Az ősszel indított szakmai rendezvénysorozat hatodik előadására Vörös László Kartal balesethelyszínelőt, -vizsgálót kértem fel. A közlekedés más szemszögből való bemutatására április elején került sor.
Mint minden szakmának, szakterületnek van elméleti, tudományos alapja és gyakorlati oldala is. A kriminalisztika – amivel előadónk foglalkozik – a bűnügyi tudományok rendszerébe tartozik, annak egyik területe. Az egyes területek közös jellemzői a történeti, logikai és szociológiai szemléletmód. A különbözőség köztük a vizsgálat konkrét tárgya és módszerei vonatkozásában mutatható ki, adható meg. A többi szakterülethez hasonlóan meghatározható a tárgya, feladata.
A kriminalisztika a nyomozás tudománya, a felderítés és a bizonyítás; valamint valamelyest a bűnmegelőzés kérdéseivel is foglalkozik. Különféle interdiszciplináris tudományágazatok segítik. A hatékony és eredményes munkához létkérdés a kreatív, előrelátó, problémamegoldó gondolkodás. A logika, az intuíció és fantázia, valamint az empátia előmozdítja az ügy megoldásának sikerét. A kételkedés pedig a tévedés elkerülésének eszköze. Lényeges, hogy valóságos ellenérvek felhozhatók-e a kapott tények ellen. Ezzel párhuzamosan vizsgálni kell, hogy jogi szempontból releváns-e az adat, s hogyan használható fel. A gyakorlati munkán, megtapasztaláson túl a háttérismeretek folyamatos, tudatos fejlesztése, a szakirodalom tanulmányozása is segíti az eredményességet: „Ki lehet a felelős egy baleset létrejöttében?”
Egy balesetben – mint eseményben – résztvevő dolgok (mind a személyek, mind a tárgyak) kisebb-nagyobb mértékben megváltoznak. Már nem olyanok, mint azt megelőzően voltak. Az elváltozások lehetnek anyagi és tudati jellegűek.
A tárgyiasult elváltozások a nyomok és az anyagmaradványok. Ezekkel a krimináltechnika foglalkozik. A tudati jellegű elváltozások az eseményben résztvevők agyában keletkező emlékképek; ezekkel főleg a krimináltaktika foglalkozik.
Az elváltozások kriminalisztikai vizsgálatának – mint folyamatnak – különböző fázisai vannak:
1. felkutatás, feltárás;
2. közvetlen vizsgálat és
3. az összegyűjtött információk rendszerezése és értékelése.
Ezen folyamatok során számos kérdésre keresik a választ. Ezek a kriminalisztika alapkérdései. A közlekedési események elemzése során alapvetően nyolc kérdésre kell választ adni. Ezek két funkcionális csoportba sorolhatók:
1. Az adatjellegű kérdések az esemény tényállási alapjainak rögzítésére szolgálnak. Ezek a kérdések a baleset bekövetkezésének objektív körülményeit tisztázzák, és lehetővé teszik a történtek pontos rekonstrukcióját: Ki vett részt az eseményben? (személyek, szereplők, járművezetők, gyalogosok, járművek) Mikor történt az esemény? (időpont, napszak, időjárás, forgalmi viszonyok) Hol történt az esemény? (helyszín, környezet, útszakasz, látási viszonyok) Mit történt konkrétan? (az esemény leírása, kimenetele, következményei) Mivel történt a cselekmény? (járműtípus, műszaki állapot, eszközök)
A „Ki (Kik, Kivel)?”, a „Mikor?”, a „Hol?”, a „Mit?” és a „Mivel?” kérdések megválaszolásával így adatokat nyernek, határoznak meg. Az adat (definíció szerint) tényre vonatkozó ismeret. Az adat csupán részleges ismeretet ad egy dologról, eseményről. Minden adat valamekkora információt ad, van valamekkora hírtartalma, ami kiegészíti a meglévő ismereteket az ügyhöz kötődően. Az adatok és információtartalmuk együttesen egy komplex rendszert hoznak létre, egymással való kapcsolatuk alakítja ki a baleset összefüggéseit, amikből rekonstruálhatók a korábbi történések.
2. Az elemző, okfeltáró kérdések a balesetmegelőzést szolgáló mélyebb megértést segítik. Ezek a kérdések már nemcsak leírják, hanem értelmezik is a történteket: Hogyan történt a baleset? (a cselekmények sorrendje, manőverek, dinamikai összefüggések) Miért történt? (viselkedési okok, téves helyzetfelismerés, szabályszegés, pszichofizikai állapot)
Ezek a Hogyan?” és a „Miért?” alapkérdések az összefüggéseket, főleg a gyökérokokat keresik. Hiszen az emberek nem megátalkodott ördögök, akik balesetet akarnak okozni. Csupán emberek, a maguk örömeivel, bánataival, nehézségeivel; a pszichés működésükkel. És bizony negatív események részeseivé jellemzően akkor válunk, amikor ezekben a működésekben zavar keletkezik, s ezáltal sebezhetőkké válunk. Lankad a figyelmünk, alacsony, nem megfelelő a koncentráltságunk, illetve valamilyen okból kifolyólag ismerethiányban szenvedünk valami tudásával kapcsolatban.
A balesetvizsgálatok során meg kell még állapítani, meghatározni a statisztikához azt is, hogy az adott esemény, cselekmény ismétlődött, ismétlődik-e. A mintázat-keresés kérdése a megelőző tanulságok integrálására szolgál. Sorozatjellegű-e az esemény? Ez a kérdés arra irányul, hogy az adott baleset rendelkezik-e olyan jellemzőkkel – viselkedési mintázatokkal, környezeti feltételekkel, technikai hiányosságokkal –, amelyek korábbi hasonló eseményeknél is megjelentek. Ennek felismerése segíti a prediktív szemléletű balesetmegelőzést, és alapot adhat célzott beavatkozásokhoz (pl. oktatás, forgalomtechnikai módosítás, szabályozási változtatás).
Az érzékszerveink a környezetből felveszik az információkat, az agy feldolgozza. Ám az információfelvétel korlátos, ez az ún. csatornakapacitás, miszerint általában 7bit/másodperccel tud mit kezdeni az idegrendszer (Miller-törvény). Ennek megfelelően a feldolgozás is korlátos. Az előzetes tudásunk alapján – ha valami fontos információ hiányzik a logikai láncból –, az agy kitölti az időbeli rést, mert nem viseli el a folytonossági hiányt, az ún. „gap”-et. Emellett az információfeldolgozás és ezáltal a válaszadás, válaszcselekvés meggyorsítására ún. sémákban gondolkodunk. Általános, közös jellemzőjű sablonokat használunk. Az egyszerűsítés következtében azonban csomó mindent bele is képzelünk egy-egy helyzetbe, amiről – a precíz részletek hiánya miatt – nincs is releváns információnk. Az így kialakított prekoncepciókkal aztán könnyen téves következtetésekre lehet jutni akár egy forgalmi helyzetben, akár egy nyomozás során.
A balesetek okainak felderítésekor az elsődleges cél nem a büntetés, hanem az, hogy a jövőben ne következhessen be ilyen vagy hasonló tragédia; azaz a megelőzés a lényeg!
A közlekedés szabályozásában is ott szerepel a gyengék, gyengébb(ek) fokozott védelme, a bizalmi elvvel meghatározottan. Ráadásul elmarasztalni akkor lehet valakit, ha van számára felróhatóság a KRESZ alapján. A különféle elméleti oktatásokkal, gyakorlati képzésekkel, szakmai és szakirányú továbbképzésekkel pont az (lenne) a legfőbb feladat, hogy a közlekedő embernek legyen tudása a dynomen helyzetekről, ismerje fel azokat! Kell-e rá számítani? Tudjon tartalékot képezni térben és időben magának.
A nagy közlekedési vállalatok, cégek egy baleset után a kötelező hivatalos jegyzőkönyvezésen túl időt és energiát szentelnek rá, hogy a sofőrjeikkel beszélgessenek jegyzőkönyvön kívül is. Azt mondják, hogy az emberi tényezők feltárásával nem felmentjük az embert a felelősség alól, hanem megértjük. Hiszen egy-egy baleset mögött nagyon sokszor komoly magánéleti probléma, nehézség húzódik. Sokszor – észre sem vesszük, de – a közlekedési partnerek oldanak meg bizonyos helyzeteket helyettünk; olykor „csupán” segítenek a kisebb hibáink korrigálásában. A több, nagyobb tudás fokozottabb felelősséggel jár. Minden közlekedő, minden partner kötelezettsége egy általános balesetelhárítás. Ha én olyan valamit tudok, amit a másik nem, akkor nekem mindent meg kell tenni a biztonság kialakításáért, fenntartásáért.
Lássuk most, hogy a már bekövetkezett baleseteknél hogyan keresnek bizonyítékot? A bizonyíték objektív tény. Lehet az, lehet ilyen a járművek helyzete. A tárgyak rongálódásai nem biztos, hogy megmondják a járművek helyzetét. Lehetnek anyagmaradványok. Lehet egyenes vagy ferde féknyom. Pl. történt-e sávváltás? Általában feltételezzük, hogy a hátulról ütközéskor nem volt megfelelő a követési távolság. Azonban nem tudunk követési távolságot értelmezni, ha álló járműnek megy neki valaki hátulról. Vagy az elöl álló a zöld jelzésre induláshoz az (automata váltót) netán hátramenetbe kapcsolta?
Jogi szempontból négyféle kimenetele lehet egy balesetnek.
1. Van egy balesetet okozó, aki valamiféle szabályszegést követett el, továbbá van egy vétlen fél, aki elszenvedte a balesetet. Az egyszemélyi felelőst büntetik. Tartózkodhat valaki jogszerűen egy „Megállni tilos” táblánál? Igen, pl. műszaki hibából kifolyólag. Amennyiben jogszerűen tartózkodott ott a jármű, és nekimennek, a mozgó jármű vezetője a balesetokozó.
2. Védett úton haladva az útkereszteződésben igénybe vehető a menetirány szerinti baloldal is egy gépjárművel történő előzés során.
3. Van, amikor nem lehetséges megállapítani a felelősséget. Például 2x1 sávos, záróvonallal ellátott úttesten egymással szemben haladók bal külső visszapillantó tükrei összeérnek.
4. Ritkán előfordul, hogy ugyan történt baleset, de a résztvevő(k) részéről nem történt szabályszegés. Például korábban az úttestre csepegett, láthatatlan olajfolton megcsúszó jármű szenved balesetet.
Látható, hogy egy baleset vizsgálata milyen szerteágazó; rengeteg tényezőt kell figyelembe venni. A KRESZ szerint nem kötelező a rendőrhatóság értesítése, ha nem történt személyi sérülés vagy halál. Ekkor a felek megegyezhetnek a felelősség kérdésében. A „csak” anyagi káros baleseteknél pláne törekedni kell a forgalom folyamatosságának minél hamarabbi biztosítására. A későbbi viták elkerülésére javasolt azonban a kerekek helyét, helyzetét rögzítő krétarajz, majd fotó készítése, s utána távolítsuk el a járműveket a pozíciójukból. Szükséges(ek) lehet(nek) tanú(k) is. A hivatalos eljárások során a tárgyi bizonyíték erősebb, mint a személyi bizonyíték, a tanú.
Korábbi szakmai előadásokon és anyagokban is foglalkoztunk a veszélyhelyzetekkel és kezelésükkel. Egy balesetet is mindig veszélyhelyzet előz meg. A veszélyhelyzetek balesetekké fajulása sokszor a tudatosság, a koncentráltság hiányából, csökkent mértékéből fakadnak. Már máskor arról is szó került, hogy a járműveinkkel használt sebességek messze magasan meghaladják az átlagos emberi észlelési, feldolgozási és cselekvési korlátainkat. Tehát egy veszélyhelyzetben igyekszünk minél hamarabb sebességet csökkenteni, lassítani, megállni. A tudatosság abban rejlik, hogy úgy kell megállnom, hogy tudom, hogy fogok elindulni. Ezzel a zárszóval búcsúzott előadónk a szakmai eseményünkön. Az ő gondolata is egybecseng az előző rendezvények meghívott előadóiéval.
Tegyünk együtt továbbra is közösen a közlekedésbiztonság javításáért! A nemes célért folytatjuk!
Pataki Melinda
Vörös László Kartal előadása alapján
Kriminalisztikai alapismeretek:
https://rtk.uni-nke.hu/document/rtk-uni-nke-hu/Kriminalisztikai_alapismeretek.pdf
