 |
 |
 |
A délelőtti időszakban egymással párhuzamosan zajlott a gépkocsizó- és a motoros járőrök vezetéstechnikai tudásának, felkészültségének összemérése. Mindkét kategóriában a 19 megye és a főváros versenyzői vettek részt. Mindenkinek egy jelentősen összetett feladatsort kellett teljesítenie.
A motorosoknál a pályabejárás során gyalogosan végighaladtak a később motorral teljesítendő nyomvonalon. A versenyzők kaptak támpontokat a manőverek kivitelezési módjához és az értékeléshez egyaránt, amik alapján minősítették a járőr szereplését.
Pályabejárás
Pályarészlet
A kétkerekűeknél nagy hangsúlyt kapott a gép precíz kezelése, a vezető és a jármű összhangja, az egyensúly megtartása, tökéletes irányítása. Ismerni kellett, sőt tudni alkalmazni a motor döntését, kiválóan kellett irányítani a tekintetet, a megfelelő időpillanatban áthelyezni a nézőpontot, hogy akkor és oda, olyan lendülettel kerüljön a vasparipa, amikor és ahova pont tökéletes. Ehhez szuper ritmusban is kellett motorozni.
A feladatok közt rengetegféle akadálykerülés volt, amik eltérő íveket, illetve sebességet kívántak. Szerepelt egyensúly megtartását igénylő egykezes irányításos feladat egyenes menetben vizespohárral, illetve ívmenetben, irányváltoztatással. Közben figyelemmegosztásként hangos számolást kértek a versenyzőtől. A billenő pallón való áthaladást is be kellett mutatni. Akadálytól lévő azonos távolság tartására egy forgó lánccal való egykezes körbemotorozás szolgált. Érintéses feladatként oszlopot megbillentve kellett a teniszlabdát óvatosan lelökni annak tetejéről. Volt még kígyóvonalban haladás két bójasor között, s a feladatsort egy célmegállás zárta: két bója közti rúd érintésével.
Nyolcas
Vizespohár
Palló
A versenyzők dolgát nehezítette, hogy meghatározott időben sziréna bekapcsolása is követelmény volt. Tudvalevő, hogy a nagyobb zajhatás emeli az adrenalin szintet, fokozza a hibázás esélyét is. Ezt a zavaró hatást a megkülönböztető jelzésekkel közlekedőknek a mindennapokban is ki kell küszöbölni, nem befolyásolhatja őket. Higgadt vérprofinak kell maradni, lenni. Ki kell iktatni a pszichés zavarást a munkafeladat teljesítése érdekében is.
A gépkocsizó járőröknek is hasonlóan izgalmas, sok kihívást jelentő feladatsort alakítottak ki a szervezők. Nekik is pontosan kellett tudni manőverezni a járművüket szűk helyeken, egyenesben és többféle irányváltoztatási feladatban. Kellett autózni előre- és hátramenetben, tempósan és aprólékos precizitással, jól megválasztva a haladás aktuális ütemét és megfelelően ritmust váltani.
Akadálykerülés
Ívmeneti folyosó
Hátra szlalom
Tolatva oszlopérintés
A feladatok közt volt szűkülő folyosón áthajtás, kettős, illetve többszörös iránymódosítás, merőleges parkolási manőver oszlopérintéssel. Jó játék volt az ördögkapu, ahova előremenetben kell behajtani, s ott minél kevesebb tolatással megfordulva ismét orral kijönni egy szűk, négyzet alaprajzú területről. A program része volt egy vizes flakon átszállítása is ívmeneti manőverezéssel. Itt a jármű geometriai méreteinek pontos érzékelése hozott előnyt a versenyzőknek.
Ördögkapu
Ugyan időkényszer alatti vezetést kell a munkájuk során is teljesíteni, de a sietés nem mindig hozhatja meg a kívánt eredményt: egy maximum 50 km/h-s tempóval autózható szakaszt is tartalmazott a pálya. Ennek túllépése büntetéssel járt az értékelés során, csakúgy, mint bármilyen úrvezetőnek a városban közlekedve. Az autós megmérettetésben résztvevőknek is célfékezéssel kellett megérkezni, s a kocsiból kipattanva gyalogosan átszaladni az időmérő kapun, amit a kezdéskor is a versenyző indított be azonos módon.
A délutáni időszakban pedig a helyszínt visszaadták a forgalomnak, a közlekedőknek, s az egyik nagy forgalmú csomópontban zajlott a karos forgalomirányító versenyszám. Ugyanúgy húsz rendőr állt felváltva a dobogóra a kereszteződés közepére, mint a délelőtti rajtnál a járműves kollégák esetén. Hatalmas nézőközönség gyűlt össze a megmérettetés megtekintésére: a zsűri, a korábban járművel feladatot teljesítők, szervezők, civil érdeklődők, és természetesen az esemény tévései, újságírói. Voltak nagyon egyértelmű és jól is koreografált mozdulatokkal forgalmat irányítók, s volt kevésbé érthető jelzésadás is.
A forgalom iránya megváltozik
Balra kanyarodás
Lassítás
Az volt a döbbenetes megtapasztalás – közlekedési szakemberként –, hogy a lakosságnak milyen alapvető ismerethiánya van a rendőri forgalomirányítás terén. Az egyáltalán nem gond, sőt kifejezetten jó alkalom egy ilyen esemény kapcsán, hogy a gyalogosokat – köztük gyerekeket is – és a kerékpárosokat mi, szakemberek segítettük, tanítgattuk, hogy mikor haladhatnak át vagy éppen meg kell állniuk. Az viszont probléma, hogy a hétköznapi sofőrök nemtudásból, illetve figyelmetlenségből fakadóan úgy hagytak figyelmen kívül megállító jelzéseket, hogy kis híja volt csak az ütközésnek. Arról nem is szólva, amikor a hivatásos gépkocsivezető – teherautóval, pláne busszal – hajt bele a tiltó jelzésbe.
Gyalogosok
A versenyzők általában jól kezelték a közlekedők rontott helyzeteit, jellemzően látszódott a tudatosság, a villámgyors helyzetfelmérés és alkalmazkodás, sőt még a szakszerűség is, ami megnyugtató volt nézőként. Persze, az irányító tapasztalata is megmutatkozott, hiszen akadt, aki nem maximálisan győződött meg róla, hogy a jelzéseit a közlekedők észlelték, értették és aszerint cselekednek. Az biztos, hogy ehhez is tapasztalat és gyakorlat szükséges.
A versenyzőknek egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy mindegyikük számára biztosítottak váratlan helyzetet: megkülönböztető jelzésekkel érkező járművek akadálytalan továbbhaladását kellett biztosítaniuk. Körültekintően, a gyorsan változó helyzethez alkalmazkodva hibátlanul felmérték a forgalmi szituációt és lehetővé tették a kollégáik kereszteződésen való gyors átjutását. Azonban akadt sajnos olyan helyzet is, amikor az úthasználó a tiltó jelzés ellenére behaladt a csomópontba és a szirénával meg fénnyel érkező motoros rendőrnek jelentősen lassítva, valóban nagyon meg kellett győződnie a veszélytelen áthaladás lehetőségéről. Ebből a szituációból is látható, hogy a közlekedés mennyire partneri viszonyon alapul, s ténylegesen létkérdés a szemkontaktus megléte a résztvevők között.
A nem éppen rózsás helyzet javítására közösen összefogva a különböző területeken dolgozó szakembereket adódna lehetőség. Mindenképpen a jól közlekedés igényére elsődleges kell(ene) legyen a családi példaadás. Tesznek a közlekedésre nevelésért a közoktatási intézmények is, legtöbbet véleményem szerint az óvoda. Hasznosak a rendőrség iskolai kampányai és a járművezető képzésben sem tétlenkedünk. A csoportos személyes (kontakt órás) oktatások is egy magatartásmintát, hozzáállást tudnak adni, biztosítani. Azonban bármiféle gyakorlat akkor épül be igazán, ha van mód rendszeres időközönként praktizálni benne. Sokkal megszokottabb lenne, lehetne, és a hétköznapok részévé válhatna, ha lenne lehetőség rendszeresen találkozni a közúton rendőri forgalomirányítással.
