A közlekedésszakmai rendezvénysorozat előadásai után rendszeresen kaptam visszajelzéseket a Kollégáktól, résztvevőktől. A januári módszertani beszélgetést követően tavasszal felmerült, hogy a nyári időszakban is tartsunk kötetlen beszélgetést, gyakorlati feladatokat is tartalmazó játékot, közös együttlétet. Meghirdettem egy Garden Party-ra keresztelt eseményt augusztus elejére, szombatra. Az ügyességi feladatok, így a teljes nap helyszínéül Komáromban a Süveg Autósiskola gyakorlópályája adott otthont. Igar Gyöngyi iskolavezető jószívvel biztosította a lehetőséget: így támogatta a – szerinte is fontos – szakmai sorozatot. Köszönet érte minden résztvevő nevében is! A részvétel ingyenes volt, de regisztrációhoz kötött. Batyus bál módjára mindenki hozott valamit a közös asztalra. Meghívtuk az eddigi két évad előadóit is, akik közül páran örömmel érkeztek. Az érdeklődő Kollégák és a baráti köreinkből úrvezetők is csatlakoztak az eseményhez. Természetszerűleg érkeztek a Komárom-Esztergom vármegyei oktatók, de szokásosan Budapest és környékéről is jöttek páran, sőt még Békéscsabáról is ellátogattak hozzánk. A napot egy tájékoztatóval kezdtük, ahol meg lehetett ismerkedni a kitűzött gyakorlati feladatokkal egy pályabejárás keretében.

 Mindenki egyénileg eldönthette, hogy az időmérős és pontozós ügyességi feladatokban, járműkezelési trükköket kívánó megmérettetésben, valamint az elméleti kvíz kitöltésében szeretne-e részt venni. Többen voltak, akik játszani akartak, de adódott lehetőség „műsoron kívül” is végigautózni a feladatokat.

 Sorakozó

 Az időjárás hatalmas forrósága miatt pár gyakorlat után mentünk a fák árnyékába és a féltető alá „hűsölni”, hidratálni. Beszélgettünk, nassoltunk, majd tovább gyarapítottuk a versenypontjainkat egy szakmai kvízzel. Javítottuk, megbeszéltük, mindenki hozzátehette és hozzá is tette a saját tudását. Ismét tanulhattunk, tanultunk egymástól. Aztán mentünk megint autózni. Újabb pihenésképp elfogyasztottuk közösen a hozott „ebédünket”. Ezt követően volt még gondolkodást igénylő, kreativitást kérő játék.

 S miket kellett teljesíteni a pályán? Egy saccolós játékkal indítottuk a napot. Egy adott ponthoz (bójához) minél közelebb érkezve kellett megállni 40 km/h-s sebességről egy egyszeri vészfékezéssel. Ugye a közúton nem minden nap csinálunk ilyet? Jellemzően a bójától kb. 3 méterre álltak meg a járművek: a biztonságos közlekedést tanítjuk, azaz hagyunk tartalékot. A járművünk viszont tud többet is teljesíteni. Volt azért, aki 30 cm-re állt meg az akadály előtt. Dicséretes viszont, hogy senki nem mérte el veszélyesen a távolságot, s nem döntötte fel a bóját. Itt mindenkinek csupán egy kísérlete lehetett.

A második feladat egy emelkedő aljáról indult. Rajta áthajtva a túloldalán a lejtő, utána sík terület, derékszögű kanyarral. Elindulást követően tetszőleges sebességet lehetett felvenni, de önálló döntéshozatallal – mint kint a közúton – el kellett engedni a gázt, sőt üresbe tenni a váltót, gurítani az autót. A féket tilos volt használni. Itt is egy adott célhoz lehető legközelebb kellett tudni elgurítani az autót. A sebesség csökkentésére csupán a kerék gördülési ellenállása volt használható, ezt növelhettük kormányzással. Mindenki háromszor próbálhatta célba juttatni az autóját. Számtalanszor jócskán túlgurultak a járművek, de több jónak mondható kísérletet is láthattunk. A teljes megteendő távolság nagyjából 80 méter körüli volt. Már a második, de inkább a harmadik kísérletre 7,5-3,5 méterre sikerült megállni a bójától. A következő feladat pedig egy bójaterelés volt.

 Bójaterelés

 A meghatározott pontra helyezett terelőkúpot kellett az autóval sík aszfalton arrébb juttatni. Természetesen a vezető saját testével – kézzel, lábbal – nem érinthette a bóját. A kicsit magasabb építésű autók az orrukkal viszonylag könnyebben begyűrik maguk alá a bóját, hiszen a bója érintkezési pontja magasan van, így hamar billen. Az alacsonyabb lökhárítókkal egyszerűbb eltolni a földön a kúpot. A 40°C-os melegben pedig még a legkeményebb bóják is meglágyulnak, s könnyebben ragadnak az aszfaltra. Elfogadtuk, hogy bármilyen technikával odébb lehetett rakni a bóját. Volt, aki 2, 5, 20 cm-re vitte arrébb a terelőkúpot, de az 1 méteres elmozdítás is sikerült. Az autóból bójázás kivitelezésében sokféle kreatív ötletet láthattunk. A résztvevők egy csapatként közösen szurkoltak egymásnak, újabb és újabb kipróbálandó megoldási terveket megosztva egymással, az aktuálisan feladatot megoldóval. Ez a játék kért mind precíz járműkezelést, mind pontos irányítást.

 A negyedik próba a térérzékelésről szólt: a jobb első kerék talppontjával kellett ráállni egy 200 Ft-os pénzérmére.

  Pénzérmére állni

Hol is gurul, melyik síkban az autónk kereke? Ez is meghatározza a szegélytől való oldaltávolságunkat parkoláskor. Jó, jó, de mennyi a jármű orrának túlnyúlása a tengelytől előrefelé? Sokkal könnyebb dolga volt annak, aki a saját autójával érkezett, hisz azt használja napi rendszerességgel. Volt, aki sportosan érkezett kerékpárral, de messzebbről együtt jöttek a Kollégák egy kocsival. Kölcsönbe kapott idegen autóval nagyobb kihívás teljesíteni egy ilyen feladatot. A jó adottság viszont előnyt jelent egy ilyen próbánál. Volt hibátlan megoldás is, de jellemzően 20-50 cm-es tévedésekkel születtek meg a megoldások.

 A pontozáshoz még egy megmérettetés tartozott. Vízzel töltött poharat szállítva kellett szlalomozni, természetesen időméréssel.

 Vizespohárral szlalom

 Az autó mellől, annak bal oldaláról, álló pozícióból volt a rajt. A szállítmányt az úttest jobb széléről kellett felvenni, beülni a kocsiba, egy kézzel végezni a technikai kezelést. Az óra pedig akkor állt meg, amikor a poharat az úttest szélére, előre megjelölt pontra helyezte a sofőr. Ki-ki maga választhatta meg, hogy a poharat az utastérben tartja – esetleg kis belső mosást végezve –, vagy a nyitott ablakon keresztül kitartja, és az aszfaltot hűti a kilöttyenő vízzel. Az ötbójás kerülést a leggyorsabb vezető kevesebb, mint 27 másodperc alatt teljesítette, de senki nem futott 40 másodpercnél hosszabb időt. A pályabíróknak nem is igazán kellett utántölteni a poharat, csak kevés víz folyt ki, és menet közben senki nem volt annyira szomjas, hogy megitta volna a szállítmányt. (Pedig kifejezetten hőség volt.)

 A kihívások közt volt még egy elég szűkre rakott kikerülés: tényleges finommenetet követelve az irányváltoztatásoknál.

  Kikerülés

Mind előre, mind hátramenetben meg kellett oldani a feladatot. Első körben hagyományos módon: normál kétkezes irányítással dolgozhattak a résztvevők. Második körben pedig figyelemeltereléssel kellett ugyanúgy végigmenni a bóják közt. A számukra biztosított rádióban hangosan kellett számolni 1-10-ig oda-vissza. Így csak egykezes irányításra adtunk lehetőséget. Mindenki megtapasztalhatta, hogy a fizikai cselekvés korlátozása, valamint a gondolat, figyelem járműirányításról történő elvétele, megvonása esetén egyrészt növekszik a végrehajtási idő, csökken a tempó. Másrészt a hibázások esélye ugrásszerűen megnő. A fókusz eltolódik, megoszlik a figyelem kettő, netán több dolog közt is. A bójákkal való nemkívánatos találkozások száma máris megszaporodik.

Volt még a tarsolyunkban egy kooperatív játék is, bónuszként. Két embernek kellett összehangoltan megoldania a feladatot. Az egyik sofőr volt, rendesen a volánnál ülve. A másik a jobb hátsó ülésen helyezkedett el egy seprűvel a kezében. Ennek segítségével kellett egy focilabdát terelgetni meghatározott nyomvonalon, bóják között, persze időre. Naná, hogy szerepcserével is megcsináltuk!

  Seprűs szlalom

Videó (később)

 A nap végén összesítettük a szerzett pontokat, s külön Oklevéllel jutalmaztuk az oktatók legügyesebbjét: Mazán Ákos vitte el az I. helyet Békéscsabára. Az úrvezetők közül pedig Székely Csaba nyerte el „A legéletrevalóbb úrvezető” címet. Minden résztvevő Emléklappal távozhatott, megőrizve szívében a rendezvény hangulatát és gyakorlati tapasztalásait, valamint a kellemes beszélgetéseket, szakmai tartalmakat. Tervezzük, hogy a jövőben is tartunk ehhez hasonló közösségi alkalmat. Kibővítjük további játékokkal, meg különböző kategóriákban meghirdetésre kerülő autós szépségversennyel.

 Szeretettel várjuk legközelebb az érdeklődő Kollégákat!

Köszönettel tartozom még Edelmayer Zsoltnak, aki a képeket, videókat professzionális szinten készítette nekünk, s mellette ötleteivel segítette a rendezvény tervezését, szervezését is. Hálás vagyok továbbá Banda András segítségéért, aki pályabírói feladatok ellátásával segítette a lebonyolítást.

 Pataki Melinda