1) A fokozatosság elve alapján a kanyarodásokat milyen sorrendben célszerű tanítani?
1 Ívmeneti haladás, befordulások, megfordulások.
2 Ívmeneti haladás, megfordulások, befordulások.
x Befordulások, ívmeneti haladás, megfordulások.
A tanítás során figyelembe kell venni számos didaktikai alapelvet, melyek közül egyik jelentős a fokozatosság elve. Az új ismereteket megfelelő adagokban, ütemezetten kell tanítani. Alkalmazkodni kell a tanulók fejlettségéhez és mellette figyelembe kell venni a tananyagrészek egymásra épülését, belső logikáját is. A könnyebb, majd a nehezebb, összetettebb részek tanítása biztosítja a tanulóknál a megfelelő megértést. Az ívmeneti haladás kevesebb elemből tevődik össze, kisebb kormányszöggel hajtható végre. A befordulásoknál a kivitelezési folyamat több elemből áll, átfogásos kormányzásra is szükség van. A megfordulásoknál pedig a komplexebb körültekintés, a tekintet irányának dinamikus változtatása jelent magasabb tudásszintet. Az Y-fordulás például fejlett szem-kéz koordináció függetlenítést is kíván.
1 Kuplung, gáz, fék.
2 Fék, gáz, kuplung.
x Kuplung, fék, gáz.
A pedálok használatánál is a fokozatosság elvét figyelembe véve csökkentjük az oktatói pedálhasználatot. A jármű lassú mozgatását a mechanikus váltós járműveknél a tengelykapcsoló pedállal tudjuk létrehozni. Amikor megtanultuk a kis tempóval való haladást (általános kuplunghasználat) – nem csak a finommenetet, hanem a 30-50 km/h-s közlekedést is –, akkor gyakorlunk lakott területen kívül: tanuljuk a nagyobb sebességű iránytartást, bekanyarodáshoz visszalassítást. Ekkor kell megmutatni a nagyobb mozgási energia felemésztését határozottabb fékerővel. Később, az időzítés (mit mikor tegyünk) tanulásánál (sebesség és távolságbecslés – elsőbbségi viszony létrejötte vagy hiánya) vagy estleges veszélyhelyzet kialakulása során mutatjuk meg a nagyon intenzív gyorsítást. Teljesen nem választhatók el egymástól a pedálhasználat megszüntetése, hiszen lakott területen kívülre érkezve dinamikus gyorsulással kell törekedni az utazósebesség minél hamarabbi megközelítésére, elérésére.
1 Totalitás törvénye.
2 Egymásra épülés törvénye.
x Koegzisztencia törvénye.
Az egymásra épülés pedagógiai törvénye azt mondja, hogy a tanítási-tanulási folyamat, továbbá a tananyag felépítése egy szigorúan átgondolt, logikus és hierarchikus láncolatot alkosson. Ez biztosítja, hogy a tanuló az új ismereteket és készségeket mindig a már meglévő, stabil előzetes tudására támaszkodva tudja elsajátítani.
A totalitás törvénye azt mondja, hogy a tanítási folyamatban résztvevő egyik személy (tanár, oktató) teljes személyisége hat a tanuló teljes személyiségére. Ez fordítva is igaz, hiszen a tanuló teljes személyisége is hat a tanár/ oktató teljes személyiségére. Kölcsönösen hatnak egymásra.
A koegzisztencia törvénye az együtt létezést takarja: a tanuló személyisége egy adott időpontban eltérő fejlettségi, illetve érettségi szinteken áll a készségek, a gondolkodási, továbbá az érzelmi területein. Együtt léteznek magasan fejlett és éretlenebb működési módjai a tanulónak. Nem azonos ütemben fejlődnek az egyes képességek, pl. mozgás összerendezettség, logikai gondolkodás és érzelemszabályozás. Ezt aszinkron fejlődésnek is nevezik.
1 Könnyen alkalmazható, kevesebb a pedagógiai ráfordítás.
2 Motiváló hatású, költséghatékony.
x Magas óraszámot indukál, magas a pedagógiai hozzáadott érték.
A „testre szabott” módszer az adott személyre alakított tanulás. Motivál, elősegíti a tanuló hatékony részvételét a tanulási folyamatban. A legjobb fejlődést adja, maximális hatékonyságú. Ekkor a legmagasabb a pedagógiai hozzáadott érték. Költséghatékony is egyben, mert csökkenti az óraszámot. Az oktató megbeszéli a folyamattervet a tanulóval. Az oktató irányítja a tanulási folyamatot, meghatározza, hogy honnan hová, milyen ütemben jut el a tanuló. Ehhez felosztja a tananyagot. Könnyűnek feltüntetve a feladatokat lehet motiválni a tanulót. Mindig csak egy kicsit kérünk nehezebbet, apránként változtatva a paramétereken. Ekkor kell erőt kifejteni, küzdeni, de lesz sikerélmény is. Segítő kérdésekkel gondolkodásra sarkalljuk a tanulót. Ha nem tudja megoldani, akkor meg kell magyarázni, meg kell mutatni, mit kell változtatni a sikerhez.
1 Diagnosztikus.
2 Formatív.
x Szummatív.
A diagnosztikus értékelést a tanulás kezdetén használjuk helyzetfelmérésre, előzetes tudás meghatározására. Ennek tükrében tudunk tanítási módszert választani a hatékonyság javítására. Lényegében diagnosztizáljuk a kiinduló állapotot, amire tudunk építkezni a tanítás során.
A formatív értékelést tanulás közben alkalmazzuk: segíti a tanuló és a tanító munkáját is. Információt ad az oktatónak és a tanulónak egyaránt a résztudásról és az eredményességről egyaránt. A folyamatosan adott visszajelzés motiváló hatású, főleg, ha teljesen személyre szabott.
A szummatív értékelés pedig egy lezáró, minősítő értékelés, amit a tanulás végén alkalmazunk. Célja egy globális kép meghatározása a megszerzett tudásról. A forgalmi vizsga egy olyan külső értékelés, amit egy független (külső) személy, a vizsgabiztos hajt végre; és a teljesítményt standardhez (Tantervi és vizsgakövetelmény) viszonyítja, azaz ún. kritériumorientált értékelés. Kimeneti szabályozású. Önállóan tanulhatja-e tovább a vizsgázó a közlekedés helyzeteit.
1 Megfigyelő tanuló, önálló útvonalterv, próbavizsga.
2 Próbavizsga, önálló útvonalterv, megfigyelő tanuló.
x Önálló útvonalterv, megfigyelő tanuló, próbavizsga.
A vezetési, továbbá önállóvá válási körülmények nehezítését a fokozatosság elve alapján célszerű, illetve szakszerű változtatni. A tanuló egy idő után megszokja az oktató-tanuló páros kapcsolatot a gyakorlati képzés során. Egy vizsgabiztos, mint harmadik személy egyértelműen zavaró tényezőként fog megjelenni. Meg kell szokni a hátsó ülésen helyet foglaló személyt, amit kezdhetünk egy megfigyelő tanuló beültetésével. Ilyenkor a tanuló igyekszik megmutatni az aktuális tudását, bizonyítani akar. Ez stresszel, frusztrációval jár, s ilyenkor általában könnyebben és többet hibázunk. Később önálló – rövid – útvonaltervet kérve felméri a tanuló a súlyát, hogy hamarosan oktatói segítség nélkül fog részt venni a forgalomban, s neki kell érkezési célt meghatároznia. Növeli a felelősséget az oktató. A próbavizsga pedig az éles forgalmi vizsga szimulálása egy szakemberrel a hátunk mögött, aki értékes, releváns visszacsatolást ad a tanulónak.
1 Időzítést.
2 Analizálást.
x Térlátást, térérzékelést.
A járművünk geometriai méreteihez hozzá kell szokni. Ezt a térlátást és térérzékelést segítő feladatokkal tudjuk megtenni: mi mihez képest hol helyezkedik el. Hol van az autó bal-jobb oldala? Hol van az eleje-hátulja? Tereptárgyakhoz viszonyítottan. Megállással és kiszállással ellenőrizhetjük kezdetben: összepárosítjuk, hogy az autóból mit látunk és mi a külső valóság. Mind a jobbra húzódással, mind az enyhe sebességcsökkentéssel a biztonságot növeljük.
Időzítést fejlesztünk pl. lakott területen a megállóból induló autóbusz segítésekor: jelez az irányjelzővel; hátsó ajtó becsukódik-e; emelkedő kezdete előtt kezdjük nyomni a gázt a fordulatszám és sebesség megtartásához.
Analizálást akkor végzünk, amikor egy közlekedési helyzetet (forgalmi szituáció) alkotórészeire bontunk, feltárjuk az összefüggéseket benne, hogy előkészítsük a döntésünket pl. az elsőbbségadás tekintetében.
1 Fodrászok, táncosok.
2 Autószerelők, lakatosok.
x Üvegesek, ablakgyártók.
A tolatás és a tükörhasználat azoknak a személyeknek könnyebb, akik egyrészt a munkájuk során sokat használnak valamiféle tükröt: ilyenek a fodrászok. Könnyebben meg tudják fordítani, illetve értelmezni a tükörben látott kétdimenziós képet. Nagyobb a begyakorlottságuk a tanulás megkezdése előtt a tükör 2D-s képének térbeli összeépítésében. A tolatást a jobb térlátással rendelkezők tudják könnyebben elsajátítani. Azoknál a személyeknél fejlettebb ez, akik jobban tudják uralni a testüket: több keresztmozgást végeznek, a jobb és bal oldalra megközelítőleg egyformán képesek mozgásformákat kivitelezni, szimmetrikusan. Ilyenek a táncosok.
1 Az oktató előreutalt a gyakorlatra, mutatott a közlekedési gondolkodásából, hozzáállásából.
2 Rövidebb idő alatt, hatékonyabban, gyakorlat-orientáltan kapta a tananyagot.
x Nem lesz könnyebb számára a gyakorlati képzés.
A jó tantermi képzés során az oktató hozhatott példát a közvetlen környezetből egy-egy forgalmi helyzet megbeszéléshez. Az oktató a személyiségével, tanítási stílusával példát mutatott a közlekedéshez való hozzáállásából, megmutatott a gondolkodásából: hogyan kell eljutni egy kérdésre adandó válaszig. Az oktató fel tudja hívni a tanuló figyelmét, hogy a családi autózás során figyelje meg a sofőr tevékenységét, ezzel segítve a majdani gyakorlás megkezdését. Adhat történeteket az oktató a saját gyakorlati oktatásából is az egyes elméleti témákhoz kötődően: elméleti tananyag és az élet kapcsolatának elve.
1 Az analizálást.
2 A szemmozgást.
x Az időzítést.
A tükör figyelésével a becsatlakozási időpillanat meghatározását kívánjuk megkeresni, azaz az időzítést (mikor tegyünk-ne tegyünk valamit) fejlesztjük.
Az analizálásra az összetett folyamatok elemzése során van szükségünk.
A szemmozgást dinamikus szituációban lehet fejleszteni, pl. a környezet pásztázása gyalogos-átkelőhelynél, vagy a tekintet végigfuttatása a befutandó pályán, útszakaszon.
1 Rendszeresen szervezett képzésekre való beiratkozást és azok elvégzését.
2 A szervezett képzéseken túlmenően a mindennapi tapasztalatok gyűjtése és életünkbe való beépítése.
x Kompetenciák fejlesztése.
Az élethosszig tartó tanulás angolszász területről ered: Life Long Learning (LLL), melynek jelentése, hogy az teljes életünk során gyűjtjük az új elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat, amiket beépítünk a további életünkbe, működéseinkbe.



