Tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves Zoli bácsi!

Három nagyon kedves tanulóm is felhatalmazott, hozzájárultak, sőt, nagyon örülnek, hogy név szerint is beszámolhatok róluk a Tanulóvezető módszertani lapban.
Csak röviden:
Debreceniné Erdei Nikolett még 2017-ben kezdett tanulni, 45 óra és két sikertelen gyakorlati vizsga után a gyermekszülés jött neki, lejárt a két év is. 2019-ben beiratkozott ismét, ekkor már nálam az Orbán Autósiskolánál tanult. Most pedig a járvány zavart bele, de 80 gyakorló órával, öt

sikertelen gyakorlati vizsga után is folytattuk, - a PÁV rendben volt. Újabb 104 óra gyakorlás után megint sikertelenül vizsgáztunk, ismét jött egy kicsi gyerek, aztán megint letelt a két év is. Nikolett azonban nem adja fel, reménykedik, ragaszkodik hozzám is, ő vezetni szeretne. Igaz is, valamit fejlődünk, semmi okunk nincs rá, hogy abbahagyjuk.

A következő tanulóm Horváth Dominika 1992-ben született, szintén egy másik autósiskolától jött hozzám, ötven órával. Szegény, addig szinte semmit nem tanult. A 102-ik órában az 5-ik vizsgája sikerült. Én büszke vagyok rá!         

A harmadik tanulóvezetőm neve Márton Boglárka. Volt neki egy csúnya, negatív kudarcélménye a közúton - más hibája által okozott súlyos baleset történt a családjával!  Sokkolta őt!

Nem is akarta befejezni tanulmányait, mind elrontotta a vizsgákat is. Borzalmas idegállapotba került. Nagy erőfeszítésbe került, de rábeszéltem a folytatásra, mert tudtam, bíztam benne, láttam, hogy tehetséges tanulóvezető. Újra is kezdtük az egészet és aztán sikeres vizsgát is tett. Azóta is nagyon hálás, de a vőlegénye is! Ez nekem nagy öröm, hiszen pszichológiai munkám is van a sikerben. Ehhez a munkához persze idő is kellett, és ez további gyakorlással, még 132 pótórával sikerült.