Az, hogy a biztonságos vezetés része a parkolás és megfordulás is, hogy a manőverezési feladatok tanítása szükséges az nem kérdés. Az már igen, hogy ezt hol és mikor kell tanítani. Szerintem a parkolásokat akkor érdemes tanítani, amikor a tanuló már tud „gyorsan” menni.
Miért? Mert a manőverezési feladatok megkövetelik a lassú menetet és az ezzel egyidejű gyors kormányzást, ami - úgy gondolom - kezdő számára a legnehezebb feladat. A hol kérdésre is adott a válasz: tanítani először rutinpályán vagy nagyon kis forgalmú helyen kell, amikor pedig már biztonságosan tudja a tanuló ezeket, a forgalomban is végre kell hajtani. A vizsga előtti órákban, többször is.
Valóban. Az oktatók azt tanítják, amit a vizsgán kérünk. Akkor kérjük azt, hogy a tanulóvezető tudjon dönteni. A rendelkezésünkre álló egy órában (ami szerintem is sok, 40-45 perc is elég lenne!) ne a feladatok végrehajtására alkalmas helyek utáni nyomozás határozza meg az útvonalat, mert a fontosabb rész, a közlekedni tudás felmérése ezzel sokat sérülhet.
A magam részéről a vizsgán azt szoktam kérni az oktatóktól, hogy a manőverezések a vizsga utolsó harmadában valósuljanak meg, mivel addigra van „képem” a vizsgázó képességeiről, és valamennyire ő is megszokta már a vizsgahelyzetet. Elvárás, hogy ha kiválasztott egy helyet az alkalmas legyen a beállásra, de hogy oda milyen módon áll be, azt döntse el ő maga, a vizsgázó. Pl. ismerje fel, ha egy járda melletti parkolás esetében az előre menetben történő parkolásra kicsi a hely, és akkor oldja meg ezt tolatva. Ehhez nyugodtan álljon be előremenetben annyira, hogy a mögöttes forgalom el tudjon haladni, majd álljon ki onnan és helyezkedjen úgy, hogy ugyanarra a helyre be tudjon tolatni. Így, mint vizsgabiztos, a figyelméről, az előrelátásáról, a helyzetfelismeréséről, továbbá a technikai kezeléséről is képet kaphatok.
A jelenleg előírt feladatok, parkolási módok közül szerintem életszerűek a balra előre 90 fokos, a jobbra hátra 90 fokos illetve a párhuzamos parkolások előre vagy hátra. Személy szerint a jobbra hátra járda mellé parkolást tartom a legjobbnak, mivel ez megköveteli a tökéletes gépjármű feletti uralmat (lassú menet, kormányzás, körültekintés, tükörhasználat, térérzékelés).
A megfordulások közül a saroktolatás kereszteződésben nem életszerű vizsgafeladat.
Magam, a vizsgán kérnék egy parkolást és egy megfordulást, de ezek végrehajtási módját nem határoznám meg, a vizsgázóra bíznám a döntést. Az útszakaszt természetesen továbbra is az oktató jelölné ki. (Annak idején a saját VIBI felvételi vizsgámon, kétirányú keskeny utcában azt az utasítást kaptam, hogy forduljak vissza. Megkérdeztem, használhatom-e a kb. 50 m-re levő kapubeállót? A vizsgabiztos válasza az volt, hogy gondolkodni nem bűn. Ez egyszerűbb és gyorsabb is volt, mint az Y megfordulás)
Én is azt mondom, a négy manőverezési feladattal eltöltött idő az egész vizsgához viszonyítva aránytalanul sok! Különösen akkor, amikor ugyanabban a parkolóban még más vizsgázók is „bizonyítanak”. Ez pedig egyre több helyen előfordul, mivel egyre több helyen tesznek ki lakó pihenő övezet táblát, vagy egyéb módon próbálják akadályozni a parkolásokat saját autóik közelében.
A konfliktushelyzet pedig akár gyakorlás közben, akár a vizsgán hamar kialakulhat.
Miként reagáljanak erre a T jelzésű járműben ülők? Vegyék fel a kesztyűt?
Ezt a példát nem lenne jó mutatni a leendő közlekedőnek sem.
Hagyják magukat elküldeni onnan?
Miért? Hiszen amit tesznek szabályos, törvényes, sőt a tanterv szerint kötelező is. (Persze halkan megjegyzem, akit a gyakorlás alatt inzultus ér, esetleg többször is, az a vizsgán szinte biztos, hogy hibázni fog. És az oktatók napi szinten szembesülnek ezzel.
A teljes tárgyilagossághoz azonban hozzátartozik, hogy vannak oktatók, akik a rutinpálya mellőzésével, korán gyakorolnak az éles parkolóban, így próbálva költséget csökkenteni. Ez pedig a lehető legrosszabb gyakorlat.
Menjünk inkább az áremelés irányába. Ez azonban már egy másik (nagyon régi) probléma.
Köves Szilárd