Téli versike


A szemben levő gangról cipők

igyekeznek a kopottas lifthez,

mindenkinek más a szerepköre,

munkába igyekeznek, bús a felhő,

a Nap sugaraival más tájon időz,

aki sokat tanult, meleg a helye,

boldogan ül a széken, vagy rendel,

okítja az álmos szemű gyerekeket,

vagy unottan pakolja a tejet és sört,

hogy a polc hézagossá ne legyen,

nem ér rá gondolkodni, száll az idő,

van, ki ásít, más várja az ebédidőt…

egykor fél ötkor keltem, óra csörgött,

kapkodnom kellett, messze Kispest,

máskor Csepel, Bécsi út, Mester

utca, KRESZ terem, vagy Írottkő,

 

itt vizsgarendezőként ténykedtem,

rendezgettem a jegyzőkönyveket,

beikszeltem rajta a jelentkezőket,

oktatók, vizsgabiztosok kerestek,

gépkocsikban tanulók izgultak előre,

jó dolgom volt, télen ültem a melegben,

nyáron őgyelegtem a tárt ajtó előtt,

úgy elröppentek az évek, mint a felhő,

ma ez csak emlék, ami széppé tehető,

e közben sok embert ismerhettem meg,

ma is csetelünk a Neten, a kagyló csörög,

ilyenkor felelevenítjük a tovatűnt időt,

és vannak, akik már nem keresnek,

de én még most is emlékezhetem rájuk,

In Memoriam.

Bakonyi Ervin

2022.01.14.