Nem is tudom, hányszor írtam már régi 80 éves kollégákról, akik mind nagyszerűek voltak a szakmában, örömöm is telt benne, hogy méltathattam őket. Most itt vagyok én is, már 80 évesen, engem is megjutalmazott ezzel a korral a Teremtő. És a 80-ik születésnapomon meg is engedem a főszerkesztőnek, hogy közölje a néhány Balogh Zoltánról szóló rövid méltatást, melyek most érkeztek a szerkesztőség címére. Persze jól tudom, a 80 éves kor nem érdem, állapot. Ez is csak múló állapot!
Kedves Balogh Zoli! Fogadd őszinte szeretetteljes jókívánságomat az életedre: Isten éltessen, áldjon és őrizzen minden napon!
ATI Tájékoztató, AUTÓVEZETŐ és TANULÓVEZETŐ. A három újság, szaklap címe többször változott, de tartalma a mai napig érték minden szakmabeli részére. Valamikor a ’70-es évek elején kezdődött az ATI Tájékoztató. Ebben írogattam, csetlettem-botlottam, mint rutintalan tollforgató. Kapcsolatunk így kezdődött és nagyon megtisztelő volt, amikor már jóval később a Moharos Díj alapításának tervét is megosztottad velünk. Ami a fejedben, az otthoni aluházad archívumában, a számítógépeden, a fiókodban van, az kincset ér, jó lenne könyv formájában látni.
Dolgoztunk együtt a Kísérleti Iskolában is, lestem az oktatói fogásaidat, figyeltem a szerény modorodat, gyűrtem az S-100-as Tanulókocsid is. Összekacsintva birkóztunk Géza bácsi szigorú – már-már rigorózus – korrektúráival. Köszönöm, hogy sokszor bíztattál szakmailag is, emberileg is. Belőlem sok cikket kivasaltál, építettünk Módszersarkot, elengedtük a fantáziánkat: mi lenne, ha…
De a legelső, ami eszembe jutott:
Öten-hatan ülünk a nagyfőnök irodájában, talán szerkesztőségi ülés lehetett. Az egyébként kiváló és nagy tekintélyű főnöknek már púp a hátán a sok visszatérő kritika és kicsit nehezen viseli. Nem tetszését egyre korholóbb és egyre emelkedettebb hangon zúdítja ránk. Mindenki feszeng: Hogy kéne innen kimenekülni? És amikor a hangereje elérte a 130 dB-t, akkor Balogh Zoltán – szerkesztő – szerényen megkérdezi: De Főnök, most miért kiabálsz? – dermedt csend a felelet, majd a visszafogott tagadás után enyhe mosoly. Egészen jól végződött. És persze van még ezer emlék, élmény, mi ide nem fér. Köszönöm az együtt töltött éveket, az emberséges figyelmet, az odaszánt fáradozást a Szakmáért. Köszönöm a szerénységedet, a hűségedet. Köszönöm, hogy ha hosszú kihagyás után felhívtalak mindig baráti hangon szóltál. További jó egészségben eltöltött vidám éveket kívánok Neked!
Én is Boldog vagyok, hogy születésnapra írhatok Neked köszöntőt!
Bár fizikailag közvetlenül sohasem voltunk íróasztal kollegák, de egy épületben alkottunk, akartunk, tudtunk, tettünk és a mai napig próbálunk is tenni a járművezető-képzésért. És ez már így marad életünk végéig! Számomra személyes, kiemelkedő és egyedi érték, hogy dr. Koppány Géza Bácsi szakmai és magyar nyelvet tisztelő, magas szinten művelt örökét tisztelettel átvetted, folytattad, folytatod, és még sokáig folytasd is, légy szíves!
Köszöntelek, üdvözöllek, ölellek, pacsi, jó egészséget!
Balogh Zoli bácsi nyolcvan éves. Jómagam 2013-ban csatlakoztam a szakmához, de tudom Ő a hazai járművezető-képzés ikonikus alakja, akit ráadásul nemcsak sok évtizedes tapasztalata és komoly szaktudása, hanem bámulatos aktivitása, munkabírása és a szakmán belüli elismertsége is fontossá tesz. Egy igazi „élő lexikon”, de több is annál. Úgy mesél az 1910-es, 20-as vagy 30-as évek autósiskoláiról, mintha mindegyikben személyesen járt volna…
De nemcsak a múlt izgatja és élteti, részese a szakma jelenének; és véleménye, elképzelései, értékes gondolatai vannak szakmánk jövőjéről is. S ha a XXI. században már nem egy nyomtatott szakfolyóirat hasábjain teremthet nyilvánosságot a szakma ügyeinek, akkor fogja magát és elektronikus kiadványával az interneten keresztül éri el a szakma szereplőit. Fáradhatatlanul szerkeszti a tanulovezeto.eu-t, tanít, érvel és vitatkozik! Hogy csinálja? Itt van velünk, és maradjon is még nagyon sokáig, erőben, egészségben, olyan aktívan, amilyen mindig is volt!
Zoli bácsi nekem olyan mintha Édesapám lenne. Nagyon sokat tanított a szakmáról. Sok ismerőse van, aki a szakma elismert emberei közül való. Ő még most is azon munkálkodik, hogy fejlődjön a szakmánk. Gratulálok a sok évtizedes munkádhoz! Nincs még egy olyan ember, aki ennyit tett ezért a Szakmáért! Boldogság, hogy ismerhetlek, BARÁTOD lehetek! Reméljük, hogy még nagyon sokáig jöhetünk hozzád tanulni, beszélgetni. Kívánok Neked hosszú egészséges életet!
Egy olyan embert köszönthetek, aki a múlt emlékeit kincsként őrzi,
építkezik annak értékeire, felhasználja tapasztalatait, és a jelenben élve biztonságos közlekedést álmodik. A Tanulóvezető folyóirat alapító főszerkesztője ma 80 éves! Napjainkban is aktívan dolgozik, szervezi a megjelentethető szakmai tárgyú írások publikációját, hogy tevékenységével összekovácsolja a gépjárművezető-oktatókat, és a közlekedés problémáira válaszokat adjon. Szakmai programokat szervez országos és nemzetközi fórumokon, hogy ebben a gyorsuló élettempóban a közlekedés oktatása is együtt tudjon haladni, fejlődni a világgal. Naprakész ismeretekkel rendelkezik a legújabb járművekről. Az oktatás-vizsgáztatás körülményeiről mindig kritikusan gondolkodik, a legjobb megoldásokat keresi. Figyeli a külföldi autóvezető-iskolákat is, tapasztalataival segíteni tudja a magyar viszonyok javítását. Megtisztelő a társaságában lenni, hallgatni a véleményét. Tudásáért, rendkívüli tapasztalatáért én felnézek rá. Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig, adjon neked erőt és egészséget munkád folytatásához!
Csupa nagy betűkkel, A TANÁR, akitől ezt a szakmát megtanulhattam.
1988-ban találkoztunk először. Olyanformában magyaráztál el nekünk szakmai ismereteket, módszertani fogásokat, amiket örökre megértettünk, amiket örökre belénk véstél. Mindig nagyon nagy élmény Veled találkozni, és beszélgetni erről a szakmáról. A Baross utcában mindig csak azt mondtam, hogy Balogh Zolihoz megyek a „padlásra”. Még mindig magam előtt látom a feltornyosult szakmai újságokat, amiket az évek hosszú sora alatt készítettél, és őriztél.
Kívánok kitartást és ugyanazt az elszántságot, ami mindig is Veled élt!
Rengetegféle tevékenységed közül én kiemelem annak a hatalmas szakmai munkának csak egy kis szeletkéjét, ami összefogja, összekovácsolja, együtt tartja a járművezető oktatókat, kis közösséget formálva. Ez a „Ki volt a legidősebb, legtöbb órát gyakorló, hátrányos helyzetű tanulót oktató” pályázat; és kifejezetten annak is az éves díjkiosztó ünnepsége. Mindig megújulva, friss gondolatokkal köszöntve a kiváló oktatókat valódi ünneppé varázsolod a jeles napot. Számunkra ez felemelő érzés, amikor mintegy megállítva az időt, kiszakadunk a hétköznapok mókuskerekéből, odafigyelve törődünk egymással, elismerjük a kiváló kollégák munkáját, előremutató baráti és szakmai beszélgetéseket folytatunk. Nagyon sok örömmel és jó egészségben eltöltött évet kívánok!
Idestova közel negyed évszázada ismerjük egymást. A járművezető-képzés területén végzett munkádat, a szakma iránti alázat kísérte végig. Tanítottál, vizsgáztattál is, személyesen. Minden szakmai jobbító tevékenységre nyitott vagy, érdeklődéssel figyeled, és időtálló ötleteiddel támogatod a fejlesztéseket, az alkalmazott módszereket. A mai napig beszámolsz, hírt adsz mindenről, ami az ország különböző részein történik, legyen az egy oktatói foci, vagy bármilyen módszertani, technikai, technológiai fejlesztés. Szívügyednek tekintetted mindig is az oktatók munkáját, véleményét, problémáit, örömeit. Empatikus tudsz lenni, nem csak velünk, hanem a tanulókkal, vizsgázókkal is. Még sok erőd legyen folytatni ezt a munkát! Találkozzunk még nagyon sokat szakmai rendezvényeken, motoros fesztiválon, konferenciákon és mindenütt, ahol az oktatói szakmát támogathatjuk.
Isten éltessen életednek 80. születésnapján. Kívánok boldog életet, erőt, egészséget!
2004 őszén találkoztunk először a szakoktatói tanfolyamon, ahol Te tanítottad a módszertant nekem. Igazi mentoromként tekintek rád, akinek nagyon sokat köszönhetek. Számtalan szakmai megmozduláson, konferencián, tanulmányúton, tesztvezetésen vettem részt Neked köszönhetően. Újságod mindig a szakmaiságot képviseli. Példaértékű a számomra, hogy megőrizted fiatalos szenvedélyedet, frissességedet, nyitottságodat az új iránt. Ez még nagyon sokáig maradjon meg, akárcsak a barátságunk!
Jó egészséggel, további aktív éveket kívánok!
Rengeteget tanultam tőle a szakmáról, a kollegalitásról és a generációk közti csapatmunkáról. Rugalmas és fiatalos gondolkodása, elhivatottsága és mindezeket a mérhetetlen szakmai tapasztalatával ötvözve, példa értékű mindenki számára. Szerencsésnek érzem magam. A magyar közúti járművezető-képzés meghatározó alakja, aki méltán lehet büszke pályájára. Remélem, hogy még sok éven át fogunk együtt gondolkodni.
Kívánok neki még egészségben gazdag sok boldog születésnapot!
Sok mindenért hálásak lehetünk Neked: empátiád, példamutatásod, elhivatottságod, szakmaszereteted, tenni akarásod, kitartásod – hogy csak egy párat említsek a megszámlálhatatlan közül. Egész életed során megmaradtál, mint EMBER, jó szívvel támogatva a szakma szárnypróbálgató képviselőit. Mindig maximálisan szem előtt tartod a magas szintű, igényes munkát, tiszteled a szellemi értéket. Legyen szó a kutatásról, fejlesztésről, vagy oktatásról, vizsgáztatásról, netán szakanyag írásáról, események tudósításáról. Személyesen én azt a szemléletedet, látásmódodat, hitedet köszönöm meg Neked, amit az évek során megmutattál, s belém csepegtetve átadtál. Azt a rengeteg élményt, emléket, szakmai kihívást őrizni fogom, továbbadom a jövő nemzedéknek.
Jó egészséget, Isten áldásával. Mondtuk ezt mindazok nevében is, akik az ország számos pontjáról tiszta szívből kívánnak jó egészséget!
Szeretettel köszöntenek Téged e jeles napon a Barátok, Kollégák és Ismerősök!
Köszönjük!
Frank György, Garamszegi József, Horváth László, Kiss István, Klobusitzky György, Koroknai Imre, Kulics Péter, Papp Endre, Pataki Melinda, Pető Attila, Simonyák Zoltán, dr. Szőcs Károly
