A hospitálás akkor lesz eredményes, ha komolyan, rendszerezett megfigyelési szempontok alapján figyelek, jegyzetet készítek, amit a későbbiekben majd elemezni is tudok, s aminek alapján még újabb megfigyelési szempontokat is rögzíthetek.

Szempontjaim a tantermi hospitáláshoz:

- Már az elején fontos, hogy a foglalkozásvezető példamutató-e a tanóra kezdésének pontosságával, megjelenésével, stílusával, határozottságával…

- Felkészült-e a foglalkozásra? Van-e neki, tájékozott-e a saját jegyzeteiben?

- A tanulóihoz való viszonyulásaiban felfedezhető-e az empátia, a következetesség, az igazságosság és a tárgyilagosság?

- Engedi-e, vagy éppen szervezi-e, mint foglalkozásvezető, hogy tanfolyamának a résztvevői egymásnak információforrásai is legyenek?

- Felfedezhető-e oktatási tevékenységében a nevelési szándék?

- Van-e az óra anyagának magyarázatában tudományosság és pedagógiai-andragógiai szakszerűség?

- Mennyire hagyja el a frontális módszert és megy át a tanulásszervező szerepbe, amikor ennek már adottak feltételei?

- A gyakorlatra irányul-e tanítási tevékenysége az elméleti téma tanításakor?

- Mennyire építi a tanulók meglévő tapasztalataira az absztrakciókat?

- Mennyire érezhető a rendszeresség és a fokozatosság a foglalkozás vezetésében?

- Milyen tárgyi és nem tárgyi eszközökkel biztosítja a tananyag feldolgozása során szerzett ismeretek tartósságát?

- Milyen módon teremti meg és tartja fenn a tanítás-tanulás folyamatához szükséges pszichológiai feltételeket?

- Milyen módszerekkel biztosítja az ismeretátadás-ismeretszerzés folyamatosságát, rögzítését?

 - Hivatkozik-e a majdani „gyakorlati” foglalkozásokra és hogyan?

- Milyen módon ellenőrzi és értékeli a tanfolyami résztvevők tevékenységét?

- Hogyan tudja meg a közös munka eredményét, ill. a személyenkénti eredményeket?

Szempontjaim a gyakorlati órák hospitálásához:

- Hogyan fogad engem a foglalkozásvezető, hogyan mutat be tanulójának, mint hospitáló oktatójelöltet?

- Észlelek-e identitásérzés féltést magamon, vagy a foglalkozásvezető oktatón?

- Tapasztalom-e, hogy jelenlétem miatt a tanuló számára másmilyen a foglalkozás, mint az eddigiek?

- Érezhető-e az oktató stílusán a fokozottabb személyesség? Ha igen, akkor miben és hogyan nyilvánul ez meg?

- Milyen egyéb módon is igyekszik az oktató biztosítani önmaga hitelességét?

- Milyen módon veszi fegyelembe az oktató a hospitáló oktatójelölt jelenlétét? (Pl.: véleményt kér, tanulószerepet, esetleg az oktatótárs szerepét biztosítja neki, stb.)

- Hogyan és mennyire alapoz az elméletben tanultakra a gyakorlati foglalkozás vezetője?

- Hogyan alakul az elmélet és a gyakorlat aránya a foglalkozáson és miért?

- A gyakoroltatásánál inkább „sulykol” vagy továbblépéses feladattal „magasabb szinten” gyakoroltat az oktató?

- Hogyan biztosítja az oktató a kijelölt feladatok elvégezhetőségét?
 
- Alkalmazkodik-e a lehetőségekhez a feladatok kiadásánál?

- Hogyan neveli tanulóját a többiekkel való együttműködésre?

- Hogyan demonstrálja a tapasztalat és az absztrakció egységét a gyakorlati tevékenység során?

- Mikor és mennyire engedi az oktató a tanulói kezdeményezést?

- Beszélteti-e a tanulót az oktató azért, hogy ellenőrizze a feladat megértését és a végrehajtására vonatkozó tanulói gondolatokat?

- Milyen módon hasznosítja valamely feladat nem megfelelő végrehajtásának a tapasztalatait?

- Jól alkalmazza-e az oktató a megérdemelt dicséretet? Nem bánt-e vele másokat? Nem szégyenít- e meg az oktató?

- Felhasználja-e az oktató azt a lehetőséget, hogy a tanulók egymás munkáját is ellenőrizhetik és értékelhetik?

- Hogyan segítik az oktató módszerei a tantervi követelmények megvalósítását?

  - Vannak-e az oktatónak az ismert eszközökön és eljárásokon túlmutató módszerei is?

(Forrás: Tóth Ferenc László: Gondolatok a hospitálásról c. írása)