MÓDSZERSAROK (II)

 (Újabb részletek Pataki Melinda oktatási gyakorlatából)

Elindulás, haladás, megállás finom fékezéssel; és ezek technikái

 A jármű megmozdításához, majd a mozgás fenntartásához a motorban elégetett tüzelőanyag energiáját kell felhasználni. A mozgás létrehozása mindig több energiát igényel, mint a mozgás fenntartása. Előrefelé általában az I-es, hátrafelé az R fokozatban szoktunk elindulni.Többféle elindulási technika létezik.

Tanítása a fokozatosságot betartva az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva történik, valamilyen fokú mozgás-összerendezettséget, figyelemmegosztást igényel.

 I. Elsőként csak a tengelykapcsoló pedált (kuplung) használjuk a jármű megmozdítására. A benzinüzemű és a dízelautóknál minimálisan eltér a pedál használati ideje.

 Először megbeszéljük, aztán minden tevékenységet mondok, folyamatosan diktálom a teendőket.
A technikai kivitelezés folyamata:

 1. Bal kézzel 9 óránál fogjuk a kormányt.

 2. Bal lábbal a tengelykapcsolót ütközésig benyomjuk. Ne támasszuk le a sarkunkat a padlóra!

 3. Jobb kézzel a sebességváltót magunk felé (balra), majd előre mozgatjuk: ez az I-es fokozat. A tengelykapcsolót tartjuk, nem engedjük el; mert megugrik, majd lefullad az autó.

 4. Jobb kézzel 3 óránál megfogjuk a kormányt.

 5. A tengelykapcsoló pedált elkezdjük finoman felfelé mozgatni, lassan, hogy megtaláljuk azt az úgynevezett súrlódási pontot, ahol az autó hangja kissé elmélyül, a fordulatszám valamelyest csökkenni kezd.

 6. Amikor megvan a fogáspont (súrlódási pont), a tengelykapcsolót megtartjuk. Ilyenkor az üzemanyag energiája éppen csak továbbítódik a hajtott kerékhez, a jármű megmozdul. Addig tartjuk a tengelykapcsolót a súrlódási ponton, ameddig érezzük, hogy a jármű mozgása stabilizálódik.

 7. Ha finoman, egyenletesen halad a jármű, akkor teljesen felengedjük a tengelykapcsolót. Nem hirtelen, de folyamatosan. Ekkor alapjáraton lassan halad a   járművünk. A bal lábat a padlóra tesszük a tengelykapcsoló mellé (balra).

Ha a tengelykapcsolót sokáig a súrlódási ponton tartjuk, akkor tetszőlegesen lassan tudunk haladni, ez az úgynevezett finommenet vagy centimétermenet. Ez hosszú távon nem jó az autónak, a kuplungszerkezet tönkremegy, a súrlódó betét elkopik. Manőverezéshez azonban szükségünk van rá.

Kipróbáljuk azt is, hogy ha a tengelykapcsolót beljebb nyomjuk, akkor az óvatos tempónál az autó lelassul, mert megszűnik a hajtás, és a talajon a kerék gördülése visszafogja a járművet. Ez a gördülési ellenállás, ami a jármű gurulását, haladását akadályozó jelenség. Ha kicsit magasabbra, följebb engedjük a tengelykapcsolót, akkor a jármű – bizonyos határokon belül – begyorsul.

Itt csak a bal lábunkra kellett koncentrálni.

Általában a manőverezéskor (megfordulás, parkolás) használjuk a csak tengelykapcsolóval történő indulást. Elsődlegesen sík úton, hiszen a domborzati viszonyok függvénye a vonóerő-szükséglet.

 

II. Amikor valamivel gyorsabb, dinamikusabb elindulás szükséges, akkor a gázpedált is igénybe vesszük.

A két láb mérlegszerűen, ellentétesen kell, hogy mozogjon: megy a gáz és jön a tengelykapcsoló. A gázadásnak a súrlódási ponttól kezdve van értelme, azaz a tengelykapcsolót súrlódási pontig engedjük fel; adunk gázt; tartjuk, majd hozzuk fölfelé a kuplungot.

Ez olyan, mint a gyorsúszás lábtempója, annak gyakorlásával fejleszthető.

Ez váltott figyelmet igényel a pedáloknál. Könnyebb a kezdőknek, ha nem ránt a tengelykapcsoló, és ez a két láb mozgásának, ritmusának korrigálásával hozható szinkronba.

Elsődlegesen a forgalomban történő elinduláskor, a becsatlakozáskor van szükségünk ilyen határozottabb elindulásra.

Kivitelezési hibák:
Ha túl sok a gáz, a motor felpörög.
Ha túl kevés a gáz, lefulladhat.
Ha túl magasra engedjük a tengelykapcsolót, a súrlódási pont fölé, akkor lefullad.

Kipróbáljuk, hogy teljesen fölengedett tengelykapcsoló mellett a gázpedál eltérő mértékű terhelésével az autó különböző módon kezd gyorsulni. Megtapasztaljuk azt is, ha óvatosan engedjük vissza a gázpedált, akkor a jármű a csökkent gázadagolás függvényében lassulni kezd.
Kérem azt is, hogy hamar, hirtelen engedjük el a gázpedált, érezzük a motorfék hatását: akkor megránt; előrebillen a testünk.

 III. Előfordul, hogy enyhe lejtőn vagy emelkedőn kell megállni, – ahol a jármű elgurul –; ekkor a következő elindulásig tartjuk a féket.

Könnyebb dolgunk van akkor, amikor abba az irányba akarunk indulni, amerre a lejtő visz; segít a járművet mozgásba hozni. Ilyenkor, ha nem sikerült a súrlódási ponton olyan jól megtartani a tengelykapcsolót, akkor is kisebb a lefulladás esélye, veszélye.

Kuplung-fékes technikával indulunk, ha emelkedő miatt a jármű visszagurulna ellenirányba, mint amerre indulni szeretnénk. Lássuk a hibátlan megvalósítás lépéseit!

1. Tartjuk a lábféket.
2. I-esben emeljük fölfelé a tengelykapcsolót a súrlódási pontig: a jármű hangja mélyül, halkul az autó, a fordulatszám csökkenni kezd, a jármű rezeg.
3. A tengelykapcsolót megtartva a fékről a gázra tesszük a lábunkat, növeljük finoman a fordulatszámot.
4. Engedjük tovább fölfelé a tengelykapcsolót, egy hajszálnyit, megtartjuk, stabilizáljuk a jármű mozgását, majd teljesen felengedjük a pedált.

Valójában a súrlódási pont nem csak egyetlen tényleges pont, hanem egy szűk tartomány, ahol a jármű nagyon érzékenyen reagál a tengelykapcsoló pedál mozgatására.

 IV. Az elindulás legtöbb kéz-láb koordinációt igénylő változata a kézifékes elindulás.
Ezt akkor használjuk, amikor meredekebb emelkedőn kell elindulni.

A domborzati viszonyok függvényében szükséges a jármű rögzítése (mennyire meredek az útszakasz), s aztán következik az onnan történő elindulás. Ennek biztonságos kivitelezése érdekében a Tanterv is előírja a kézifékes elindulás tanítását minimum 10%-os emelkedőn.

Manapság  egyre több járműnél van úgynevezett „visszagurulás-gátló” funkció, ami a fékpedál határozott lenyomása után, annak felengedésekor általában 2-3 másodpercig megtartja a fékhatást, s ez idő alatt egy kezdő is meg tudja találni a tengelykapcsolóval a súrlódási pontot már minimális gyakorlás után is. Ezen túlmenően sok járműben van már elektronikus rögzítőfék. Számos esetben megfelelő pedálállásnál (gázadás és/vagy tengelykapcsoló – előbbi automata váltónál, utóbbi mechanikus váltó esetén) oldja a rögzítést.

1.Elektronikus rögzítőfék Automata váltóval  

A „HOLD” funkció pedig az automataváltó okozta kúszást küszöböli ki, tartja a járművet álló helyzetben sík úton és emelkedőn-lejtőn egyaránt.

2_Műszerfal HOLD funkció

3_Auto Hold gomb   

A mechanikus rögzítőfékes elindulás kivitelezése két részre különíthető:

  A) Megállás és a jármű rögzítése az emelkedőn, lejtőn

 

 4 Mechanikus rögzítőfék

Az emelkedési ellenállás következtében az autó nagyobb mértékben lassul, gyorsabban csökken a fordulatszám, így a megálláshoz a tengelykapcsolót korábban kell benyomni, mint sík úton.

A megállást követően mindenképpen fogni kell az üzemi fékkel a járművet, hiszen a gravitáció hatására elgurulna. A kézifékkart a markolatánál fogva meg kell emelni, a végén lévő reteszelő gombot nem kell nyomni. Az emelkedő vagy lejtő százalékos mértékének függvényében kevesebb vagy több kattanásnyit kell húzni a karon. Tartva a kezet a kéziféken, óvatosan kell visszalazítani a lábféket: megtartja-e az autót a rögzítőfék? Ha nem, akkor tartani kell még a fékpedált és még tovább emelni a kézifékkart.

A mechanikus kézifék általában csak a hátsó kerekekre hat; néhány kivételtől eltekintve – egyes régebbi típusok –, így a lábfék felengedésével az emelkedőn kicsit megül a jármű hátulja.

 B) Elindulás emelkedőn

Az indulási fokozat kapcsolása után füllel hallható gázt kell adni, az emelkedő függvényében 2000-2200-as fordulatszám között.

 

5 Kézifékes indulás Fordulatszámmérő

Egyenletes gáztartás mellett a tengelykapcsolót a súrlódási pontra kell felengedni. Ezt onnan lehet érzékelni, hogy a fordulatszám óvatosan elkezd csökkenni, halkul, mélyül a motor hangja, a jármű eleje kezd megemelkedni. A vonóerő el akarja húzni az autót.

A pedálokat az adott helyzetben, pozícióban megtartva oldani kell a kocsi rögzítését. A kézifékkart meg kell emelni egy kicsit – hogy ne feszüljön a reteszelő gomb –, aztán a gombot benyomni, majd a kart ütközésig leengedni.

Amikor a jármű stabilan kapaszkodva halad az emelkedőn, a tengelykapcsolót teljesen fel kell engedni, gázadással lehet gyorsítani. Az emelkedőn magasabb fordulatszámig kell gyorsítani, mielőtt magasabb fokozatba kapcsoljuk az autót. Azért kell jobban kihúzatni a járművet, mert a váltás időtartama alatt az emelkedő jobban visszahúzza a kocsit, többet csökken vissza a tempó, így nem lesz megfelelő az új fokozat a fordulatszámhoz, illetve a sebességhez; rángatni fog, esetleg lefullad a motor. Emelkedőn kihasználjuk a kisebb fokozat nagyobb vonóerejét és gyorsítóképességét.

A feladat megoldásánál előforduló hiba, hogy a kézifék oldásakor, a jobb kéz mozgatásával, megmozdul a bal láb fölfelé; és lefullad az autó. Ez a kapcsolt mozgás az idegrendszeri huzalozásunkból fakad. Külön is meg kell tanulni a kezek és lábak függetlenítését egymástól.

Meg kell tapasztalni azokat az eseteket is, amikor a két láb nincs szinkronban egymással, hogy minek mi a következménye.

a) Ha túl kevés a gáz, a kuplung jó, akkor lefullad a jármű. Azonnal üzemi fékkel meg kell fogni az autót, és a tengelykapcsolót be kell nyomni. A jármű rögzített állapotából újrakezdjük a feladatot
b) Ha túl sok a gáz, a kuplung jó, akkor az dinamikusabb, hangosabb, sportosabb elindulást eredményez.
c) Ha túl kevés a kuplung, a gáz jó, akkor visszagurul a jármű, mert nincs elég vonóerő a kerekeknél, ami az emelkedőn meg tudja tartani, illetve előre tudja mozgatni az autót. (Korai kézifék kiengedés.) Rögtön a lábfékkel meggátoljuk az autó hátragurulását; megvédjük a mögöttünk lévőt is ezzel.
d) Ha túl sok, hirtelen a kuplung, a gáz jó, akkor az lefulladáshoz vezethet, mert a motor ugyan elhúzná az emelkedőn a járművet, de a kézifék még rögzíti azt. (Késői kézifék kiengedés.) Fék és tengelykapcsoló használat mellett újraindítjuk a motort, és kezdjük a feladatot elölről.

A későbbiekben hasznos feladat lehet a domboldalakon a különböző parkolókban vagy éppen az útkereszteződéseknél elsőbbségadás utáni induláskor.

Mind a kuplung-fékes, mind a kézifékes indulást megcsináltatom tolatással is, persze amikor már abban a fejlettségi fázisban vagyunk.

Ahogy az elindulásnak is többféle technikája létezik a körülmények, illetve a szükségletek függvényében, úgy a lassításnak, megállásnak is.

Mindegyik esetben a felhalmozott mozgási energiát emésztjük fel részben vagy teljes egészében.

A különbség elsődlegesen abban áll, hogy mekkora mozgási energiát és mennyi idő alatt kell lecsökkenteni; tehát a lassulás intenzitásában, mértékében van eltérés, ami maga után vonja a jármű technikai kezelésének különbözőségét is.

 I. Finommenetben haladva (csúsztatott kuplung) a tengelykapcsoló pedált benyomva, a gördülési ellenállás visszalassítja, megállítja a járművet valamekkora út alatt.
Ha rövidebb úton kell megállni, akkor benyomjuk a tengelykapcsolót, majd óvatosan fékezünk megállásig.

 II. Az I-es fokozatban haladva, a gázpedált óvatosan visszalazítva – a bejuttatott kevesebb üzemanyag miatt, majd teljesen felengedett gázpedálnál a motorfék hatására – lassul a jármű.

Az üzemanyag-ellátó rendszer – manapság elektronikusan szabályozva – biztosítja az alapjárati fordulatszámot és a lassú haladást.
Amennyiben óvatosan, a fékpedált simogatva kezdünk további sebességet csökkenteni, a fordulatszám egyenletesen csökken le. Rángat a jármű, majd lefullad, ha nem oldjuk a tengelykapcsolóval a motor-kerék kapcsolatot. Finoman kezdve a fékezést a fordulatszám nem csökken hirtelen, drasztikusan, de a megálláshoz be kell nyomni a tengelykapcsolót is.
Amikor még nem kifinomult a pedálkezelés, vagy minél rövidebb úton kell megállni és határozottabban a fékre lépnénk, a fordulatszám gyorsan leesne, és az autó lefulladna; így a pedálkezelés sorrendje ekkor tengelykapcsoló, majd fék.

 III. A II-es, illetve további magasabb fokozatoknál a gázpedál elengedésével kihasználjuk a motorféket is – üzemszerű fékezéskor –, lábfékkel meglassítjuk a járművet, majd a rángatás előtt – a fordulatszám csökkenésekor – benyomjuk a tengelykapcsolót is. Általában 20 km/h alatti (10-15 km/h) sebességtartományban, de a fokozat növekedésével egyre magasabb sebességértéknél kell oldani a tengelykapcsolót. Az V., VI., esetleg VII. fokozatoknál akár 30-40 km/h között, ahogy a jármű igényli. Ez a nyomatékrugalmasságtól is függ, milyen széles tartományban használható egy-egy fokozat, mit visel el a jármű. A fékpedált visszalazítjuk a folyamat végén, mert a kisebb lendületet elegendő kisebb fékezőerővel is megfogni.

 IV. Intenzív fékezéskor magasabb sebességről, magasabb fokozatból viszonylag rövid távolságon kell megállni.
Ennek tanulása felfokozott érzelmi állapotot okozhat, mert – az időjárási viszonyok függvényében – a tanpályán 25-40 km/h közötti tempóról kell viszonylag rövid – legfeljebb 14 m-es – útszakaszon megállítani a járművet.
Határozottan, erőteljesen kell nyomni a fékpedált, a lassulás mértéke jelentősebb.

 V. A megállás technikái közül a vészfékezés tanítása nincs a kategóriás képzési tematikában – sajnos.Egy közúti veszélyhelyzetben nagyon fontos, hogy a vezető pontosan tudja, tudatában legyen, hogy milyen fizikai tartalékai vannak. Ez némi higgadtságot tud biztosítani egy meleg helyzetben, akár autópályán is.
Én szoktam róla beszélni, és meg is mutatom a későbbiekben, az intenzív fékezés tanítása során, hogy a járművünk mire képes. Mindig levonjuk azt a következtetést, hogy a járművünk jóval  többet tud, mint amit a mindennapokban használunk belőle.

 Végül. A közúton soha ne autózzunk a fizikai határokon!

A közlekedés hármas rendszerében (ember – jármű – út) mindig a vezető a leggyengébb láncszem a saját észlelési és cselekvési teljesítményével. A technikai berendezések persze segítik a vezetőt, de csak egy jól definiált fizikai határon belül. Nem tudnak többletidőt és több helyet adni egy vészhelyzetben, amelyekből a hiány szokott lenni.