátottságát. A dopamin legfőképp az agyi ideghálózatban, valamint a mellékvesében képződik. A központi idegrendszerben, az ún. magokban termelődik, több más biogén aminnal együtt (katekolaminok, noradrenalin, adrenalin, szerotonin, hisztamin).
Mint ingerületátvivő – ún. neurotranszmitter – szabályozza a hangulatot, a motivációt, a figyelmet és a mozgás koordinálását. Sokoldalú funkcióját az is mutatja, hogy szerepe van még a jutalom-érzésben, a függőség kialakulásában, a munkamemóriában és a végrehajtó funkciókban is. A kognitív funkciók fokozására nagyobb mennyiségben található meg a memóriáért, a gondolkodásért és a koncentrációs képességért felelős agyi területeken, de szabályozza az ébrenlétet is.
Az érzelmek a limbikus rendszer területén aktiválódnak, a problémamegoldás pedig a prefrontális kéreg működéséhez kötődik. A felszabaduló dopamin bizonyos viselkedéseket enged, aktivál, másokat gátol. Van egy születéskori alapszintje. A magasabb alapértéket mutató egyének „energiabombák”, az alacsonyabb alapszinttel rendelkező emberek pedig nyugodtabb természetűek. A különböző tevékenységekkel eltérő mértékben emelkedik vagy csökken a dopaminszint a szervezetben. Az éhgyomorra fogyasztott egy kocka étcsoki 150%-kal emeli a dopaminszintünket. A cigi nikotinje és a testmozgás is 250%-kal fokozza a dopamin mennyiségét, az utóbbi esetben lassú emelkedéssel 2-3 órán át. Az amfetamin 1000%-kal ugrasztja meg a dopaminszintet. Az alapszinttől fölfelé eltérést követi a lefelé eltérés. Minél nagyobb csúcsot, minél rövidebb idő alatt ér el a dopamin, annál gyorsabban jön és annál nagyobb lesz a negatív kilengés: hullámvasútszerűen. A túlzott mértékű dopaminszint ingadozás miatt egy idő után semmi sem okoz örömet, bekövetkezik a kiégés (burnout). Feléltük a tartalékainkat.
Analóg görbével – hullámzás – írható le a magabiztosság is. Az autóvezetői készségek az idővel változnak, a gyakorlás és a tapasztalatok révén kompetensekké válunk. A kezdő vezető – a forgalmi vizsga után – azt mondja: „tudok vezetni, mindent tudok”. Kezdőként szükségesek a megtapasztalások. A jól megoldott helyzetekkel erősödik az önbizalom. A személy szükségét érzi különböző kihívások teljesítésének, amikor hibák, tévedések, majdnem-balesetek vagy balesetek következnek be. A tapasztalt vezető azt mondja: „semmit sem tudok”.További, most már tudatos vezetéssel még több tapasztalatot gyűjt a vezető. Eljuthat a profi/ szakértő tevékenységi szintre. A profi/ szakértő azt mondja: „tudom, hogy mit nem tudok”: Ma ezt Dunning-Kruger hatásnak nevezzük. A tapasztalatok mennyiségi és minőségi növekedésével a baleseti veszélyeztetettség csökken. Korábbi szakirodalmak 7 év elteltében határozták meg a veszélyeztetettség minimum szintre csökkenését.
Szó került még egy pedagógiai, pszichológiai kísérletről, ami a gondolkodásmódokat mutatta be. A gyerekeknek egyre növekvő nehézségű feladatokat kellett megoldani, 80%-os teljesítmény született. Három csoportot különítettek el, s újra feladatokat kaptak a résztvevők. Az első csoportnak azt mondták, hogy „tehetségesek vagytok”, a másodiknak azt, hogy „kitartóan küzdöttetek”, a harmadik pedig a kontrollcsoport volt. Érdekes eredményeket kaptak. Az első (tehetséges) csoport 60%-os teljesítményt nyújtott, s 80%-ban a könnyebb feladatokat oldották meg, s csak 20%-ban a nehezebbeket. Ezzel szemben a második (küzdő, kitartó) csoport tagjai 90%-os eredményt értek el, s 20%-ban a könnyebb, 80%-ban a nehezebb feladatokat választották, s oldották meg. A harmadik (kontroll) csoport ismét 80%-os összteljesítményt mutatott, s 50-50%-os volt a könnyebb-nehezebb feladatok megoldásának aránya. S mi a következtetés? Minden kihívás – felnőttként is – arról is szól, hogy én minek értékelem magamat. Minek tulajdonítom a teljesítményemet? Az 1. („Tehetséges vagyok”) csoport a született zseni, akiknél a teljesítmény az identitással kapcsolódik össze. Ezeknek az embereknek az érzelmi stresszt kell kezelni, a működés során ilyenkor a limbikus rendszer aktiválódik. Ez lényegileg egy rögzült szemlélet, hogy fölfelé nem tud változtatni a teljesítményen, ők szépítik az eredményeiket. Kerülik a kihívást, mert nem tudják fejleszteni magukat a jobb eredményért. A belső gondolat az, hogy „az akadályokat el kell kerülni, mert ha erőfeszítést kell tenni, akkor nem vagyok tehetséges”. A második (küzdő, kitartó) csoport még több erőfeszítést tesz a munkába, s (tovább) javul a teljesítménye. Ekkor a prefrontális kéreg aktiválódik a feladatmegoldás során. Az ilyen emberek úgy gondolják, hogy „jó úton vagyok, mert küzdenem kell érte”. Ez egy dinamikus, fejlődésfókuszú szemlélet.
Napjainkban rengeteget hallhatunk, olvashatunk az önfejlesztésről. Akkor változunk, ha a hátrányos hozott sémáinkat, kialakult belső narratíváinkat megpróbáljuk megváltoztatni, átírni. Az a szemlélet visz előre, hogy „nem megy még”! Ne skatulyázd be a saját képességeidet, akarj erőfeszítést tenni! Igen, ez fárasztó munka; meló! De megéri!
Előadónk említett még pár hasznos tanácsot egyrészt a navigáció biztonságos, ésszerű használatához, másrészt a modern autók funkcióinak és vezetéstámogató rendszereinek megismeréséhez.
Az emberek az egészségügyi állapotukat nem tudják kellően felmérni, túlzott önbizalom jellemző rájuk. Nem ismerik fel a hátráltató betegségeket, csak későn. A környezetből kapunk visszajelzéseket, amiken el kell gondolkodni, s főleg az idősebb családtagok figyelmeztessék egymást.
Az ADHD tekintetében a fiatal felnőttek életük során eddigre már sok kudarcot gyűjtöttek. Az érzelmi kontroll hiánya nagyon veszélyes. Az autózás árnyoldala, hogy egyesek azt gondolják, „megtehetem büntetlenül, amit máshol nem”. A közúti agresszió azonnali kielégülést biztosít az agy számára. A büntető fékezés pl. egy teljesen illogikus viselkedés: sietek, de ráérek balhézni, balesetet okozni. Az áldozatkeresés könnyű feladat. A közösségekben valamilyen kultúra kialakul, a közlekedési közösségben vezetési kultúra jön létre. Ez mintaként szolgál a felnövekvő generációknak, s fennmarad a kultúra; a negatív is. Sokat kell tenni a megváltoztatására: neveléssel. Az emberek névtelenül, inkognitóban vannak a közúton – mint az online térben –, biztonságban érzik magukat, viszont sokkal intenzívebb, heves negatív érzelmi reakciókat adnak, bántják a másikat. Ezek ellen védekezünk, mindannyian a saját megküzdési stratégiánkkal. Ezek fejleszthető készségek! Ha nagy a stressz, akkor nincs a kezemben a kontroll. Vissza kell szereznem. Például, ha a villamospótló busz araszol, lecserélhetem MolBubira a közlekedési eszközt. Pár racionális kérdéssel tudunk magunknak, magunkon segíteni. Fontos-e hogy (időben) elérjem a célt? Valós-e az érzésem? Milyen intenzitású az érzés, mekkora? Van-e lehetőségem megváltoztatni a helyzetet?
Lássunk pár gyakorlati példát, lehetőséget!
Az egyik a kognitív viselkedésterápia. Konkrétan: nem tudok kiparkolni egy várakozóhelyről, ahova beszorítottak. Ez negatív érzést okoz, s még testi tüneteket is produkálhat az illető. Ez a kedvezőtlen változás, folyamat valamilyen viselkedést kivált az emberből. Valahogyan felül kell írni. Mi is a valódi ok az idegességemre? Hogy jutottam oda, hogy tök ideges vagyok? Későn indultam el.
A másik lehetőség a sématerápia. Itt az alaptézis, hogy gyermekkorunkból hozunk sémákat, megküzdési, megoldási módokat. Gyerekként számos helyzetben tehetetlen, elhagyatott vagyok. Felnőttként át kell alakítani, felül kell írni, hiszen értelmes, cselekvőképes vagyok!
A harmadik megoldási lehetőség az önstabilizáció: tudom kezelni magam. Ilyenkor a prevencióra tesszük a hangsúlyt. Számíts a legrosszabbra, a többi már csak annál könnyebb, jobb lehet. Ebben segít a tudatos tervezés. A felkészülés azt az érzést adja meg, hogy nálam van a kontroll. Higgadtan, előre gondolkodva az agyat problémamegoldásra tudjuk használni; erős stressz alatt az emberek jelentős része lebénul (distressz). A közlekedésünk egyéni tervezésénél fontos szempont, hogy a városban nem gyorsan kell közlekedni, hanem taktikusan. A jó helyismeret segíti a mellékutcák optimális kihasználását. Ne a főutakat, a tömeget és a zöld lámpákat preferáljuk! A zöld lámpa nem jár nekünk, azt nem vettük meg a jogosítvány megszerzésekor.
A konferencia során a közlekedéshez kötődően a személyiségünk megismeréséhez sok elméleti alapot, valamint a gyakorlatban jól hasznosítható praktikákat osztottak meg az előadók. Szemléletükkel szélesítették a tudatos közlekedők táborát.
a konferencia előadásainak jegyzetei alapján
