Kormányzás finommenetben: Szlalom
Szlalom előremenetben
Szabályos elindulás után váltott oldalról egymás után felváltva kerüljük az úttest közepére elhelyezett 3-5 db – páratlan számú –, egymástól 7 m távolságra lévő oszlopot, majd a jobb oldali sávon elhelyezett karó megközelítésével záródik a feladat.
A sikeres végrehajtáshoz fel kell eleveníteni pár tényt:
1. A tekintet a szabad utat nézi, amerre megyünk; soha nem magát az akadályt, oszlopot, bóját.
2. A kormányt egyenletesen kell forgatni, a haladási sebességgel arányosan. Ha aránytalanul lassan tekerjük a kormányt, akkor nagyon rászaladunk a következő oszlopra; egy idő után elfogy a hely, a távolság; nem férünk el, oszlopnak ütközünk. Ha aránytalanul gyorsan forgatjuk a kormányt, akkor nem tudjuk megkerülni az aktuális karót; nekihúzzuk az autó hátsó sarkát, közelebbi oldalát.
3. A forduláskor a hátsó tengely kerekei levágják a kanyart, rövidebb íven futnak, ezért a jármű elejével kb. 0,5 méter oldaltávolságot tartsunk a kerülendő oszlop mellett, hogy a nyomeltérés miatt ne ütközzünk neki.
4. Minél finomabban kormányzunk, annál közelebb van a jármű az oszlophoz, az autó annál közelebb van az egyeneshez.
5. A menetirány szerinti jobb oldalról szabályosan indulva átkormányzunk a szembe jövő forgalmi sávra, hogy az első oszlop a jármű jobb oldalán legyen. Akkor kezdhetjük meg ennek a kerülését, amikor az autónk eleje az oszlophoz érkezik: az úttest szélére merőleges síkban van az autónk orra és az oszlop is.
6. A két sáv között keresztbe, ferdén haladva a járművünk elfordított kerékkel kerülje az oszlopot addig, amíg a kocsi orrának közepe az oszlopok síkjába, a terelővonalhoz ér. Ekkor elkezdjük visszakormányozni egyenesbe, s újra akkor kanyarodunk, amikor az autó eleje a karóhoz érkezik.
Egyenletes kormányzással, folyamatos átmenettel fordítjuk egyik irányból a másikba a járművet, a sebességnek arányában megfelelő tempóval. Így nem lesz szakaszos a kormányzás. Ugyanúgy a kormányzással sem állunk meg, mint ahogy a járművel sem. Tehát azonos tempót használunk, és a kormányt is ugyanannyit kell tekerni.
7. Egyenletes, lassú haladást a tengelykapcsoló súrlódási ponton vagy annak közelében tartásával tudunk elérni.
8. Az egyenesen guruló kerék könnyebben gördül a talajon, mint az elkormányzott. A kormány elfordításakor a kerék gördülési ellenállása – az elfordítás mértékében – megnő, más néven forduláskor keletkezik egy kormányzás által létrejött fékezőerő, ami lassítja a járművünket. Ezt úgy lehet ellensúlyozni, hogy följebb engedjük a tengelykapcsolót, növelve a motortól a kerékre átvitt vonóerőt. A lefulladás meggátlására minimális gázadás is szükséges lehet.
9. Mivel az úttesteket enyhén bogárhátúra alakítják – hogy lefolyjon róluk a csapadékvíz –, az úttest közepe felé haladva emelkedős, így feljebb kell engedni a tengelykapcsolót, hogy haladni tudjon a jármű; az úttest széle felé pedig visszább kell nyomni, mert arra lejtős, jobban gurul az autó.
Rávezető feladatként elnyújtott szlalomot lehet csinálni, ahol nem kell átfogni a kormányon, a bóják távolabb vannak egymástól; 10-15 m-re, a kocsi fordulékonyságától függően.
Már az elnyújtott szlalomnál megtanítható, megtanulható, hogy helyes (9-3-as) kormányfogással, maximálisan 180º-ot forgatva a kormányon egy teljes sávváltás kényelmesen kivitelezhető, ettől nem kell több. Tehát nem kell átfogni a kormányon. Az felesleges, mert a jármű meginog, instabillá válik nagyobb tempónál, megcsúszik a hátulja és pörgésbe indulhat. Ehhez már egy 40-50 km/h-s tempó is elég lehet; akár két sávot simán arrébb mehet a jármű. Még autópályán sincs általában ennyi szabad hely.
Előfordul, hogy a haladási tempó és a kormányzás ritmusa – csak kismértékben, de – aránytalanná válik.
Jellemzően elkésünk a kormányzással, sokat halad a jármű előre, és túl sokáig van a kormány egy irányban. A kezdő nézi az akadályt, az oszlopot – még hátra is fordul, hogy a hátulja elfér-e –, és ahhoz igazítja az autó kormányzását. Még nagyon az érzet határozza meg a döntést. Elfordult a jármű, s már fordítjuk szépen vissza, megint elfordult, megint vissza: folyamatosan!
Ha begyorsult az autó, és lemaradt a kormányzás, akkor beljebb nyomjuk a tengelykapcsolót, esetleg enyhén lábfékezünk; és felgyorsítjuk a kormányzást. Minél jobban elkésünk a kormányzással, annál többet kell tekerni, hogy utolérje a járművet.
Ha viszont gyorsabban tekertük a kormányt, akkor azzal kicsit várni kell, esetleg visszaszedni egyenes felé, hogy kevésbé forduljon, és hagyni haladni a járművet.
10. Az utolsó oszlop megközelítését a jármű elejének közepével, 50 cm-es távolságon belüli megállással tegyük. Az ötödik szlalomoszlop kerülése után egyenesbe kell kormányozni, hogy az autó közepével tudjuk megcélozni a célmegállás oszlopát.
Hogyan tudunk becsülni? A saját testünk méreteit használjuk, a régi mértékegységeket: arasz, hüvelyk, láb, stb. Az emberi test mérettartományán kívül – mind fölötte, mind alatta – egyre romlunk a becsléssel. A forgalomban majd más méreteket kell tanulni. De tanulható! Nagyon sok gyakorlással pontosítható. (Pl. követési távolság, fékút, stb.) Persze a közlekedésben relatív becslést kell végezni: ki – mikor – hol fog tartózkodni, mert végül is a balesetmentesség kulcsa az, ha ugyanabban az időpillanatban, ugyanazon a helyen nincs kettő vagy több közlekedési partner, hanem mindig csak egy!
11. Az óvatos pedálkezelés, valamint az autó térbeli elhelyezkedésének és méretének precízebb érzékelésére oszlopérintést is szoktunk végrehajtani.
Tartani szoktak tőle, hogy kárt okoznak a járműben. Mi is erre a válasz?
Én, mint oktató vigyázok a tanulómra: testileg, lelkileg egyaránt. Egyrészt én vagyok a felelős, ha sérülés éri a tanulót – saját hibás balesetnél –, másrészt nem az a cél, hogy lelki görcsöket, csomókat alakítsunk ki, hanem az, hogy minél hatékonyabban, gyorsabban meg tudjon tanulni vezetni.
Emellett saját magamat sem szeretném összetörni.
Továbbá vigyázok az autóra is, hiszen ezzel dolgozunk.
Legfeljebb talpra állítjuk az eldőlt műanyag oszlopot.
Szlalom hátramenetben:
A Tantervi és vizsgakövetelmények című dokumentum ezt a feladatot nem tartalmazza, azonban én szoktam tanítani. Egyrészt gyakoroljuk a tolatást, másrészt fejlesztjük a térbeli tájékozódást, harmadrészt fokozzuk a tükörhasználatot, valamint hozzá kapcsolódóan egy újféle tájékozódási technikát és szemléletmódot tanítok.
Megbeszéljük a technikai megvalósítás mikéntjét: ugyanaz a kormánymozdulat kell hátrafelé is, mint előre kellett. Itt is a jármű haladási tempója és a kormányzás ritmusa arányos kell, hogy legyen, különben az autó másfelé fog mindig menni. A feladat megoldásához a tükröket figyeljük. A tükörbenézést kell mindig időben váltani. A tükörből való tolatáskor a tükörváltáson – hogy mikor melyiket nézzük –, áll vagy bukik mindig a dolog.
1. Mindig egy tükröt nézünk: azt, amerre menni akarunk, azon oldali tükörben figyeljük az oszlopot. Amíg látjuk, addig egyenesen tartjuk a kormányt, nem változtatunk a haladási irányon. Hiszen az azt jelenti, hogy a kocsi el fog menni mellette.
2. Amikor eltűnik a tükörből a bója – ekkor ér oda a hátsó kerék –, akkor elfordítjuk a kormányt, kerüljük az akadályt, így az autó nem tud nekimenni.
3. Ha már elfordítottuk a kormányt, abban a pillanatban tükröt is váltunk, mert onnantól kezdve az eredeti tükröt már kár is figyelni, nincs értelme.
4. A tükörváltás után, ahogy meglátjuk a másik oldali tükörben az akadályt, máris egyenesbe kormányozzuk a járművet.
5. Ismét megvárjuk, míg eltűnik a tükörből a bója, elfordítjuk a kormányt és megint tükröt váltunk – ehhez igazítjuk a kocsinkat. Ekkor hibátlanul végig lehet vinni az autót ütközésmentesen.
 |
 |
Részletet közöltünk Pataki Melinda TANULÓKALAUZ 2020-ban megjelent könyvének első részéből. A módszertani kiadvány második részének megjelenése 2021 tavaszán várható (szerk).
