Magam is egyetértek a Tanulóvezető honlapján olvasható véleményekkel, hogy csökkenteni kell a B kategóriás parkolási vizsgafeladatokat. Úgy mondom ezt, mint oktatató, de úgy is, mint vizsgabiztos.  Én akkor kezdtem oktatói munkámat, amikor még az oktatás és a vizsgáztatás egy kézben összpontosult. Akkor, 1969-ben Moharos Kálmán ATI igazgató koordinálta ezt. Úgy gondolta - és ebben is nagy igazsága volt - a járművezető-képzés olyan pedagógiai tevékenység, aminek igen fontos része a gyakorlati vizsga, a két dolog nem is választható el egymástól. Nincsen vizsgázás oktatás nélkül, és fordítva sem működik, oktatás sem lehet vizsgáztatás nélkül.
Ma azonban - sajnálatos módon - ez a két tevékenység annyira elkülönült egymástól, hogy pl. 2016. január 1-től az oktatók nem is végezhetnek vizsgabiztosi feladatot. Akik azonban ismerik a magyarországi járművezető-képzést, azok tudják: az oktató-vizsgabiztosok mindig a legjobb szakemberek voltak. Több évtizedes munkájuk bizonyítja: tudásukkal, rátermettségükkel és megjelenésükkel megbecsülést szereztek a szakmának. Pótolhatatlan munkájuk megszűnésével nagyon sokat veszít a szakma! Ha itt bármi visszaélésre került sor, a jól működő szakfelügyelet gondoskodott arról, hogy ezek az emberek ne folytathassák a tevékenységüket.

A parkolási vizsgafeladatokhoz

Szerintem fontos, hogy vizsgán már az induláskor pontos tájékoztatást kapjon a jelölt: fel kell venni a forgalom ritmusát, ne legyünk útban senkinek, senkit ne akadályozzunk. Az életszerű parkolásnak arról kell szólnia, hogy mindig olyan távolságra álljunk meg a beálláshoz, hogy pl. járműből biztonságosan ki -és be lehessen szállni, a csomagtartót is meg tudjuk közelíteni, akár a bevásárló kocsival is. Ha ezek rendben vannak, sokat tettünk a parkolások biztonságáért.
Szerintem nagy probléma - még az ügyes tanulóvezetőknél is - a megfelelő hely kiválasztása a feladathoz. Ezt nem tanítjuk megfelelően, de nem is könnyű megtanítani.
Arra már kevesen emlékeznek, valamikor a rutinpályán kezdődött a forgalmi vizsga, egyben volt minden. Ha a jelölt megfelelt a rutinpályán, mehetett a forgalmi vizsgára. A rutinpályán akkor olyan feladatok voltak, mint az előre szlalom menet, oszlop megközelítése 50 cm belül, hátra szlalom, négy oszlop közé parkolás úgy, hogy a gépkocsi 30cm-en belül legyen a padkához. Aki ezeket a feladatokat megoldotta, annak általában kevés gondot okozott a forgalomban való parkolás. Természetesen nem a régit szeretném visszahozni, de az oktatókat valamivel mégis csak rá kéne venni: fontos a rutinpályán való gyakorlás!
 
Végül egy gondolat a havi összesítőhöz

Ma a forgalmi vizsga ideje nem számít bele a havi óraszámba.
Miért?
Ma az alapórák, a rutin órák beleszámítanak a havi óraszámba.
Miért?
Tudjuk, az alapozás teljesen zárt pályán történik, jó esetben a gépkocsiból ki is lehet szállni. A nagy kategóriáknál pedig ki is kell szállni az oktatónak, hiszen tolatásnál biztosító személy. Szerintem a zárt pályás rutin oktatás kevesebb figyelmet igényel, kevésbé kockázatos, a forgalmi vizsga azonban az oktató fokozott figyelmét és nagy türelmét követeli. Pl. hogy szükség esetén mikor, és hogyan avatkozzon be?
Mi következik ebből? Ha a zárt tanpályás képzés ideje nem terhelné a havi engedélyezett óraszámot, az oktatók nem kényszerülnének rá az órák, a kilométerek manipulálására. A tanpályán tanítanák meg a technikai minimum alapjait, a járműkezelést, ami nélkülözhetetlen a forgalomban való parkoláshoz is.

Boros András - Kaposvár