Oktatóként ebben az évben is a vizsgabiztosi továbbképzésen vettem részt, ami igen tanulságos volt. A vizsgáztatás módszertana különösen felkeltette érdeklődésemet. Több téma is foglalkozott azzal, hogy mi okozhatja a vizsgasikertelenségét. Mint az tapasztalható a mai vizsgák során, nem az a kérdés, hogy tud-e annyit a jelölt, hogy át lehet engedni a vizsgán, hanem az, hogy „miért lehet megbuktatni?”. Ezt a hozzáállást tükrözi a vizsgaminősítő lap is, és ezt erősíti a továbbképzés anyaga is. Pl. olyan sikertelenséget okozó tényező is bekerült többek között ide, mint a tolatás tükörből.
Ebben az írásomban erről szólnék, de van itt még néhány érdekes dolog, amit a későbbiekben fejtenék ki.
Vagyis, ha a jelölt a „B” kategóriás vizsgán egy tolatásos manővert tisztán csak tükörből old meg, az bizony bukás. Bár én sosem tanítottam ilyen „csak tükörből” manőverezést a B kategóriás oktatás során, az egyik vizsgán mégis így oldotta meg egy tanulóm az említett feladatot. Emiatt meg is bukott. Bár a továbbképzés tananyagában a téma nem csak ezt a manővert írja egyedül a vizsga sikertelenségét okozó hibának, hanem kapcsolja a lakott területen kívüli minimális sebesség – a tananyag szerint - helytelen megválasztásához. Ezt én sem értem, ezért idézem szó szerint:
„Megfelel vagy nem?
Személygépkocsival közlekedve, lakott területen kívüli úton – indokolatlanul – maximum 70 km/órás sebességgel halad a vizsgázó, és a manőverezési feladatnál a hátramenetet csak tükörből kíséri figyelemmel (jobbra hátra párhuzamos parkolás), mégis „M” az eredmény. Az eredmény nem felel meg a szabályoknak.”
Így szól tehát a továbbképzés tananyag e fejezetének idevonatkozó része. Még egyszer idézem a leginkább érthetetlen részt: „…sebességgel halad a vizsgázó, ÉS a manőverezési feladatnál…” A tananyag szerint tehát e két „bűnt” kell elkövetni a sikertelenséghez. Vagyis az egyik a max. 70 km/h-s sebesség lakott területen kívül, a másik a manőverezési feladat tükörből való megoldása. Azonban ez nem igaz, mert a bukáshoz elég elkövetni bármelyiket a kettőből. Ez persze csak a témazáró tesztkérdések során derül ki. Nem értem ezt a következetlenséget, és nem értem ezt az „előírt minimális sebességet” sem. De most maradjunk a tükörből tolatásnál…
Magyarázat a tananyagban, hogy miért is okoz sikertelenséget a „csak” tükörből tolatás.
„Sikertelenséget okozó hiba, ha a vizsgázó balesetveszélyesen végez egy manővert. Balesetveszélyes, ha lehetősége ellenére nem kíséri figyelemmel azt a területet, ahová érkezni szeretne.” És hivatkozik a „Tantervi és vizsgakövetelmények” –re: „Beálláskor, korrigáláskor a személygépkocsi mozgásának megfelelő irányba nézzen…”
Újra elolvasva (https://vizsgakozpont.hu/tudastar/kategorias-tantervi-es-vizsgakövetelmények ) a hivatkozott dokumentumot, szó sincs benne arról, hogy fordítsa oda a fejét, vagy nem végezheti a hátranézést tükörből. Márpedig ha valaki előrefordított fejjel a vele szemközti tükörbe néz, akkor bizony az hátrafelé néz, sőt! Hátra felé lát! Vagyis hátramenetben mozogva épp a megfelelő irányba. Sajnos a szabályzat csak nézésről beszél, pedig – véleményem szerint - sokkal fontosabb a látás! Mert nem elég nézni, - látni kell! Itt vagy valami értelmezési probléma van, vagy görcsös ragaszkodás a régihez. Eszembe jutnak valaha tiltott dolgok, mint a hátsó szélvédő mögé beépített pót féklámpa, vagy oktató járműben a fejtámla. Mindkettőt tiltották, - sőt, büntették!- mert az valamiért eltért a megszokottól. Ma már mindkettő kötelező. Vagy épp a tolatóradar. Az is balesetveszélyes talán? Azért van tiltva? Élek a gyanúval, hogy ez a fejfordítós hátra nézés az „őskor”-ból maradt meg.
Valóban, amikor én a szakmát kezdtem, - gyermekeim szerint a dinoszauruszok korában, - a személyautókon jó, ha egyetlen külső visszapillantó tükör volt, - természetesen a vezető oldalon. Ezek a tükrök nagyjából arra voltak jók,- mondom, ha voltak! - hogy autómosás közben megsértsük vele a kezünket, mert hátra látni nem lehetett belőlük. Még régebben az oktató autókon sem volt külső tükör, egy darab sem. (Látszik ez a régi fényképekről is.) A ’80-as években szigorítottak a szabályokon, kötelező lett két tükör. Például - csak akkor vihetett személygépkocsija hátsó ülésén valaki akkora csomagot, ami akadályozza középen a hátra látást, ha jobb oldalon is rendelkezett külső visszapillantó tükörrel, ezzel kiváltva az eltakart belső tükröt. A tehergépkocsik kaptak csak jobb oldali külső tükröt, hiszen ott a rakománytól – vagy eleve a gépkocsi felépítése miatt, - nem lehetett középen hátra látni. Így teljesen természetes volt, hogy személygépkocsival hátrafordított fejjel lehetett csak hátramenetet végezni, tehergépkocsival pedig ugyanezt tükörből kellett megoldani. Visszaemlékszem első autómra, a kisablakos VW-re. Teljesen szabálytalanul hajtottam végre a tolatásos manővereket, - nyitott ajtóval, kihajolva, - mert a kisablakon legfeljebb az eget láttam, a három centis tükör pedig borotválkozásra sem lett volna jó.
Mára azonban egy kissé megváltozott a helyzet. A mai visszapillantó tükrök már jól használhatók, ég és föld a különbség az elődeikhez képest. Arról nem is beszélve, hogy mindkét – esetleg mindhárom - tükör használatával többet, nagyobb területet lehet belátni hátrafelé, mint hátra fordulva. Mondom, látni! Mert nem elég nézni! Pláne, ha utas is ül hátul, esetleg több is. Ne adj Uram, olyan B kategóriás autót vezet majd valaki, ami felépítésében teherautó, mihez kezd majd a hátranézésével? Ha pedig nagyobb területet látunk be tükörből, mint kicsavart nyakkal, akkor nem lenne biztonságosabb ennek a ma még tiltott módszernek az alkalmazása? Vagy legalább a lehetősége? Tudom, hogy valamit
muszáj mindig tiltani, de én a hátrafordított fejet sem tiltanám továbbra sem. Abban viszont biztos vagyok, hogy az a tanuló, aki tisztán csak tükörből el tud végezni pl. egy párhuzamos parkolást hátramenetben, igen jó képességű, és nem okoz neki problémát egyik manőverezési feladat sem.
Akkor miért kell ezért buktatni?
Bár ma is akad olyan vizsgabiztos, aki felül tud kerekedni az ilyen begyöpösödött nézeteken és nem bújja a hibalistát, hogy mitől is lehetne megbuktatni a jelöltet, hanem meg tudja állapítani, hogy alkalmas-e arra a vizsgázó, hogy egyedül autózzon tovább, vagy nem. Elérte-e a jelölt azt a készségszintet (valamikor így tanultuk, - nem?), hogy önálló vezetésre képes, és felügyelet nélkül fejlesztheti tovább a tudását, amihez sok ezer kilométer önálló vezetés szükséges.Természetesen, ha valami nem jó, ahhoz nem szabad hozzáigazítani a szabályt, de ha a szabály elavult, nem életszerű és lehetne javítani rajta, akkor azt nem ártana módosítatni. Mert tegyük a szívünkre a kezünket! Ha valaki tükörből végezte a párhuzamos parkolást hátrafelé jól, és minden más hiba nélküli volt, azt a jelöltet nyugodt szívvel el lehetne engedni önállóan autózni. Az említett sikertelen vizsga után megkérdeztem a tanulót, hogy miért csak tükörből végezte a tolatást? Azt mondta, hogy hátrafordulva semmit sem látott a vizsgabiztostól, ezért választotta ezt a megoldást.
Ugye mekkora különbség, - nézni vagy látni?!
Lenkefi László
