SZAKOKTATÓK


Suzuki Ignis Tanpályás teszt

Simonyák Zoltán szakoktatóval  >>> tovább

 

 


 

A 2016-os év nagyszerű oktatói!

 

Tóth Dezső a Keszthelyi Mobil Autósiskola iskolavezető oktatója, Bazsó Imre Csaba a Békéscsabai Magura Hungary Kft. szakoktatója, Székely Sándor Hódmezővásárhelyi Sofőr Bt. szakoktatója, Dekmár Tamás József a Budapesti Dekmár Autósiskola szakoktatója, négy kiváló nyertes a TANULÓVEZETŐ  2016-os pályázatán. 
Részletes képes beszámolónk a Tanulóvezető 2017/1-es számában.


 

Karácsonyi üdvözlet - 2016

 

Varga Józsi bácsi, aki a legidősebb oktató Debrecenben, de minden bizonnyal Magyarországon is! Papa már 92 éves, családja körében él, jó egészségnek örvend, 84 éves korában még tanított az Automobil2003 Autósiskolában. Hatvanhét éve már annak, hogy a háborút frontkatonaként túlélve, 1949-ben tanult meg autót vezetni Budapesten a Zách utcai Gépkocsizó Tisztképző Iskolában. Azon a helyen, ahol Csonka János automobil remekműveit, század eleji szépséges kisautóit már tanalvázként csodálták, őrizték és vigyázták.
Vigyázzatok magatokra! - üzeni Varga Józsi bácsi!  Minden Kedves Oktató és Vizsgabiztos kollégámnak Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!  


Gaál Arthur:

Egy újabb tüskével a szívemben!

Budapesten délután kettő körül érkeztünk a Mogyoródi út - Róna utca kereszteződésébe. A Nagy Lajos király út felé akarunk egyenesen tovább haladni, elsőként állunk a piros jelzésnél, már világít a kiegészítő zöld jobbra. Dudál a mögénk beérkező Audi vezetője, aki nagyjából fél méterre lehetett tanulókocsink hátsó lökhárítójától. Amikor "telezöldre" vált a lámpa - tanulóvezetőm a szükségszerűen kialakuló idegességének is köszönhetően -, lefullad, megálltunk. Az Audi hátulról belénk ütközött. Kiszálltam, hogy megnézzem, mekkora a baj, majd a koccanás után azonnal, és igen felfokozott idegállapotban kiszállt az Audi vezetője és az egyik hölgy utastársa. Minősíthetetlen hangnemben szidtak minket, pénzt követeltek, közben hívták a rendőrséget. Számon kérték rajtunk, hogy miért nem kanyarodtunk el, mivel ők nagyon siettek. Az Audit vezető férfi egészen közelről kiabált az arcomba, de egyebet nem tett, talán nem is mert. Sajnos, a kiszállásom után nyitva maradt a tanulókocsi ajtaja, az illető sofőr pedig dührohama közben, behajolva szidalmazta, s leköpte a tanulómat. A szegény kislány erre azonnal ki akart szállni, hogy valamit majd ő is csinál, de gyorsan rábeszéltem, maradjon csak. Viszonylag nyugodtan válaszolgattam a közben azért csitulni lászló férfi kérdéseire, majd mutattam neki az egyébként teljesen sértetlen autókat, hiszen semmi baj nem történt! Menjünk tovább a dolgunkra! Időközben az Audi vezetőjének hölgy utastársát (a telefonvonal túlsó végéről) a rendőrök is “helyreigazították” majd a férfi is kijelentette "felülbírálom az egészet, menjünk tovább!" 
Mindezt a kb. öt percig tartó történést a mellettünk elhaladó autósok végig nézhették, bámulták, hallhatták, mekkora f...pó g....ik vagyunk, stb. Még a tanítási órát is tudtam folytatni, próbáltam kicsit humorosan felfogni a dolgot, de egy újabb  tüskével a szívemben…


 

Garamszegi József egy napja

Harminchét éve kezdett oktatni az MHSZ-nél, húsz éve autósiskolája van, az összes járműkategóriában profi. Heves és Nógrád megye, Hatvan város közúti forgalmát járja, de a levegőben is tanít. Sportrepülő oktató, kétkormányos iskolagépének fedélzetén is osztogatja instrukcióit. Repülünk a Cserhát hegység meseszép, lágy vonulatai fölött, észak felé látszanak a Karancs kéklő csúcsai. (katt a képre!)

Motoros oktatással kezdődik a nap. Nagymotor, nagy "A" kategória. Beöltözés, előkészületek az induláshoz. Körbejárják, megcsodálják a szépséges Honda CB 650-est. A tanulóvezető már teljesen beleszeretett a csillogó kétkerekűbe. Garamszegi oktató szerint ez normális dolog, még jobban fog vigyázni a motorra, és persze saját magára is! A gumiabroncs, a kormánymű, a világítás és a fékek gyors ellenőrzése ezúttal sem maradhat el, stabil-e a rendszámtábla felfüggesztése, nem lóg-e valami a járművön? Még egy-két rövid mondatos útravaló: egyenes testtartással haladjunk, a váltásnál vigyázzunk az egyensúly megtartására, a sebességet folyamatosan ellenőrizzük. Készen vagyunk, indulhatunk, kicsit izgulhatunk. Újabb lépés az önállóság felé. Először gyakorolunk a forgalomban, de rádión kapsz segítséget. Mögötted vagyok a kísérő oktatójárműben, védelek, féltelek. 

Délelőtt 10 órakor "B" képzésre várjuk a tanulót. Garamszegi oktató felkészült, mindent tud róla. Eddig 36 órát vezettek, kicsit lassan haladnak, - sorolja a javítandó hibákat. Most külön megtervezett útvonalon fognak gyakorolni, személyre szabott  feladatok is lesznek. Amúgy a VW Golf 1,9-es dízel tanulókocsija kilenc évesen is kitűnő, nyomatékos motorja kifejezetten előnyös az elindulásokhoz. Közepes forgalomban, jobbára egyenrangú kereszteződésekben, Hatvan kertvárosában gyakorolunk. A vártnál nehezbben lendülünk bele, az oktató többször besegít, jó előre tájékoztat, magyarázza, majd ugyanezt ismétli, újra és újra. Végtelen türelemmel. A belvárosba érve parkolásra is jut időnk, járda mellé, jobbra előre, párhuzamosan. A végrehajtás önállóan, szépen sikerül. Később kiderül, a feladat nem volt véletlen, ez a beállás jól megy neki, - kellett a sikerélmény. Vége is a foglalkozásnak. Korrekt az értékelés, aminek a lényege: haladtunk előre ma is, néhány fontos forgalmi feladat azonban még hátra van. Egyeztessük akkor a következő óra időpontját...

Garamszegi ezúttal Mercedes 1424-es ponyvás tehergépkocsija, a 14 tonnás "C" kategóriás oktatójármű mellett. Vett hozzá tandem pótkocsit, így már a "CE"  kombinált kategóriás képzésre is megfelelő. Most a konzervgyári rutinpályán  gyakorolnak. Sorba veszik a "C" rutinvizsga követelményeit, a technikai és manőverezési feladatokat. A Mercedes szólóban is nyolc méter hosszú, két és fél a szélessége. Szabványosan berendezett vizsgapályán, a bóják és  a szegélyek között kijelölt  műveleti térben dolgoznak. Legalább 20 métert mennek hátramenetben és persze a tükrökből tájékozódva; magabiztos szlalomozás következik előre, a végén finoman megközelítve az utolsó bóját; majd egy nyomvonal váltással jobbra hátra, a rakodórámpa mellé. Tökéletes oldaltávolsággal, ideális helyzetben fejezik be a manővert. Én ámulok az ügyes tanulóvezető teljesítményétől, de látom, nincs itt nagy vállveregetés. Az oktató az talált a feladatsorban még kis javítani valót. Eszembe is jut a régi, szakmai bölcselet: az ügyes tanulót csak ügyes oktató tudja tanítani. 

 

A Setra HD 215-ös autóbusz 13 méter hosszú, 3 és fél méter magas, 17 ezer kg-os megengedett össztömegével, több is mint "D" kategóriás oktatójármű - mondja Garamszegi. A városszéli telephelyen vagyunk, indulunk a forgalmi vezetésre. Rövid ellenőrzés, felnyitja a motorháztetőt és elénk tárul a hatalmas aggregát, a régi, de teljesen felújított, nyolchengeres V motor, a 15 ezer ccm-es, 300 lóerős dízel (katt). Emeletnyi a karosszéria, belül 51 ülőhely. Csodálnánk még, de műszakizásra most nincs idő. A város felé haladva könnyen vagyunk egyenes úton, de Garamszegi a várható, váratlanról beszél. Buszt vezetni azért más! Nagy ez a jármű. Nagy hely kell a fordulókban, sokszor még az úttest bal oldalára is szükségünk lesz, amit nehezen tolerálnak a közlekedők. Szokatlanul nagy az első és hátsó kerekek nyomeltérése, a járdát mindig szemmel kell tartani a tükörben. Elől söprése van a kocsiszekrénynek, veszélyesek lehetnek a holtterek. Csak a tudásunknak megfelelő sebességgel haladjunk. Legyen időnk végig gondolni a tennivalókat! 
És lám! Már az első szűkebb városi kanyarban becsúszik a
 hiba. Csak gyors oktatói beavatkozással, elnéző, barátságos gesztusokkal oldódik fel a helyzet. Garamszegi nyugodtsága most aranyat ér. Aztán kezdi már megérteni a tanulóvezető is: buszt vezetni más!  Mert nagy darab, nagy a felelősség, nem elég ezt pontosan, itt elegánsan is kell vezetni! 

Délután négy órakor érünk a Garamszegi Rutin Autósiskolába. Első látásra is hangulatos családi ház, belül tágas udvar, jól felszerelt, korszerű, KRESZ, műszaki és Bü teremmel, modern számítógépes lehetőségekkel. Itt még a régi követelmény él, teljes képzési szolgáltatás valamennyi járműkategóriában. Ma új tanfolyam kezdődik, itt vannak a tanárok is. Először Garamszegi tart hagyományos tanfolyamnyitót, mint régen az MHSZ-nél. Azt mondja: szükségét érzi, hogy személyes kapcsolatban legyen a fiatal hallgatókkal. Ő még hisz a tanári munka fontosságában, a közösségi tanulás nevelő erejében.  

Egy óra múlva már a 21-es úton, Bátonyterenyén, a Cserhát Repülő Klub területén vagyunk. Ideális az idő, messze még a naplemente, Garamszegi repülni akar, jelentkezett is valaki sétarepülésre. A Zodiak sportgépét gyakorlott mozdulatokkal manőverezi ki a hangárból, szakszerűen átvizsgálja, meg is tankolja. Kigurul vele a repülőtér ősgyepére, kicsit melegíti még a felszálló pálya elején, ahol az ablakokból már csak a kék égbolt látszik. Gázt ad, száz-százötven méteres start után emelkedni kezd, meredeken a levegőbe. Ez még a próbakör, Garamszegi József 3125-ik felszállása. 

 

Járművezető vizsgabiztosi képesítése is van, pár éve még vizsgáztatott Heves megyében, de abbahagyta. Én ott is, mindig csak tanítani akartam, amit a vizsgáztatás intézménye ma már nehezen visel. Szenvedtem tőle, hogy a jelölt rosszul csinálja az egész mozdulatsort, de nem szólhattam. Maradok én inkább az oktató!
  

 

Feljegyezte Balogh Zoltán 

 


 

 

 

 


 

Azt hiszem, most a helyemen vagyok... 

Autógépész mérnöknek tanultam Erdély egyik legszebb városában, Brassóban. Közúti fuvarszervező lettem, később gépjárműjavító, nyomdász gépmester, most elméleti és gyakorlati oktató vagyok. Hosszú volt ide az út, de megtaláltam a helyem! Közel négy évtizedes autóvezetői tapasztalat, elégtétel számomra, hogy ebből a tudásból másoknak is átadhatok valamit. Feleségem negyven éves volt, amikor megtanítottam vezetni. Nem lett válás a dologból, azóta is balesetmentesen vezet. Azt hiszem, most a helyemen vagyok, tudok örülni tanulóvezetőim sikeres vizsgáinak, az elismerésnek, a hálás visszajelzéseknek.

Munkámban a pontosság híve vagyok, gyakorlati oktatóként ezért díjazom az oktamétert, az elektronikus vezetési kartont is. Nehezen viselem, ha ebben  a szakmában érdektelenséget tapasztalok. Azt is nehezen viselem, hogy vannak közöttünk, akik olcsó szolgáltatássá alacsonyítják a gépjárművezető-oktatást és ebben a szakma döntéshozói is benne vannak. Tudnék örülni, ha végre már, valami normális, előremutató szakmai intézkedést is tapasztalnék. Miután oktató vagyok, türelmesen várok erre, reménykedem.

Fülöp Zoltán


Én mindig Szücs Attilát fogom ajánlani!

Már többször is nekifutottam a gyakorlati vezetésnek, de egyik alkalommal se volt igazán jó oktatóm, valami mindig hiányzott a sikerhez. Az idén tavasszal azonban sikerült! Szücs Attila volt, aki türelmesen, nagy pszichológiai felvértezettséggel mindent megtanított nekem, amire az életben szükségem lehet, ami a legfontosabb a balesetmentes közlekedéshez. Nála rendkívüli bánásmódban volt részem, igazán sokat tanultam tőle. Szakmailag és módszertanilag, de emberileg is csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
Már hónapok óta egyedül közlekedek autómmal a pesti forgalmas utcákban, a fokozatosság elvét betartva haladok előre, most is fülembe csengenek Attila bölcs szavai. Teli tarisznyát, hasznos útravalót kaptam tőle. Hála NEKI, a Jövő Autósiskola oktatójának!



Most, a nyilvánosság előtt, itt is küldöm neki köszönetemet és jókívánságaimat. Az biztos, ha egem megkérdeznek, hogy tudok-e türelmes, jó oktatót, én mindenkinek és mindig csak őt, Szücs Attilát ajánlom. Aki felhatalmazott rá, hogy e-mail címét tovább adhatom mindazoknak, akik még 
 az autóvezetés megtanulása előtt vannak. < martonka@pr.hu >

Zelényi Annamária



Majoros Gabriella Szegedről...


- Budapesten kezdtem az oktatást még 1989-ben. Akkor én voltam az ország legfiatalabb oktatója. 1993-tól 7 évig Debrecenben éltem és ott is oktattam. Tizennégy éve pedig már Szegeden tanítok gyakorlatot, és ha kell elméletet is. Pedagógus végzettségem is van, a SZTE-en szereztem 2005-ben diplomát.
Büszke vagyok a foglalkozásomra, hivatásnak tekintem! A jó oktató ismérve, hogy ajánlás alapján keresik a tanítványok. Ez velem is így van, hiszen többször tanítottam testvérpárokat, nagymamát, annak a lányát, de még az unokáját is! Az idei évben pedig már nyelvtudásomat is kamatoztattam: külföldi tanulók angol nyelven ismerhetik meg az autóvezetés és a biztonságos, udvarias közlekedés rejtelmeit.

   

Azt gondolom, hogy lehet élményszerűen is megtanulni a járművezetést. Jó hangulatot teremteni a tanulókocsiban, pl. olyan versikékkel is, amelyek segítik a memorizálást. „Tükröm, tükröm mondd meg nékem, megnyomhatom-e a fékem?”  Vagy "Ha gurul a kerék, a kettes is elég!" Ha jó a hangulat, nem izzad a kéz, nem remeg a láb a pedálon. 
Nálunk sem sikerülhet persze minden, előfordulhat pótvizsga is. Az én tanulóim azonban nem keserednek el, megpróbálják a hibáikat minimálisra csökkenteni! Nem a vizsgabiztost, hanem saját magukat hibáztatják, hiszen ismerik a sikertelenség okait. Amikor pedig végre a vizsgaértékelő lapon megjelenik az "M" betű, akkor ők is büszkén mondják: egyszerű az egész, úgy kell csinálni mindent, ahogy Gabi tanította!
Ezért is szeretem a munkám, minden nap más, minden nap egy új kihívás. Néha már talán túlzás is, de mindenhol csak "szakmázom". Ez az életem!

gabriella.m25@gmail.com



Lőrincz József az igazi MHSZ-es oktató

Harminckilenc évig a mozgó katedrán, 
majd élethosszig tovább…

 


A jó hírű MHSZ-es oktató, akinek 
a nevét érdemes volt megjegyezni…

 

Kaposváron, bárhol is jár-kel a városban, sokan megismerik, kalapot emelnek a 75 éves Lőrincz Józsi bácsinak. Az egykor híres motorversenyző és jó hírű MHSZ-es oktató most is népszerű ember. Az olyan oktatók közé tartozott, akinek érdemes volt a nevét megjegyezni, mert aztán jó szívvel lehetett őt ajánlani bárkinek, aki még nem birtokolta a vezetői engedélyt. Jöttek is hozzá a tanulni vágyók. Az idegenek, a barátok, az ismerősök, később ezek fiai és lányai, a végén pedig már az unokáik is. Ha kellett sorba is álltak érte, levegőt se hagytak neki.

- Csakhogy én ebben a helyzetben nem fuldokoltam, hanem élvezettel lubickoltam! - teszi hozzá. Nagyon szerettem ezt a munkát, ettől vált teljessé az életem!

 A Somogy megyei kis faluban Szilvásszentmártonban született 1936-ban.
- Édesanyámat már három, édesapámat 14 éves koromban elvesztettem, de igazán szeretetre méltó nevelőszülőkhöz kerültem. Főleg a háború után éltünk nagy szegénységben, mégis rendesen gondoztak, tanítattak - örök hálám nekik!

Szegeden végzett traktoros-gépész szakiskolát, ahol megismerkedett a gépekkel, a gyerekkorától imádott motorokkal. Itt szerezte motoros és vontató-vezetői engedélyét 1954-ben, majd a hivatásos vezetői képesítést Kaposváron, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (Möhosz) szervezeténél. Zalaegerszegre hívták be sorkatonának, 1957-ben már a sorköteles ifjakat oktatta, huszonegy éves volt, amikor eljegyezte magát ezzel a hivatással.

 

  

 

 

 

Még ugyanebben az évben, a frissen alakult Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) Kaposvári Motoros Klubjában kezdődött motorversenyzői pályafutása. Először a dél-dunántúli területi motoros bajnokságban, majd az Országos Gyorsasági Motoros Bajnokság versenyzőjeként (1958-1969), több mint tíz éven át volt az élvonalban. Az oktató-motorversenyző a 125-ös (Csepel) majd a 350-es (Jawa) géposztályban aratott óriási sikereket. Abban az időben a gyorsasági motorversenyek rendkívül népszerűek voltak hazánkban. A hétvégi versenyeken esetenként százezres közönség is figyelte a vasparipák küzdelmét, ami rendszerint a nagyobb városok lezárt útvonalain, a Balatonnál Tihanyban, a fővárosi Városligetben, majd a Népligetben zajlott. 
Lőrincz József motorversenyzőről ekkortájt sokat írt a sajtó, legalább száz újságcikk jelent meg róla az MHS élet, a Lobogó, a Népsport, az Autó-motor és a Somogyi Hírlap hasábjain.

Miközben folyamatosan oktatott is, tanította a sorköteleseket, a hatvanas évektől már a magántanulókat is. Az MHS után, 1968-tól az MHSZ, a Magyar Honvédelmi Szövetség Somogy megyei Gépjárművezető-képző szervezetéhez került, majd húsz év múlva, 1989-től, a Kulturált Közlekedési Alapítvány Didaktika Kft. autóiskolájához.

       

- Én persze soha nem váltottam munkahelyet, akárhány neve is volt a szervezetnek, én midig is MHSZ-es maradtam! 
Ami pedig ennél szervezetnél tartotta, az a sikeres motorversenyzés, az imádott oktatás, a szakma, a hivatás végtelen szeretete.

 Lőrincz Józsi bácsinak az ötvenes-hatvanas évek motorversenyzői sikereit számtalan díj, serleg, díszes oklevél mutatja, de az oktatásban eltöltött évtizedeiben is nagyon sok kitüntetést kapott. Mint MHSZ-es oktató minden lehetséges alap és továbbképző tanfolyamot elvégzett, minden ezzel járó képesítő vizsgát abszolvált, szívta magába a szakmával, az oktatással kapcsolatos új ismereteket. Neki nemcsak papírja volt róla, igazi Mesteroktató volt.

 - Összesen harminckilenc évet oktattam a mozgó katedrán, a legkülönbözőbb oktatójárműveken - mondja. Nyolcezer embert, főleg sorköteles fiatalokat tanítottam meg tehergépkocsit, autóbuszt, személygépkocsit vezetni és persze motorozni. Ez több, mint kétmillió kilométer balesetmentes vezetést is jelent, merthogy megvannak erről az elismerések, a rézveretes fém plakettek. Hozzáteszi: - itt nálunk a kétmillió kilométer nem ugyanaz, mintha saját magam vezettem volna a járművet. Aki ért hozzá tudja, az oktatójárművel nehezen gyűlnek a kilométerek. A tanulóvezetőkkel "csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... " Nem lehet őket hajtani, nekik még idő kell ahhoz, hogy feldolgozzák az eseményeket.

- A fiatalabbak talán el se hinnék, 1957-től 1965-ig pótfék nélkül végeztük a gyakorlati oktatást, sokszor pedig 14 órákat is mentünk naponta.
Lőrincz Józsi bácsi kaposvári lakásának vitrinjében ott láthatók a négy évtized sikereinek tárgyi emlékei, az érmek, a kitüntetések. Van ezekből a Megyei Sport Múzeumban, a Megyei Rendőrkapitányságon időszaki kiállításon is bemutatták a motorversenyzésben szerzett díjait, a számtalan serleget.

- Mint motorversenyző nyolc Honvédelmi Miniszteri, két Belügyminiszteri kitüntetést kaptam, oktatói munkámért pedig MHSZ-ért Érmet, a Haza Szolgálatáért Arany, Ezüst, Bronz fokozatát, az MHSZ Kiváló Munkáért érem mindhárom fokozatát és hozzá még néhány MHSZ Főtitkári Dicséretet is. Nemrégiben pedig – mint öreg lokálpatrióta – megkaptam a Kaposvár Városért Megyei Önkormányzat kitüntetését is.
- Ha innen nézem a dolgokat, nekem valóban sikeres volt az életpályám, de nem is panaszkodom!

 

 

 

Egész élete az állandó szolgálatban telt el. Úgy tudom nem is nősült meg. Igaz-e, vagy csak kósza hír, hogy 1965-ben egy Jugoszláviában rendezett nemzetközi motorverseny miatt még a saját esküvőjét is lekéste? 
- Ez úgy igaz, hogy én tényleg fontosnak tartottam azt a versenyt. Ráadásul abban az időben nem vihettem magammal a menyasszonyt sem, hiszen Jugoszlávia még „nyugatnak” számított. A versenyen viszont mindenképpen részt akartam venni, így azon a bizonyos tervezett esküvőn más valaki lett a vőlegény. Mindezt persze nem rossz érzéssel mondom. Jó is hogy így történt, nekem tényleg nem volt időm még a nősülésre sem!

 

  

Lőrincz József a Kaposvári Didaktika Kft. autósiskola megbecsült oktatójaként, 1996-ban ment nyugdíjba.
Olyan régi és nagyszerű szakemberekkel dolgozott együtt, mint id. Géring József, Tillman István, Pásztor László oktatók, vagy Bálint Géza iskolavezető és Szeles János, akinek már emléktáblája is van az új autósiskola falán.

 

 

 

Azt gondolná az ember, egy ilyen aktív, négy évtizedes életút után már valóban pihenni akar az öreg oktató. De nem!- Hogy is képzeli? Hatvan évesen pihenni? Én már évtizedekkel előtte is dolgoztam az OKBT balesetelhárítási szervezetébenben, majd az OBB Megyei Baleset-megelőzési Szakbizottságában. Most tudtam csak igazán időt fordítani arra a munkára, amit szintén nagyon szeretek csinálni.

 

 

A gyermekek közlekedésre nevelése és oktatása mindig is szívügyem volt. A Fonyód-ligeti gyermektáborban a KRESZ és gyakorlati foglalkozásokat tizenöt évig vezettem, a fiatal kerékpárosokat és motorosokat folyamatosan készítettem fel a megyei és országos versenyekre. Sajnos ezt múlt időben mondom, mert két éve megszűnt a tábor, de úgy hallom, esetleg újra éled.

 

  

 

Most az általános iskolákba járok gyalogos, kerékpáros közlekedést oktatni. Vetélkedőkre, falunapokra, ahová éppen hívnak. Rendszeresen készítem fel a fiatal hallássérülteket a nemzetközi közlekedési vetélkedőre. Itt évenként tíz ország indul tizenkilenc csapattal, idén tavasszal már a tizenötödik alkalommal rendezik meg. Örülök, hogy dolgozhatom velük.

 Feljegyezte: Balogh Zoltán


Az 1960-as évek eleje, Kaposvár, 
Lőrincz József ködvágó sapkában, a Dodge 
Weapon terepjáró oktatói ülésében, a 
sorköteles tanulóvezetőkkel

MHS oszlopmenet: legelöl a Skoda 1102-es, 
a két Skoda Colonial (a pléh Skodák), majd 
a két Csepel, a dízel és a ponyvás benzines

Lőrincz József oktató-motorversenyző 125-ös Csepellel egy kaposvári kanyarban, 
az első helyen

Most is az 560-as rajtszámmal, de Lőrincz 
ezúttal a városligeti versenypályán repeszt

Együtt az MHS Kaposvári Motoros Klubja: 
az elnök Szentgróti Béla, később 
megyei ATI igazgató,  mellette Répási István, 
később az ATI központ személyzeti vezetője

A népligeti motorverseny parkolójában a 
Skoda 1102-es - Spitzer Ferenc MHS 
osztályvezető szolgálati kocsija, jobbra a 
Buick Roadmaster, az egyik versenyző autója

Még mindig a hatvanas években: 
Lőrincz József  a Pobjeda tanulókocsija mellett

Ez után jött a Moszkvics 407-es, amivel 
legalább hat évig oktatott

Sorköteles tanítványával a Zil 157-es 
vezetőfülkéjében

A hetvenes-nyolcvanas években már a 
Gaz-69-es terepjáró személygépkocsival oktat

Itt már a kilencvenes években, a 
Didaktika Kft. Lada 1200-as tanulókocsijával

A Didaktika Kft. új épülete előtt 1996-ban, 
a VW Golf I.-essel

2002-ben, Kaposváron vagyunk: 
Lőrincz József az iskolában tanítja a 
közlekedés alapjait

Irányítja a Kerékpáros Kupa megyei
döntőjének versenyzőit 

Ez is Kaposvár, 2010 - Lőrincz József 
a Hallássérültek Nemzetközi Versenyén 
a gyalogos-átkelést tanítja

 



Oláh Miklós – a régi ATI-s!


Igazi, régi ATI-s Székesfehérváron. Ma is olyan tanfolyammegnyitókat tart, mint ahogy azt régen, az Autóközlekedési Tanintézetnél megkövetelték.
Ő mindig készül az új hallgatókra! A 17 éves fiatalok között már a tanfolyam első, eligazító foglalkozásán felvennék a lezser, ablakon kinéző pózt, de itt most nem lehet.

  

Oláh Miklós lesz az elméleti oktató, de ő az iskolavezető is. Kemény, de nem bántó és közvetlen hangon szólítja meg őket. Erre oda kell figyelni!
„Örülök, hogy jöttetek, autózni szép lesz, jó lesz, de azt mondom, nagyon vigyázzatok! Nem játékról van szó! Itt felelősség is van! Ha valóban jó vezetők akartok lenni, meg kell először tanulni az elméleti alapokat!”
Sorra veszi a tanfolyamkezdéshez szükséges adminisztratív teendőket, a sok bürokratikus elintézni valót. Hogy ne felejtsék, leíratja velük, majd a foglalkozás végén - biztos, ami biztos - kivonatot is kezükbe nyom az elhangzottakról.
Oláh Miklós iskolavezető-oktató nem nagyon kedveskedik a hallgatókkal, de korrekt és hiteles. Ez a teljes bizalom jele. Később is visszajönnek hozzá a tanulóvezetők, kérdeznek. Ha gond van, akkor is jönnek.
„Megbuktam a vizsgán, mert az oktató, vagy a vizsgabiztos…”
Oláh Miklós ezt érti! Nem kezdi el azonnal nyomozni az igazságot, hanem rögtön a tanulókocsiba ülnek, szembesülnek a feladatokkal, vezetnek egy kicsit. Szembesül a tanulóvezető is a követelményekkel. Sokszor feketén-fehéren kiderül: bizony még gyakorolni kell!
Az is kiderülhet, hogy a gyakorlati oktató hagyott ki valamit! Ilyen is van. Tévedett! Percek alatt megoldja a gondot. Oktatócsere!

Erre azonban – konfliktus nélkül - csak olyan iskolavezető képes, aki maga is gyakorlatot oktatott, aki már mindent megpróbált, aki érti, tudja ezt a szakmát.
Oláh Miklós a régi ATI-s időkben 1972-ben kezdett oktatni. Ő még a nagy tanítómestereket is figyelhette, óriási tapasztalata van. Ahogyan csinálja, azt intézményesen tanítani kellene!
(B)