A túl szélesre nyílt ollót össze kell zárni!

Ha most valaki azt hinné, hogy a „Fürge ujjak” varró magazin honlapjára navigálta a technika ördöge, az téved, ugyanis most vezetési gyakorlati vizsgákról lesz szó. Egész pontosan a vizsgák visszásságairól.
Tudom, hogy a gyakorlati vizsga a szakmában „tabu téma” azonban a közvélemény számára nem az, sőt, mostanában nagyon is sokat beszélnek róla. A rejtélyes „olló” hasonlat a vizsgabiztosok számára tartott vezetői tájékoztatóban hangzott el.

Nem is írnék róla, de kollégáim elkeseredett kérése miatt mégis írok. Annál is inkább, mert a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy amiről panaszkodnak az igaz. A „szélesre nyílt olló” azt jelenti, hogy nagy a különbség a vizsgabiztosok megfelelési statisztikájában. Mivel vélhetően ugyanabból a vizsgázói „anyagból” dolgoznak, azt hiszem érthető a vezető kifogása. Sajnos, a találó hasonlattal szellemet engedett ki a palackból, valószínűleg a saját akarata ellenére. Mi is a probléma? Az, hogy akik eddig sokat buktattak, (pl. nyolc gyakorlati vizsgázóból hatot) most még többet buktatnak, akik eddig kevesebbet, azok most igyekeznek „felzárkózni” hozzájuk. A felzárkózással ugyanis a munkáltatóhoz való lojalitást és az erkölcsi feddhetetlenséget lehet bizonyítani. Ezek természetesen jó dolgok, de az oktatók és a vizsgázók mégis úgy érzik, hogy a vizsgaeredmény nem a vizsgán, az autóban dől el, hanem az éppen aktuális statisztikának kell megfelelni. És ez már nem egészen rendben levő dolog. Tessék elhinni, hogy a tanulók igenis érzik az őket ért méltánytalanságot, és ha ez az oktató őszinte, a vizsgázóval egyező véleményével alá van támasztva, jogos a felháborodásuk. A probléma, hogy nem a vizsgaközpontba mennek panaszkodni, hanem az autósiskolába. Jómagam 38 éve vagyok oktató és 33 éve vezetek autósiskolát, de ennyi panasz még sosem jött hozzám a vizsgaeredmények miatt. És a panaszok sajnos nem légből kapott szövegek. Pl. „azért buktattak meg, mert nem elég meggyőzően néztem a visszapillantó tükröket” - vagy „ a forgalmi helyzet hirtelen változására nem elég gyorsan reagáltam”…- ” nem vettem fel a forgalom ritmusát” stb. Mondjuk meg őszintén, ezek eléggé szubjektív indokok, ilyen alapon bárkit meg lehet buktatni, persze csak akkor, ha meg akarjuk buktatni. Gyakori panasz még, hogy a vizsgáztató eltéríti a vizsgázót az előírt vizsgaútvonaltól, gyakran az utolsó percekben, amikor már minden előírt csomópont, fő és mellékútvonal, egyenrangú kereszteződés, egyirányú utca (hadd ne soroljam tovább) korrekt módon be volt építve a vizsgaprogramba. Erre természetesen az a válaszom, hogy a jogosítvány mindenhova érvényes lesz majd, tehát ismeretlen helyen is tudni kell vezetni.
De tessék mondani, ezt a vizsgáztató vajon jó indulatból teszi? Főleg, ha a „plusz” útvonalban ravaszul elbújt jobbkezes utca, falevelekkel benőtt jelzőtábla, hiányos útburkolati jel van. Még egyszer mondom, hogy mindenhol tudni kell vezetni, ha valaki vezetői engedélyt akar, de azt is mondom, hogy az ismeretlen helyen való vezetés a gyakorlott gépkocsivezetőknek is sokkal nehezebb, és gondoljunk arra, ha ismeretlen városban vagy külföldön vezetünk, sajnos néha mi is hibázunk.
Ha az alapszintű biztonságos vezetésen felül többéves vezetési rutint várunk el a vizsgázóktól, akkor tényleg bárkit meg lehet közülük is buktatni! A közelmúltban egy anyuka a kislánya harmadik bukása után, a hozzám intézett panaszkodó email-jében (bocsánatot kérek helyette) rablóbandának nevezte a vizsgaközpontot, és a feljelentésükkel fenyegetőzött. Szükség van-e erre? Egy másik szülő avval érvelt, hogy ha az elméleti tan -és vizsgadíjakhoz állami támogatásban részesülnek a fiatalok, akkor miért kell a gyakorlati vizsgákon ezt többszörösen visszavenni tőlük?
Ha a vizsgaközpont Kft. számára a vizsga bevételi kérdés, és az elhatalmasodó infláció miatt a jelenlegi 11 000 Ft.-os vizsgadíjból nem tudják kigazdálkodni a működésükhöz szükséges anyagiakat (ide értve a vizsgabiztosok szintén elinflálódott fizetésének emelését is) akkor tessék visszaadni a vizsgáztatás privilégiumát az állami hatóságnak, mert őket valószínűleg nem motiválják anyagi szempontok.
Másik téma, de mégis ide illik. Az utak állapota, a gödrök szaporodása, a burkolati jelek hiányossága, és hamarosan a jelzőtáblák falombok mögé való elbújása. Ezek minden autós életét nehezítik, főleg a kezdőkét, és főleg a vizsgázókét. A sors fura fintora, hogy Budapesten a legrosszabb minőségű út a Thán Károly utcában van. Ott olyan folt hátán folt az úttest, mint egy steppelt ágytakaró. Ha valaki nem tudja, hogy mi székel ott, akkor elárulom: A Közlekedés Tudományi Intézet. És itt vannak még a máig szabályozatlan közlekedő eszközök (nem is közlekedési eszközök). Rollerek, egykerékkel nem tudom micsodák, elektromos görkorcsolyák, és bármi, amit emberi elme képes kitalálni, a másik ember meg képes száguldozni vele. Kinek a feladata lenne szabályozni, vagy tiltani őket?

A közlekedésnek tényleg nincs gazdája? A belső kerületek fő és mellékútvonalai olyanok, mint egy játszótér, csak a szereplők nem tudják, hogy az életükkel játszanak. És tessék ilyen dzsungel körülmények között, ahol nincs szabály és szabályozás, a gyeplő be van dobva, ki-ki úri kedve szerint száguldozik a járdán vagy az úttesten, mindenféle eszközzel, gyakran ittas vagy drogos állapotban. Hiszen ha nem jármű ez a valami, akkor mindezt teheti.
Hogyan lehet itt szabályos autóvezetést tanítani, ahol a tanulón kívül csak nagyon kevesen tartják be a közlekedési szabályokat?
Zárásként még annyit. Ha a vizsgán azoknál a kereket kitörő gödröknél az oktató figyelmezteti a tanulót, hátulról rögtön jön a bírálat: Tanár úr ne segíts! Rendben, de akkor vizsgáztassunk a KAV autóival!
Kedves kollégák és bárki más, kérlek, szóljatok hozzá!