Oktatás tanteremben...

 


 Kiváló kolleganőm Tamás Irén és ugyancsak régi ismerősöm Dr. Gáti György előző sorait olvasva szántam rá magam, hogy pár szót írjak a tanteremben tartott elméleti oktatásról. Persze nem tanulmányt írok, csak a régi, néhány általam fontosnak tartott megjegyzést teszek, mert mélységesen egyetértek mindkét írásban olvasottakkal. 
Nagyon is jó Tamás Irénnek ez a megfogalmazása: „Ne csak vezess, közlekedj is” - a vezetői engedélyt megszerezni kívánóknak nem elég a szabályok pontos ismerete, fontos itt a közlekedésre nevelés is. Ezt én is hangsúlyozottan így gondolom! Ez pedig csak személyes kapcsolattal teremthető meg.

 

Szerintem tehát nagyon jó módszer, és követendő az online tanulás mellett a konzultációs foglalkozás.
Itt nem nélkülözhető az emberi kapcsolat!
A tisztán online oktatás csak passzív folyamat, ahol a jelölt pontosan felkészül a vizsga teszt helyes kitöltésére. Sikeres elméleti vizsgája lesz ugyan, de a személyes, közösségi kapcsolat hiányát a gyakorlati képzés során kifizetendő többlet órák eredményezik majd.
Ezen én tovább nem is vitatkoznék, mert ezt a jó oktatók nagyon is tudják!

Rövid írásomat elsősorban azoknak a kezdő, de tehetséges, jószándékú fiatal oktatóknak szánom, akik ezt a szép foglalkozást ma is felvállalják és jól is szeretnék művelni.
Anno a ’70-es években a B tanterv 80 óra volt, mégis könnyebb volt a hallgatókat motiválni, mint a mostan jóval kisebb 28 kötelező óraszámmal.
Mégis azt mondom, az előírt órakeret betartása nem maximum! Szabad és javaslom is magasabb óraszámban megtartani az elméleti órákat még olyan áron is, hogy ez költségnövekedést eredményez.
Én már így csináltam, 28 óra helyett nálunk 40 óra volt a felhasznált idő.  Ki kell próbálni, még költségnövekedés árán is, időben nagyobb ráfordítással is, mert az elméleti órák haszna visszajön a gépkocsiban. Persze végig fontos a hallgatók figyelmének a felkeltése és folyamatos fenntartása. A tanteremben a hangulat, az aktuálisan, friss táblarajzok, az ismerős útkereszteződések mind szükségesek a figyelem fenntartásához. A kréta és a tábla ma már ugyan ósdi módszer, de ezeket fokozatosan kiegészítette az írásvetítő majd a projektor. A jól elkészített vetített képek nagyon hasznosan illeszkedtek ebbe, felkeltették az érdeklődést és közvetlen kapcsolatot teremtettek az előadó és a tanulók között.
Mérget vennék rá, hogy ebben van az igazi KRESZ-tanítás.
Az előadás pedig soha nem lehet unalmas! A száraz KRESZ témákat élővé kell tenni, bevonni a tanulókat akár játékos formában is a tananyagba, de a legfontosabb témák, mint az alapfogalmak ismerete nélkül lehetetlen a célt elérni.

Magam pl. azt a játékot találtam ki az érdeklődés felkeltésére, hogy az alapfogalmak unalmas és fárasztó részénél, -  miután elmondtam az útkereszteződés definícióját és az előzni tilos tábla hatályát, - lerajzoltam egy utat bal oldalán úttorkolattal, amihez volt a kérdésem, hogy az úttorkolatot követő szakaszon lehet-e pl. előzni? Jellemzően helytelenek voltak a válaszok is, mert mindig csak a kereszteződésre, mint megszüntető tényezőre gondoltak. És akkor elindult a vita, de a végére tisztázódott minden szabály!
Máskor egy megtörtént eset ismertetésével kötöttem le a már álmosodó hallgatók figyelmét. Mike Hawthorn 1958-ban lett Forma -1-es világbajnok a marokkói nagydíjon, de egy évvel később, 22 évesen országúti előzés során életét vesztette.
Elmondhatom én százszor is, hogy az előzés az veszélyes, mind az öt feltételnek meg kell lenni, de az ilyen megrázó baleset ismertetésével hatásosabb lett minden. Amikor a világbajnok is tudott hibázni, akkor az átlagember tudását, reflexeit figyelembe véve, hihetőbbé vált az előzési manőver veszélye.

 

Az elméleti oktatás lényege tehát, hogy az érdeklődést folyamatosan fenn kell tartani időszerű, hihető történetekkel, sokszor még az óraközi szünetek felhasználásával is.
Nem a szigorú számonkérés a fontos, hiszen a tanuláshoz kedv és motiváció kell. És ha óra végén el is csúszott az idő, a játékos házi feladat az mindig, minden alkalommal megvolt.
A tanórák során pedig jókat is játszottunk, a tanagyagban le is maradtunk, és véletlenül, még a szükséges ismereteket is sikerült átadnom.
Anno, így volt az én eredményességem kb. 70%-os - de ezzel elégedett voltam!  Ezeken az órákon senki nem szenvedett! 
Próbáljatok meg konzultálni, játszva tanítani!

 Frank György