Valamennyien tapasztaljuk, nagyon nehéz dolog jól közlekedő partnereket tanítani, hiszen megfelelő alany is kell hozzá. Aki majd felelősséggel és emberi módon alkalmazza a tudást, amit kapott tőlünk. Azért is nehéz, mert nagyon sokszor mást látunk a gyakorlatban, az utcai közlekedésben, mint amit tanítani szeretnénk. Sokan az utakon akarják levezetni az egész napi stresszt, az atrocitásokat, ami korábban érte őket.
A vizsgahelyzetben pedig mindenki a legjobbat szeretné kihozni magából, a vizsga bizony stresszhelyzet, ami akár 30%-ban is csökkentheti a tanuló teljesítményét.
Tudjuk azt is, hogy 20-25 perc után a figyelem is lankad, 50 percig stressz, az nagyon sok idő. Szerintem a hozzáértő vizsgabiztosban már az első negyedórában kialakul a kép, fél óra alatt pedig biztosan tud dönteni.
Oktatjuk tehát a B kategóriás parkolási manővereket a forgalomban, ami bizony nem mindig jól sül el. Az emberek régen elfelejtették, hogy ők is voltak Tanulóvezetők. Már akkor is türelmetlenek, ha látják a T táblát, ha tehetik, bevágnak elénk, megelőznek minket, akkor is, ha lakott területen 50-nel megyünk, akkor is, ha lakott területen kívül szabályosan közlekedünk, akkor is elmennek mellettünk. Ezért nehéz az előzést is gyakorolni, próbálkozunk, de ez jobbára csak a lassú járművek és a kerékpárosok esetében lehetséges.
Természetesen a manőverezési, parkolási feladatokat tanítani kell, de nem hinném, hogy valaki attól lesz jobb közlekedő, ha ezt csak rájavítás nélkül tudja. Szerintem a parkolásnak lényeges a bevezető szakasza, hogy figyeljük a forgalmat, ne legyünk szükségtelenül útban, ezzel jelentős mértékben csökkenthetők a zavaró tényezők.
Ha én látom, hogy mögöttünk sokasodnak az autók, akkor menjünk tovább!
Kezdjük újra keresni a helyet, amivel persze az idő megy, és sokszor bizony, megint nem jön össze a parkolás gyakorlása.
Máskor pedig összejön és van hely, de akkor szépen kinyitják az ajtót, hogy ne parkolhassunk, vagy jön a megjegyzés "miért ide kell parkolni?"
A gyakorlati vizsgán ugyanilyen nehéz! Megvan a hely, de az ott álló autó vezetője úgy gondolja elmegy, vagy aki gyorsabb, már be is állt előttünk.
Kezdő szinten vagyunk és stresszes helyzetben. Miért kell annyira ragaszkodni a szabályzatban írt egy kocsinyi helyhez? Ez éppen hogy természetellenes, hiszen a kezdőnek úgy kell majd parkolnia, ahogy saját maga biztonságosnak érzi a manővert.
Még jó, hogy vizsgabiztosaink emberségesek, a szabályokhoz azonban ragaszkodnak, nem tehetnek mást. A napi valóság tehát az, hogy túl sok időt fordítunk a parkolásra és ez már évek óta így megy. Helyette azonban lehetne más, közlekedésbiztonsági szempontból fontosabb forgalmi szituációkat tanítani, amire már nem jut idő.
Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a mi szakmánkban nagyon sok jó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező oktató és vizsgabiztos van, be kéne vonni őket a követelmények meghatározásába. A parkolási vizsgafeladatok optimálisra csökkentésével javulhatna a forgalmi képzés színvonala, kevesebb lenne a konfliktushelyzet, kulturáltabb lenne az egész.
