Válogatott morgolódásaim

  


Valóban, az online képzésből hiányzik a konkrét helyismeret, az emberi kapcsolatok tanítása. Amikor még a tantermes oktatást csináltam, előfordult, hogy egy e-learninges tanulóvezető bekéredzkedett a tanterembe, az órámra, hogy választ kapjon néhány helyi problémára. Kapott választ, de aztán még az óra végét se várta meg.  Sietett. Mint ahogy az e-learninges tanulóvezető szokta, - el sem köszönt. 

Állok a járdán, megáll mellettem a tanulókocsi, látom a hátsó ülésen a másik jelölt aktívan mobilozik az élénken változó forgalomban. A kérdés, mi itt a motiváció forrása?

Tényleg vannak olyan tanulók, akiknek szükséges a beszélgetés, az emberi hang, a vélemény és az élmény. Hogy közben új ismereteiket másokkal is azonnal megoszthassák, hogy azonnal kérdéseiket is feltehessék. Ezt olvasom Tamás Irén – Konzultáció c. írásában. És igaza van!
Újabb kérdés: Van ma nálunk olyan fejlesztő szakember, aki ezt a problémát nem érti?


Az irányjelző pl. elhanyagolt dolog „jobbra kanyarodáskor nem kell használni”- kapom a választ. „Miért használjam, ha nem jön senki?” Körforgalomból kihajtva, jobbik esetben a manőver befejezésekor kapcsolják be… Miért is nem vonzza kezüket az index karja?

Ajkán a városból kimenni az egyszámjegyű útra három körforgalmon át lehet, előzni nem könnyű, de felesleges is. Szomorúan vagy inkább beletörődve tapasztalom, hogy mindig akad, aki egyszer sem használ irányjelzőt. Miért? Idősebb, kezdők, magabiztos fiatalok, e-learninges nemzedék, köztük vannak hivatásos járművezetők is. Pedig néha milyen jó lenne tudni, mi is a szándéka a másik jármű vezetőjének.  Partnerek vagyunk, nem? Vagy ez már a múlté?

Kijelölt gyalogos-átkelőhely („zebra”) a kerékpáros behajt a gyalogosok közé – ez már nem egyedi eset - és még ő van felháborodva. Miért?

 

Kétszer egy sávos úton haladok a városban, mögöttem valaki előzne, nem tud a szembe jövő forgalom miatt. Gyalogos miatt, lassítok, megállok. Gyalogos el, mögöttem kerékcsikorgatás közepette kivág, kerül, előz. Még annyi ideje is van, hogy a középső ujjal véleményt nyilvánít. Engem ez nem is zavar. De ő miért akar bosszantani?

Megállt a jármű a „zebra” előtt: a szemből érkezők tesznek rá – csak a negyedik autó áll meg, hogy a gyalogosok átkelhessenek. Aki megállt az nem is magyar rendszámmal közlekedett.

A gyalogos a szirénázó mentő előtt megy át, azt figyeli, hogy neki zöldet mutat a lámpa, ráadásul bevásárló kocsit húzva maga után… Miért nincs veszélytudata?

A „zebrán” a kerékpárt rendesen áttolom, megjegyzést kapok a személykocsiból: „Öreg nem megy a tekerés?” – hangos a röhögés benn, a vezető jót húz az energiaitalból. Miért lettem nevetséges?

Az autópályán a megengedett sebesség közelében haladok a külső sávon. A belsőn egy utánfutós jármű jön, robajjal elhúz mellettem, majd szétesik az egész. Hang, sebesség, balesetveszély. Nem érdekli. Miért nem?

Miért kell személykocsit kapucniban vezetni? Mint aki még sose hallott a holttérről?

A tanulóvezető jogszabályfigyelőben olvasom és elgondolkodom: mi várható majd a C kategóriát kihagyó, leendő autóbuszvezetők képzésétől?
Miféle buszra lesznek alkalmasak?

Pedig csak a közlekedési morál mélyrepülése miatt morgolódom. A közúti ellenőrzés/büntetés ma olyan „felfüggesztett ejnye-bejnye” jellegű.
A közlekedési hatóság azért mégis eléri, letiltja a vezetési kartont elveszítő oktatót. Aki viszont, ha úgy emlékezik, hogy csak ellopták a parkoló kocsiból, az nem annyira súlyos. Az egészen más jogi eset.

Befejezésül Madách Imrétől az idézet: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”

Révész György - Ajka