A közlekedés változásai, fejlődési irányai egy összefüggésrendszerben érthetők meg igazán. Vannak kiváló szakemberek, akik a közlekedés történetével, kutatásával foglalkoznak. Március elején a Rendőr Múzeumban hallottuk Kopiás András előadását, aki 1890-től napjainkig vitt bennünket a történelmi időkbe.

 

 A polgári élet, a közlekedés és az igazgatásrendészet kapcsolódásait, szabályozását mutatta be törvényekben, járműveken és dokumentumokon keresztül. Ezek köré csoportosítva vezetem én is az Olvasót.

A Lánchíd építéséről már 1836-ban törvénykeztek, aminek megvalósítását Széchenyi István támogatta, hogy Buda és Pest közt állandó közúti kapcsolat legyen kialakítható. Az 1890. évi I. törvény írta elő – ami az akkori közúti közlekedést szabályozta –, hogy különleges körülmények (pl. hófúvás, árvíz) alkalmával az úthálózat fenntartásában szerepet kell vállalniuk a közvetlenül érintett településeknek útkaparók, útfenntartók révén.
Korának szellemiségét jócskán megelőzve Rudnay Béla, a főváros rendőrfőkapitánya 1901-ben elrendelte a Budapesten közlekedő, illetve áthaladó járművek rendszámozását, forgalmi engedéllyel való ellátását és vezetőik levizsgáztatását (biztonságos hajtásból). Az automobil közlekedés e szabályozása tartalmazott igazgatásrendészeti és közlekedési szabályokat is. A személy- és teherszállító járműveket és vezetőiket bizottság vizsgáztatja le. A járómű legyen forgalomképes, folyószámmal ellátott, használati engedélyes, a sofőrnek jogosítvány kell. Továbbá minden áprilisban felülvizsgálatra kell vinni az automobilt.

Lássunk a közlekedési szabályokból is párat!

1. A kétkerekűeknek tilos ott haladni, ahol a kerékpárral is. A három vagy többkerekű személyszállítók ott mehetnek, ahol a személyszállító fogatoknak szabad.

2. Tilos hajtani a Stefánia úton lóversenykor, továbbá vasár- és ünnepnapokon 16.00-21.00-ig, korzók alkalmával, tömeges felvonuláskor; kivéve az állami postajárműveknek.

3. A teherszállítók ott haladhatnak, ahol az egyéb teherkocsikkal szabad közlekedni.

A sebesség meghatározása a következő volt:

1. A kétkerekűeknek annyi, mint a kerékpároknak.

2. A három vagy többkerekűeknek a villamos vasúti kocsik sebessége engedélyezett az ilyen utakon; a széles, illetve kis forgalmú belterületi utakon 15 km/h; a keskeny, illetve nagy forgalmúakon 10 km/h; amikor pedig gyalogos haladhat az úttesten, akkor emberi lépésben. Külterületen 30 km/h-ig fokozható a tempó.

További szabályok:

1. Rendőri jelzésre megállni, jogosítványt bemutatni.

2. Utcán a jármű hosszabb időre nem hagyható őrizetlenül.

3. Haladáskor gyakran kürtölni. Hibás kürttel nem indulhat el.

4. Balesetkor megállni, rendőri intézkedést bevárni.

5. Este, továbbá nappal ködben kivilágítani a járművet.
6. Szabálysértéskor különböző büntetések: A közlekedési szabályok (KRESZ) nem súlyos megsértése esetén az 1879. évi 40. törvény 120.§ alapján büntetendő, továbbá a vezetői engedély bizonyos időre bevonható. A közlekedésigazgatási szabályok vagy műszaki rendeletek megsértésekor legfeljebb 100 korona vagy öt napi elzárás alkalmazható.

Az 1910-ben kiadott szabályozás pedig már háromféle hajtással rendelkező járművek tekintetében is tartalmazott előírásokat: belső égésű, gőz, továbbá villanyhajtású járművekre vonatkozóan.

A korábbi baloldali közlekedésünkről 1941-ben tértünk át a jelenlegi „Jobbra hajts!”-ra. Európában már csak a svédek haladtak a baloldalon egészen 1967-ig. Gördülékenyen történt az átállásunk, mert a II. világháború okán magángépjárművek nem voltak; csak katonai – mai használatban hivatásos – állomány vezetett.
A rendőri karjelzéseket 1929-től alkalmazzák, a mai napig azonos jelzésadással. A jelentésben történt csupán annyi változás, hogy a rendőr vállára merőlegesen érkező járművezető – a tiltó jelzés ellenére – jobbra kis ívben bekanyarodhatott 1972-ig.
A forgalom irányítására kialakított lámpával elsőként 1926-ban a Blaha Lujza téren találkozhattak a vezetők. Ezt Ritka Ferenc akkori rendőrkapitány ismertette meg a közlekedőkkel, amire egy 1916-os nemzetközi egyezmény biztosított lehetőséget. Ezt követte az Oktogonnál 1927-ben egy újabb berendezés.
A járművek tekintetében – korát megelőzően – 1904-ben távolsági villamos gépkocsi járatot (troli) létesítettek Kriegner Vilmos és Matejka Vince magánszemélyek Tátralomnic és Ótátrafüred viszonylatban, ami kb. három évig működött. Ez volt az első trolibusz a Monarchiában. Majdnem 30 évvel később definiálták sínpálya nélküli, de vezetékhez kötött gépjáróműnek (1933). Budán a Vörösvári úton csak 1943-ban járt troli, amit a háborúban le is bombáztak. Később a pesti oldalon magyar gyártmányú trolikat kezdtek használni. Egy korabeli szabályozás értelmében akkor nők nem vezethettek közhasználatú járművet, amit 1948. után feloldottak.
Még jelentős volt a kerékpáros közlekedés, így egy 1950-ben hozott KRESZ szabályozásban kerékpár-őrző helyek létesítését rendelték el.
Az első automobil vezetői vizsgák 1901-ben voltak, így a jogosítvány – mint vezetői engedély – dokumentuma is megjelent. Az omnibusz hajtási igazolvány 1916-tól kezdődően létezik, mint társaskocsi vezetési jogosítvány. A későbbiekben társasgépkocsi vezetési jogosítvány, majd gépjárművezetői igazolvány (buszvezetői), azaz hivatásos személyszállító vezetési engedély lett. A leporellós jogosítvány pedig a kategóriák bevezetésével jelent meg. A nemzetközi vezetői engedélyt a külföldre hajtó vezetőnek kellett kiváltani 1937-től.
A járműre vonatkozóan a forgalmi engedély 1910-54-ig változó (bővülő – szűkülő) adattartalommal rendelkezett. Egyszer megszűnt: 1954-58 közt, majd 1958-tól a szürke színű forgalmi engedély jelent meg. Ezen dokumentummal párhuzamosan (1922-1954-ig) az Igazolólapot is létrehozta a közlekedési igazgatás. Amikor 1954-ben a forgalmi engedélyt megszüntették, akkor az igazolólapot kibővített adattartalommal látták el, s tartalmazta pl. az éves adó befizetésének tényét is. Egy bicikli tulajdonjogát pedig az 1938-50-es évekig létező kerékpár-igazolólappal lehetett igazolni.

 Ezekhez hasonló, sokféle érdekesség hangzott el a színvonalas előadáson. A téma iránt minden érdeklődő találhat magának valót a Múzeumi Műhely idei tervezett előadásai közt.

Kopiás András előadása nyomán

Pataki Melinda