Előtte azonban még egy-két gondolat a pályázaton nyertes oktatók rendkívüli teljesítményéhez
Varga József, aki a 2015-ös év legidősebb tanulóvezető oktatója címet érdemelte ki, éppen 65 óra alatt tanította meg 65 éves tanítványát. Ahány év, annyi óra! Ez így ideális, mondták régen az oktatók, ahogy azonban a mai fiatalok óraszámai alakulnak, nemcsak ideálisnak nevezhetjük az ilyen teljesítményt, hanem csodának is. Az idősebb hölgy családi helyzete, férje súlyos betegsége miatt kényszerült a volán mögé, neki a vezetői engedély megszerzésével maradt reménye arra, hogy segíteni tudja beteg párját a mindennapi kórházba járással. Gyorsan és bátran döntött, a jó hírű, nagy tapasztalatú, műszaki tanár végzettségű iskolavezető-oktatót választotta. Nem is csalódott benne.
Vörös Lajos fiatal tanulóvezetője deréktól lefelé sérült végtagokkal jelentkezett az autóvezetés megtanulására. Az orvos-szakértői vizsgálat határozatának megfelelően automatikus váltóval, teljes kézi vezérlésre átalakított járművel gyakoroltak, és oly tökéletesen kidolgozott metodikával, hogy a harminc gyakorlati órával már elsajátították az összes követelményt. Még a volán mögül való ki- és beszállás mozzanatait is, ami kerekes székkkel nem egy könnyű feladat. Sikeres volt az e-learninges elméleti felkészülés, majd a gyakorlati vizsga is elsőre sikerült.
Balogné Gál Margit nem először van a legjobbak között. Egészen mélyről indultak az önbizalom-hiánnyal is küszködő, rendkívül félénk hölgy tanítványával. Kiábrándító próbálkozásokkal már az autó technikai kezelésének elsajátítása idején is, de egy pillanatig sem adták fel, egymásban is bíztak. Mindkettőjükben megvolt a nagy akarás, az oktatóban a kellő empátia, ami törvényszerűen meghozta a várva várt javulást, végül a teljes sikert.
Sipos Attila egy hosszabb, ötven órás sikertelen próbálkozás után, újra biztatást adott fiatal tanulóvezetőjének a kezdéshez. Ez így sem volt sétagalopp. A többszöri visszaesések és bukdácsolások közben is, végig fenntartotta tanulójában a hitet, ami összesen 128 órás gyakorlást jelentett. Ehhez a sikerhez pedig nemcsak az oktató óriási türelmére és szakértelmére, hanem példátlan emberismeretére is szükség volt.
Köszönet a KI VOLT A LEGIDŐSEBB TANULÓVEZETŐ OKTATÓJA c. pályázat támogatóinak, akik szerény ajándékokkal lepték meg a nyertes szakoktatókat: Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete (MGE); Autós Nagykoalíció (ANK); ORFK- Országos Baleset-megelőzési Bizottság (OBB); MAK Közlekedésbiztonsági Üzletág; Járművezető-szakoktatók és Képzőszervek Országos Egyesülete (JASZKOE); Iskolák a Biztonságos Közlekedésért Egyesület (IBKE); Magyar Autóközlekedési Tanintézetek Országos Szövetsége (MATOSZ); Simonyák Zoltán és oktató társai. A SZAKMAI BESZÉLGETÉS
A rövid ünnepi esemény után, talán harmincan maradtunk az aktuális szakmai beszélgetésre. Legalább hét érdekképviseleti vezető, néhány meghívott kiváló szakember, jó nevű iskolavezetők és olyan szakoktató, vizsgabiztos kollégák, akiket még érdekel szűkebb szakmánk helyzetének alakulása. Nem vita volt ez, nem is annak terveztük, idő sem lett volna rá. Aki vállalta, pár percben elmondhatta, mit tart fontosnak, mit gondol ma a járművezető-képző szakmáról.
Tehát csak röviden, egy-két mondatban a hozzászólások:
Legelsőként Németh György a JASZKOE érdekképviselet elnöke kért szót. Röviden ismertette a járművezető-képzés égető gondjait, a több mint húsz éves egyesület erőfeszítéseit, azt, hogy a folyamatos hatósági megkereséseket az NKH sokszor még válaszra sem méltatta. Azt, hogy 2010 óta nincs szakmai egyeztetés, az autósiskolák és szakoktatók megkérdezése nélkül döntenek, helyettük inkább más civil szervezeteket hoztak „helyzetbe” jogellenesen, állami segítséggel. Most pedig, amikor a kormány úgy döntött, hogy a bürokrácia csökkentésének érdekében egyes közigazgatási szervezeteit átalakítja, az érdekképviselet levélben fordult a Miniszterelnökségi hivatal vezetőjéhez. Javasolják, hogy a járművezető-képzési tevékenység szakmai koordinációja, ha úgy tetszik felügyelete, tartozzon a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) köztestületéhez, annál is inkább, mert a vállalkozásoknak egyébként is kötelező a kamarai tagság. Németh György szerint ez a javaslatuk most teljes megértésre talált, a kezdeményezéssel államtitkári szinten foglalkoznak, ebben további lépések várhatók. A kezdeményezésről azonban ennél többet nem mondott.
Ez után szólt a székesfehérvári Rutin 98 Autósiskola vezetője Varga József, aki a szakoktatók kötelező, éves továbbképzésének tartalmilag gyenge színvonalát, a felfrissített tesztvizsga kérdések igen sokszor hibás, szakszerűtlen anyagát bírálta, - konkrét példákat is megemlítve. Az új kérdések szerzőinek még a nevét sem tudjuk, tikosítottak, kizárták még azt a lehetőséget is, hogy valami visszajelzéssel, együttműködéssel próbálkozzunk. Betanuljuk tehát a válaszokat és nyomkodjuk gombokat! Közben üdvözölte a hallgatóság soraiban éppen ott ülő Virágh Sándort, korábban a közlekedési hatóság vizsgafejlesztő szakemberét, akinek - ahogy ő mondta - elég ravasz KRESZ-kérdései voltak régen is, de azok szakszerűségével, érthetőségével nem volt baj. Ha azonban mégis, akkor tudtuk, hogy hová kell fordulni, ismertük őt!
Dr. Buzási Gábor ügyvéd okosan, a „szakma lelkiismerete szerint” beszélt, most is minden mondatára érdemes volt figyelni. Arra, hogy a magyarországi járművezető-képzésben először a szakoktatói státus, a foglalkozás jogi értelemben vett pontos megfogalmazására lenne szükség, tisztázni kellene fontos szakmai fogalmakat, hogy a jogállamban ennek érvényt is tudjunk szerezni. Azért, hogy meg is tudjuk magunkat védeni! Először a küldetés, a közlekedésre nevelési munka minőségét kellene előtérbe helyezni, ebben összezárni, szolidaritást mutatni, hogy fennmaradjon a szakma. Erre pedig már egyre kevesebb az idő…
Már az ünnepi eredményhirdetésen is szóba került, hogy Magyarországon a szakoktatók átlagéletkora nagyon magas, a gyakorlati oktatók száma az alig elviselhető minimumon van, az oktatóhiány egyes helyeken a képzés normális menetét hátráltatja. Ismeretes hogy a Nyíregyházi Egyetem Műszaki és Agrártudományi Intézete már tavaly elindította a szakoktatók tanfolyami képzését, ennek Lengyel Zoltán a felelőse, Budapesten Pető Attila a megbízott koordinátor. Mindketten hozzászóltak, korrekt tájékoztatást adtak az eddigi tapasztalatokról. Lengyel Zoltán, aki a KSZOE érdekképviselet elnöke is, elmondta, hogy a felvételi vizsgák szigorúak, a jelentkezők 30-40%-a kiesik, így a későbbi lemorzsolódás már kisebb. A legtöbb gondot az A kategóriás gyakorlati vizsgák okozzák még azok számára is, akik évek óta motoroznak. A sikeres felvételi vizsgázók nagy része befejezi a tanfolyamot, s miután az oktatási tevékenység most jövedelmezőbb, 80-90%-uk a pályán is marad. Ugyanakkor a tanfolyamonként 20-30 szakoktató még kevés ahhoz, hogy az erősen lecsökkent szakoktatói állományt egyhamar pótoljuk. Pető Attila, aki az IBKE érdekképviselet elnöke is, a Budapesten rendezett tanfolyamok tapasztalatairól szólt pár szót. A végén megjegyezve azt is, hogy eddig a jelentkező szakoktatók főként az autósiskolákból jöttek, előzetes ismeretekkel és kellő motiváltsággal, most már itt vannak az újak, kíváncsian várjuk szereplésüket.
Balogh János a kaposvári Zselic Autósiskola vezetője elsősorban a szakma iránti aggódásának adott hangot. Nem látjuk a szakma jövőjét, most a hatósági átszervezés előtt a szakmában még nagyobb lett a bizonytalanság. Az a véleménye, hogy a személytelen e-learninges képzésből hiányoznak az olyan magatartási minták, amelyeket csak a jó tanár képes megadni, nincsenek benne azok a praktikus ismeretek, amelyek közvetlenül segítenék a gyakorlati oktató munkáját.
Horváth László debreceni gyakorlati oktató nem feltétlenül ért egyet azokkal a véleményekkel, melyek szerint az oktatás most már olyan jövedelmező lenne, hogy az oktatók gondtalanul, jól érezhetnénk magunkat a bőrünkben. Kinek jövedelmezőbb, kinek nem? Túlságosan nagy itt a szóródás. Erősen függ attól, hol vagyunk, melyik részén az országnak? Hogyan gondolkodik erről az iskolavezető? Vannak olyan helyek, ahol az oktatók krónikus hiánya határozza meg a díjakat, és nem az elvégzett munkájuk minősége.
Jovánovics János Pécsről. A MATOSZ érdekképviselet elnöke arról beszélt, hogy a szakoktató-képzést (a törvénynek megfelelően) az egyetemekről irányítják, de az itt megszerzett képesítésnek nincs köze az egyetemi szinthez. A szakoktató-képzési jogosultságot vissza kellene adni a személyi és tárgyi feltételeket amúgy is biztosító, hozzáértő szakmának. Szerinte az e-learninges képzést nem midig a tanulók választják, néhány autósiskola tereli ide tanítványait, kevesebb lesz az adminisztrációja, elveti a gondját a fiatalok tanteremben való közlekedésre nevelésének.
Németh Magdolna székesfehérvári gyakorlati oktató, általános iskolai tanár, utolsóként szólhatott, elfogyott a beszélgetésre szánt idő. Sorolta gyorsan, hogy ő hogyan szenvedte meg a tavaly év végi szakoktatói és iskolavezetői teszt-vizsgára való felkészülést. Gyenge már a szeme, ki kell nyomtatnia az egész anyagot, hogy lássa a betűket. Aztán előjöttek neki is a rettenetesen hosszúra fogalmazott, sokszor érthetetlen kérdések és mondatok, többször helyesírási hibákkal, hogy de és azonban. Szégyelltem magam - mondta - azok nevében is, akik csinálták az egészet. Ez egy szakmai továbbképzés volt, én csak reménykedem, hogy ilyen többé nem fordulhat elő a mi szakmánkban.
Eddig tartott, ennyi volt a március 11-iki szakmai beszélgetés. Lett volna még téma. Mi van pl. a B kategóriás parkolási vizsgafeladatok csökkentésével? Milyen technikai változások lesznek a motorosok képzésében? Természetesen ehhez is kellettek volna a hatósági szakemberek, akik most nincsenek, és fogalmunk sincs kik lesznek majd azok.
Ahogy pedig este hazaértem, Székely Gábor üzenete már ott volt a gépemen. "Köszönöm, hogy meghívtál a nagyszerű oktatók ünneplésére, végtelenül büszke vagyok rájuk! Ami azonban a szakmai megbeszélést illeti, tudod mi lesz ez után? Semmi! Ezek az érdekképviseleti vezetők itt semmire sem jutotottak egymással. Itt pont azok az emberek nem voltak, akik nem is akartak jönni, akik mindig hiányoznak. Én nem látok megoldást a problémáinkra. Szkeptikus vagyok, ez a véleményem."
Székely Gábor oktatót régóta ismerem, kiváló szakember, a legjobbak közül való, azonnal válaszoltam.
Gábor! Lehet, hogy igazad van, de reménykedni mégis csak kell, nemcsak most, mindig!
Balogh Zoltán
