Egy közlekedésszakmai rendezvénysorozat részeként hallgattuk meg Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus előadását Tatán. Az előadás tematikája kitért a figyelem szerepére, tartósságára, megosztására a járművezetés során, és szó került a fejlesztési lehetőségeiről is, mindezt gyakorlati szemmel.
A figyelem jellemzője a terjedelme, ami azt jelenti, hogy egy adott pillanatban 7±2 dolgot tudunk befogni, feldolgozni. Aktív fejlesztése 20-23 éves korig történik. További jellemzője a tartóssága, ami megmutatja, hogy mennyi ideig tudjuk a figyelmünket egy dologra irányítani. Ezt számos tényező befolyásolja: mennyire monoton az inger, milyen az érdeklődésünk, vagy éppen az éberségi szintünk. A figyelem megosztottsága is egy fontos jellemző. Ez arról tájékoztat, hogy egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni. A figyelmi kapacitásunk az aktuális állapotunktól nagyban függ.
Az agy alapjaiban nem változott mintegy 38 ezer év óta, de ami számottevően megváltozott az, ahogyan használjuk. Az, hogy mennyire jól tudnak az agy részei kapcsolódni, az az idegsejtek közötti kapcsolatok számáról függ. Ez meghatározza az észlelés minőségét.
A figyelem ösztönösen vándorol arra, ami leginkább érdekli az egyént, illetve arra, ami stresszkeltő. A figyelem tudatosan is irányítható. S hogy hova irányítja az illető, az elsődlegesen személyiséghez kötődő tényező. Ösztönösen a vizuális fókusz segítségével balról jobbra mérjük fel a teret, így a balról jobbra mozgást is jobban érzékeljük, mint az ellenirányút. A tekintetvezetés irányítja a figyelmet: azaz a rossz tekintetstratégia gyenge helyzetértelmezést eredményez.
A figyelmet csoportosíthatjuk a befektetett energia, az erőfeszítésünk alapján. Ekkor kétfajta figyelmet különíthetünk el.
1. Szándékos (akaratlagos) figyelem, ami mentális erőfeszítést, energiabefektetést igényel.
2. Spontán (akaratlan) figyelem, amikor önkéntelenül, erőfeszítés nélkül egy megjelenő ingerre irányul a figyelem: pl. szokatlan, erős inger, mozgó tárgy, vagy éppen belső szükséglet.
Emellett önkényes válogatással, más szempontok alapján is csoportosíthatjuk a figyelem fajtáit. Lássunk itt párat! Ezek a figyelem jellemzőihez köthetőek.
1. Szelektív figyelem
Egy olyan agyi képesség, amellyel a sok inger közül képesek vagyunk kiválasztani a legfontosabbakat, és azokra koncentrálni, miközben a háttérben zajló, jelentéktelen, mellékes információkat kiszűrjük. Így elkerüljük a túlterhelést és a lényeges információk elvesztését. Ez egyfajta válogatás az ingerek között, „szűrés”, ami lehetővé teszi, hogy az észlelésünk éles legyen a kiválasztott ingerekre. Egy reflektorfényhez hasonlóan, ami csak a fénykörben lévő dolgokat világítja meg. A folyamat lehet tudatos (akaratlagos) és automatikus is. Kulcsfontosságú a hatékony feladatvégzéshez, esetünkben a járművezetéshez. A vele járó koncentráció azonban hosszú távon fárasztó. A fókuszálással az észlelésünk egy szűkebb ingerkörre fokozott hatékonysággal összpontosul. A szelektív figyelem elengedhetetlen a tanuláshoz, munkához és a mindennapi élethez. Segít a döntéshozatalban és a feladatok hatékony elvégzésében.
A járművezetés tapasztalati képzése során a tanuló megtanulja, hogyan kell ezt a mentális modellt felépíteni: mire figyel, mit szelektál. A folyton változó környezethez való alkalmazkodáshoz mindig használni kell; az aktuális bemenő információk alapján át kell építeni. Ez az alkalmazkodás.
Amikor a szervezet fárad, a koncentráció csökken, az újabb és újabb információk feldolgozása, illetve a szelektálás zavart szenved, a gondolkodás szétesik. Nyúlik a reakcióidő, mert a fáradás, fáradtság hatására a legmagasabb szintű agyi funkciók bomlanak le először. Növekszik a baleseti kockázat. Minden vezetőnek észre kell(ene) tudni venni saját magán ezt a romló állapotot. Ilyenkor már túl is vagyunk a veszély előszobáján.
A szelektív figyelmünk a tudatos tekintetvezetés állapotában segítségünkre van a forgalmi szituációkhoz igazodó helyes viselkedési minta kiválasztásában, továbbá a veszélyhelyzetek korai felismerésében.
2. Tartós figyelem (vigilancia)
A figyelmi állapot hosszú ideig történő fenntartását takarja. Az a képesség, hogy egy feladatra összpontosítva tudunk sokáig maradni, közben figyelmen kívül hagyva a zavaró tényezőket. Aktív energiabefektetéssel képesek vagyunk az éberségünket fenntartani, még monoton, ismétlődő helyzetekben is, de gyorsan változó körülmények között is. Ez biztosítja a koncentrációt. Az összpontosításkor egy előre meghatározott dologra fókuszálunk. A tartós figyelem képessége fejleszthető optimális nehézségi szintű feladatokkal, célzott, adekvát motivációkkal és megfelelő időközönként beiktatott, ideális hosszúságú szünetekkel. A tartós figyelem a tanulás alapja. A járművezetés során is szükségünk van rá, hiszen hosszan tartó éberséggel tudunk eljutni A-ból B-be. Jelentősen próbára tesszük hivatásos sofőrként, vagy éppen éjszaka közlekedve.
3. Megosztott figyelem (multitasking)
Képesség több feladat egyidejű végzésére. Egyszerre próbálunk figyelni több ingerre. Látszólag hatékonyabbnak tűnik a feladatok párhuzamos végrehajtása, de valójában teljesítményromlás jön létre. Nincs valódi multitasking. A figyelem ilyenkor nem fókuszált, szétoszlik az összpontosítás a feladatok között, csökken a hatékonysága, növekszik a hibázás lehetősége, esélye. Az agy valamelyest képes a figyelem átirányítására a különböző feladatok közt, de azok összetettségétől függően csökken a hatékonyság. Ha megközelítőleg azonos, nagyon hasonló feladatokat kell menedzselni, akkor erős köztük az interferencia, sokkal nagyobb a hibázási esély. A folyamatvégzés során sérül a sorrendiség (szerialitás).
Rögtön elvonja a vezetésről a figyelmünket a telefoncsörgés, és megosztja azt. Csak egy másodpercre nézünk rá: 50 km/h-val haladva máris vakon vezettünk 14 métert. Ennél még veszélyesebb az sms olvasása. Amikor 3 másodpercet az utat, 2 mp-et a telefont, majd megint 3 mp-re megint az utat nézzük, akkor van egy átállási idő, ún. pufferidő. Azaz nem 3, 2, 3 másodperceket foglalkozunk az adott dologgal, hiszen egyrészt a szemnek van egy adaptációs periódusa (közel-távol nézés: akkomodáció – szemlencse domborúságának változása). Másrészt az agy kilép a mentális modellből: a közlekedési külvilágtól eltérő ingerforrásra. A váltási pufferidő alkalmanként akár 0,8 sec. is lehet, annak függvényében, hogy a két eltérő inger (itt a környezet látványa és a telefoncsörgés/ olvasott tartalom) mennyire interferálnak.
A légiközlekedésben végeztek szemkövetés (eyetracking) kísérleteket, hogy a pilóta mennyi idő alatt veszi át/ vissza az irányítást a robotpilótától. Ez átlagosan 4-8 másodpercnek bizonyult. Ennyi idő alatt kapcsol át az agy passzív állapotból aktívba, átvenni az irányítást.
A hivatásos közúti járművezetőknél is – de bárkinél is igazán hosszú távú, monoton vezetés (pl. autópályás közlekedés) közben/ után – hosszabb idő újra visszaállni a figyelem többirányú megosztására. A tempomattal való haladás során is javasolt a műszerfal pásztázása és a tükrök figyelése.
A figyelem megosztásának képessége korlátozottan, de fejleszthető.
Az autóvezetés tipikusan megosztott figyelmet igénylő tevékenység. Tanulása során a kezelőszervek használata: mozgásösszerendezés; a járműből kinézve a statikus környezet feldolgozása: közúti jelzések, tereptárgyak viszonylagos térbeli és időbeli helye, helyzete a mozgó autónkhoz képest. Ennek tetejében még a többi haladó közlekedési partner, mint dinamikus környezeti elemek.
Már vezetői engedély birtokában, amikor bizonyos tevékenységek automatizálódtak (pl. járműkezelés), akkor a tágabb életünk is belép a járműbe. Az idegen helyre eljutáshoz a navigáció kezelése, az utasokkal történő kommunikáció, netán a telefonhasználat menet közben. A telefonálás szintén figyelemelterelő hatású, az alkoholos befolyásoltság különböző szintjeihez hasonló. Amikor a beszélgetés érzelmeket generál, az nagymértékben csökkenti a figyelmi szintet. Még semleges témájú beszélgetés során is a vizuális agykéregben (okcipitális lebeny) emlékek aktiválódnak, amik kiszorítják, elfoglalják az aktuális környezet vizuális ingereit. E folyamatok nem csak a kézben tartott telefonhasználat esetén, hanem a kihangosítóval vagy headset-tel történő beszélgetés során is lejátszódnak.
A sikeres járművezetéshez, illetve annak megtanulásához elengedhetetlen a prioritások felállítása. Tehát nem minden inger, illetve nem minden feladat egyformán fontos. Az oktatónak egyik fő feladata a „fókuszmenedzsment” tanítása: mit engedek be a figyelembe, és mit zárok ki (ingerszelekció). Az ember legfőbb érzékszerve a szem. A közlekedési információk minimum 85%-át a látással szerezzük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a figyelem irányításánál a vizuális ingereknek kell elsőbbsége legyen, akár az auditív (hallási), akár a kognitív (gondolkodási: beszélgetés, rádió) ingerekkel szemben.
Az információfelvételt követően történik a forgalmi helyzet értelmezése, a korábban tanultakkal való összevetése. Ez a mérlegelés. Ezt követi a lehetőségek közül a szituációhoz leginkább illő megoldás kiválasztása, a döntés. És majd csak ezután jön a cselekvés.
Nem csak az információknak van prioritási sorrendje, hanem a cselekvéseknek is. Mindig a jármű technikai kezelése a legfontosabb, hogy uralmunk alatt tudjuk tartani az autót.
Az autóvezetés tanulásában jelenleg a Z generációs korosztály reprezentált jellemzően, de hamarosan érkeznek a képzésbe az Alpha generáció tagjai is. Ezek a korosztályok már digitális környezetben nőttek fel, a gyorsan változó ingerekhez szoktak: rövid videók, multitasking, gamifikáció. Az információfeldolgozásuk felszínes, jellemzőjük a rövidebb figyelmi ív, a vizuális ingerek preferenciája és a magas ingeréhség. Megosztott figyelmük jobb, mint a korábbi generációké, de a felszíni információgyűjtés miatt kevésbé tanulják meg a feladatok közti priorizálást, valamint a fókuszálást. A vezetés tanulása során így nehezebben különítik el a releváns ingereket a zavaróaktól. Motiváltak, ha élményeket kapnak, önállóan tevékenykedhetnek, próbálhatnak feladatokat megoldani, továbbá a játékos tanulási helyzetekben érzik igazán jól magukat.
A nemek között is vannak különbségek. A nők gyakran jobbak a vizuális észlelésben és a figyelemmegosztásban, de döntési bizonytalanságuk nagyobb. Ezzel ellentétben a férfiak gyorsabban hoznak döntést, de kevésbé észlelik a rejtett veszélyeket.
A nagy kategóriák esetében nagyobb a felelősség is, hiszen súlyosabb következményekkel járhat a figyelmetlenség, a hibázás. Tehergépkocsiknál – a B kategóriához képest – hosszabb a jármű és sokkal nagyobb a holttér. Az autóbuszvezetőknél az utasokkal való törődés elvonhatja a figyelmet a közlekedési helyzetekről. Előfordulhatnak váratlan megállások is, pl. utas rosszulléte miatt. A járműszerelvények esetén fokozottan szükséges a megosztott figyelem, pl. tolatáskor, vagy szűk fordulók alkalmával. Jelentősebb szerepű a térbeli figyelem irányítása: mikor mit nézünk. Mondhatni: néha nézünk előre is (nyomeltérés kanyarodáskor, kaszálás, pótkocsi ostorozása).
Különleges helyzetűek a megkülönböztető jelzésekkel közlekedő járművek vezetői. Nekik a gyors helyzetfelismerés alapkövetelmény. Biztonságos közlekedésükhöz ki kell tudniuk zárni a magas stresszt, de legalább hatékonyan kell csökkenteni. Létkérdés, az életben maradás záloga az éberség fenntartása hosszú útvonalakon is.
4. Váltakozó figyelem
Más néven figyelemváltás. Az a kognitív folyamat, amely során az egyén gyorsan, dinamikusan változtatja a fókuszát különböző ingerek, információk, feladatok között. Figyelme ugrál egyik dologról a másikra – akár több feladat közt is –, majd vissza. Ezt a fajta figyelmet a mai információdús élet megköveteli, segít rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez. A túl sok váltás nagyon megterhelő, a folyton kialakuló pufferhatások miatt hatékonyságcsökkenés lép fel, a túlzott energiafelhasználás révén pedig kimeríti az agyat, illetve a szervezetet. A különböző feladatok közötti gyors átváltás rövid távon lehet előnyös, de hosszú távon nem az. Az ugráló figyelemmel a tanuló, vagy a vezető nem tud megfelelő ideig, megfelelő mélységben koncentrálni.
Eddig különböző figyelemfajtákról és azok jellemzőiről került szó. Nézzünk valós közlekedési helyzetekben egy-egy szituációt! Abban milyen típusú figyelem szükséges. Milyen lehetséges hibázás történhet? Továbbá hogyan előzhető meg? (katt)
Figyelemfajták valós közlekedési helyzetekben
I. A nem valós környezetben történő alkalmazáskor különféle technikai berendezéseket, eszközöket hívhatunk segítségül, amik által többször ismételhetőek a feladatok teljesen azonos körülmények között.
1. A mindennapokban való használatból a tudatos járművezetésben is alkalmazható a mindfulness (tudatos jelenlét). Éber figyelemmel szándékosan a jelen pillanatra irányítva a figyelmet, gondolatokat, érzéseket sokkal fókuszáltabban és mélyebben tudunk megélni helyzeteket. Fokozódik általa a koncentráció. Alapvető gyakorlatai: a légzésfigyelés (Végy egy mély levegőt!); a testpásztázás (Koncentrálj a bal lábad helyzetére, mozgására – kuplungkezelés); érzékszervi tudatosság (Hallgasd a gumiabroncs/ motor, stb … hangját!); a gondolatok megfigyelése (Mi a terv pl. az elindulás kivitelezéséhez/ a jobbra bekanyarodáshoz/ a balra előre merőleges parkoláshoz?).
2. Az auditoros figyelmi teszteknél többféle hangjelzés közül csak bizonyosra kell reagálni. Szelektálni kell. Ilyen játék magnóval, PC-vel vagy mobil telefonnal lejátszható anyagokkal, file-okkal végezhető.
3. A priorizálásra alkalmas, ha felvázolt forgalmi helyzetekben több ingert fontossági sorrendbe kell rakni. Ez alkalmas a szerialitás (sorrendiség) fejlesztésére is. Konkrét példaként: telezöldes kereszteződésnél jobbra kanyarodáskor egyszerre megszólal a telefonunk, gyalogos készül lelépni a járdáról, az oktató további lassítást kér és a mögöttes autó ránk dudál.
4. Videós forgalmi helyzet elemzésével előre rögzített szituációk teendőit lehet tudatosan, lépésenként végigbeszélni nyugodt körülmények között. Játékos gyakorlat lehet a „Találd meg a hibát!” a forgalmi helyzetben. Ez lehet akár valaki közlekedőpartner által elkövetett baki elemzése korábban felvett videó anyagból. De az előrelátás tanítására is alkalmasak lehetnek ilyen rövidfilmek. Egy ponton megállítva a videót, feltenni a kérdést: „Szerinted mi fog történni?”, „Mi van akkor, ha …”, „Mire számítunk a látottak alapján?”
5. A szimulátoros gyakorlatok használhatók a jármű technikai kezelésének megtanítására: kormánykezelés, pedálhasználat; de a bonyolult forgalmi helyzetek biztonságos, ismételhető megoldására is. A sok információ fokozott figyelemelterelést okoz, illetve egyben biztosít is. Alkalmas továbbá veszélyhelyzetek kipróbálására, megoldásuk begyakorlására. Például váratlan akadály észlelésekor a vészfékezés tanítására, vagy éppen a megfelelő kormányzás kivitelezésére.
Ilyenkor kontrollált körülmények közt van a tanuló, így a hibázás kevésbé lesz stresszforrás. A stresszhelyzetekben alapműködésünk, hogy az egyén menekül, vagy blokkol, vagy megoldást keres. A blokkolók többsége nem, vagy csak nagyon kismértékben fejleszthető. Ha félünk, és blokkol az agy, hibázni fog. Régen nem hagyták hibázni a tanulókat, hiszen nem álltak még rendelkezésre a szimulációs eszközök, s csak valós környezetben volt lehetőség a gyakorlásra. S köztudott: a közlekedés veszélyes üzem.
6. Van mód pl. mobil telefonnal azonos helyszínen készített fotók rövid idejű megfigyelését követő összehasonlítására: „Mi változott?”
II. A valós környezetben való gyakorláskor az ismétlés során nem feltétlenül tudjuk teljesen azonos körülmények közt újra megoldani a feladatot.
1. A valós környezetben történő gyakorlás során is előfordul, hogy ugyanarra a helyszínre később újra elautózva próbálunk gyakorolni egy dolgot. Például enyhén lejtős védett utcából jobbra kis ívben jelentősebb lejtőre/ emelkedőre való bekanyarodást: tempó, illetve pedálhasználat. Előfordul, hogy nem azonos módon kell megoldani a szituációt. Mondjuk az egyik esetben van áthaladó gyalogos, a következőben nincs; vagy a szűk helyre, ahova érkezünk, egyszer jön az alárendelt útról a nagy emelkedőn másik jármű, máskor pedig nem. A tanulónak fel kell fedezni a különbségeket, és annak alapján módosítani az érkezési/ haladási sebességet és a pedálhasználatot. Ezzel már át is tértünk a valós környezetben való gyakorlásra, fejlesztésre.
2. Minden embernek, tanulónak megvan a saját működési ritmusa: kinek gyorsabb, kinek lassabb. A közlekedésnek is mindig van egy aktuális lüktetése, áramlása. Ebbe kell bekapcsolódni, ehhez kell alkalmazkodni, hiszen a többiekkel együtt mozogva jóval kisebb az esély, hogy konfliktusba kerülünk a sebességkülönbség miatt. A homogén sebességgel való autózás mindig biztonságosabb. A tanulókat általában noszogatni kell a forgalom ritmusának felvételére. Ki kell lépnie a komfortzónájából és nem a saját tempója szerint haladni, hanem az oktató által diktált szerint. Ez az időalapú feladatváltás. Összetettebb lesz a tanulónak a feladat, ha a forgalom ritmusa dinamikusan változik, gyorsul-lassul; pl. egy csúcsforgalomban, lámpaváltásokhoz is igazodva. Egy kezdővel már korábbi tanulási fázisban is gyakorolható, gyakoroltatható a ritmusváltás, pl. lakott területen, azon kívül, illetve autópályán haladással kombinálva.
3. Van lehetőség figyelemeltereléses gyakorlatok végeztetésére is. Amikor a technikai kezelés nagyrészt automatizálódott, akkor ismét rutinpályára vagy nagyon gyér forgalmú útra vinni a tanulót és megkérni, hogy menet közben használja kézben tartva a mobiltelefonját. Megtapasztaltatható, hogy mennyit romlik a járműirányítási tevékenységünk a figyelemelterelés hatására.
4. Rendszeresen használjuk a gyakorlati képzés során a szituatív véleményezést, amikor a tanuló elmondja, hogy mit lát.
5. A megosztott figyelem további fejlődését segíti az oktató által beiktatott figyelemelterelés is, pl. beszélgetés, kérdések: kezdetben a vezetéshez, adott szituációhoz kapcsolódó, majd teljesen független témákban.
6. A napi gyakorlás zárásaként elengedhetetlen a reflexiós idő beiktatása, a tanulói önértékelés.
A járművezető-képzés során az oktatónak nagyon fontos szerepe van a tudatos figyelemfókusz váltásának segítésében. A különböző, kezdetben csak elsődleges, aztán később a másodlagos információkra történő figyelemfelhívással irányítja az oktató a tanuló információfelvételét, tekintetét, gondolkodását. Ezzel segíti a prioritás és a sorrendiség meghatározásában és a mentális modell kialakításában.
Amikor hiba csúszik a tevékenységi láncba, folyamatba, akkor is azonnali visszajelzést ad a tanulónak. Félreállva, magasabb fejlettségi fokon pedig akár menet közben ezeket meg kell beszélni. Tudjuk, hogy mi történt? A tanuló építse fel utólag a mentális modellt! Volt-e valami furcsa, küszöb alatti inger? Tudatosítsuk! Ilyenkor, amikor azonos időben több inger éri a tanulót, oktatóként adjunk visszajelzést róluk, hogy mit hagyott figyelmen kívül helyesen vagy hibásan. Amikor az oktató által mesterségesen zavaró vizuális és/ vagy akusztikus ingerek szándékos bevitelével fejlesztjük a szelektálást, priorizálást, akkor azok későbbi elemzésére szükség van, vissza kell csatolni a feladat megoldásáról a tanulónak.
Útravalóként a tanulónak egyéb tréningmódszereket, ötleteket javasolhat az oktató, hogy amikor már vezetői engedéllyel önállóan közlekedik, hogyan tudja saját magát továbbfejleszteni. Hiszen a forgalmi vizsga teljesítése nem cél az autóvezetés során, hanem csupán egy állomás. Ami feljogosít az egyéni további gyakorlásra, tanulásra.
Az alábbi technikákat oktatóként, saját magunk is használhatjuk.
Valós helyzetekben önminitorozást végezve: rendszeres önellenőrzésként magunkat megkérdezve: „Milyen volt az utolsó 5 perc vezetésünk?” ; „Volt-e kihagyás?”; „Elkalandozott-e a figyelmünk?”.
Másik lehetőség a dual tasking: vezetés közben egyszerű mentális feladatok végrehajtása: előre vagy visszafelé számolás azonos vagy különböző intervallumokkal, pl. hármasával, hetesével; egyre növekvő/ csökkenő számközökkel. Ez utóbbira példa: 1, 3, 7, 13, 21, 31, … az intervallum itt kettesével növekszik
(2, 4, 6, 8, 10, …). De végrehajthatunk térképen (az autó központi kijelzőjén Magyarország térképén) egyszerű útvonaltervezést is vezetés közben. Vigyázat! Figyelemelterelő, figyelemmegosztó feladat! Legfeljebb gyér forgalom esetén hajtsunk végre ilyeneket!
A járművezető oktató módszereinek tárháza szerteágazó, kimeríthetetlen; nincs univerzális megoldás. Azonban kiemelkedő fontosságú a tanulóközpontú oktatás elve, az adaptív visszajelzés és a rugalmas oktatói attitűd.
Az oktatónak egyszerre kell pedagógusnak/ andragógusnak, pszichológusnak és „digitális tolmács”-nak lennie. Itt láthatunk különféle kihívásokat és megoldási irányokat.
Kihívások és megoldási irányok
Használjunk gamifikációs elemeket: legyenek célkitűzések, teljesítendő szintek, visszajelzések a tanulás, gyakorlás folyamán; pl. „tisztán vezetett szakaszok” pontozása.
A vizuális demonstrációk magas hatékonyságúak: rövid, célzott TikTok-stílusú tanulóvideók, amik kockázatfelismerést, a veszély előszobáját mutatják be.
Az interaktív oktatás megvalósítható kérdés-felelet módszerrel, párhuzamos szituációelemzéssel, mentális térképezéssel, továbbá kvíz alapú ismétlésekkel.
Végső keretet ad az oktatói munkának a reflexiós idő beiktatása. A tanuló önmagára irányított figyelmét kifejezetten segíti, amikor a vezetési gyakorlat végén önértékelést kell végeznie. Nem csupán a közlekedési tevékenységére vonatkozóan, hanem a figyelmi működésére is: „Mire kellett volna jobban figyelnem?”
Szólni kell még pár szót a gépjárművezetés oktatás jövőjéről 10-20 éves távlatban. Az automatizáció új tanulási tartalmakat és szerepeket generál, alakít ki.
Az automatizált járművek (SAE Level 2-3 rendszerek) megjelenése megváltoztatja a vezető szerepét. A figyelem fenntartása és a gyors reaktivitás még fontosabbá válik a „passzív vezetési szituációk”-ban, a felügyeleti vezetésben. A tanítási tartalmak egyre inkább megváltoznak, új oktatási modulokra lesz szükség: felügyeleti vezetés, technológiával való interakció, figyelem visszanyerése vészhelyzetben. Kiemelkedő jelentőségűvé válik a környezet- és társadalomtudatos oktatás, pl. defenzív, ökotudatos vezetés. Várható a fenntarthatósági modulok beépülése is, pl. energiatakarékos gyorsítási technikák, vagy forgalmi torlódás megelőzése tudatos figyelemmel.
A tanítandó tartalom, és a tanítás módja, mikéntje, módszerei is folyamatosan változnak, fejlődnek, alkalmazkodnak mind a lehetőségekhez, mind az igényekhez. Ebben a gyors változásban önfejlesztéssel, nyitottsággal, rugalmassággal tudunk versenyképesek maradni, kiszolgálni az újabb generációkat a közlekedésben.
Zerkovitz Dávid előadása, írásos prezentációja és a saját jegyzetek alapján
