Meddig lehet a gépjárművezető oktatást lelkesen, teljes erőbedobással végezni? Ki képes arra, hogy a sokadik, ezredik tanuló után is ugyanolyan beleéléssel magyarázza a jobbkéz-szabályt, mint karrierje elején? Könnyen rávághatjuk, hogy nyilván az, aki szereti a szakmát, aki szívvel-lélekkel át akarja adni a tudását a tanulóknak.
Hogy ez mennyire nem elég, arról a LikeDrive autósiskola még augusztusban szervezett speciális tréningjén hallottunk átfogó tájékoztatást.

A kiégés, a fásultság felismerése, megelőzése

Meglepő lehet, de minél jobban azonosul valaki a hivatásával, minél lelkesebb és odaadóbb, annál nagyobb veszéllyel leselkedik rá a kiégés-szindróma. Főleg, ha folyamatosan érzelmileg is nagy terhelésnek van kitéve. Mindez fokozottan igaz tehát ránk, gépjárművezető elméleti és gyakorlati oktatókra. Még a jól motivált személyiség is telítődik a problémákkal, amelyek folyamatosan ránk zúdulnak. Sok tanuló szorongással, idegesen érkezik a tanfolyamra, folyamatos lelki támogatást kell nyújtanunk ahhoz, hogy sikeres legyen a vizsgája, hogy legyen önbizalma. Észre kell vennünk erősségeit, fejleszteni szükséges a gyengébb oldalát, ami bizony megint csak nagy energia befektetést, empátiát igényel. Naponta több emberrel is intenzív személyes kapcsolatba kerülünk, akik mind más-más igényekkel, elvárásokkal, más-más személyiséggel rendelkeznek, külön-külön rájuk kell hangolódnunk, és ez nem könnyű.
Egyénileg dolgozunk, itt nincs folyamatos csapatmunka, hogy megbeszélhetnénk a felmerülő problémákat, jól kivesézve a megélt tanítási élményeket, hogy „kiengedhetnénk a fáradt gőzt” is. Nálunk a személyes vagy belső konfliktusok, az ebből eredő személyes frusztráció, a kibeszéletlen problémák tovább növelik a kiégés veszélyét. Ez a testileg, lelkileg kimerítő leterhelés, a tökéletességre törekvő, ambiciózus munka óhatatlanul a fásultság kialakulásához vezet. Mert a kiégés szindróma hosszú évek alatt alakul ki, és főleg akkor, ha nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket, és nem változtatunk. Ha teljes lelkesedéssel és erőbedobással dolgozunk, de nincs alkalmunk pihenni, feltöltődni, a keletkezett feszültségeket levezetni, hamarosan jelentkezhetnek a tünetek. Ilyenkor úgy érezzük, erőforrásaink kiapadnak, motivációnk csökken, nem nagyon van már kedvünk a munkába indulni.

Én iskolavezető vagyok, oktatóink elhivatott szakemberek, büszkék vagyunk rájuk, az ő egészségük pedig ugyanolyan fontos, mint a tanulók sikerei. Sőt, a kettő szorosan összefügg.
A legfontosabb, hogy észrevegyük magunkon, vagy egymáson a kiégési szindrómát, ha pedig hosszabb ideig fennáll ez az állapot, és ha saját magunktól nem sikerül visszafordítanunk a folyamatot, akkor forduljunk szakemberhez, akinek segítségével változtathatunk.

A Budapesten megtartott augusztusi rendhagyó képzés célja tehát az volt, hogy segítsen nekünk felismerni a saját teherbíró képességüket, leterheltségünk fokát, és emellett még ötleteket is kapjunk, egyéni problémakezelési módszerekre.

Én mindössze csak ennyit szerettem volna közölni. Ezen a tréningen valamennyi kollégánk nagyon jól érezte magát, hasznos szakmai beszélgetés zajlott egy hozzáértő tréner vezetésével. A mi iskolánkban ezt a foglalkozást rendszeressé kívánjuk tenni. Már nagyon várjuk a következő alkalmat.

Bulya Sándor iskolavezető,
LikeDrive Autósiskola